NÉHÁNY SZÓ A ROMÁN NÉPHEZ.
NÉHÁNY SZÓ A ROMÁN NÉPHEZ.
Azon felszólalások, különösen a román nép nevében, a pesti gyülekezetekből a magyar kormányhoz felterjesztett kivánatok, ugy a Kiályhágón túli románok viszonyai törvényes elintézését tárgyazó ohajtások, mind a maga helyén, s idejében történén, nekünk seincs egyéb és forróbb vágyunk, mint azokat a testvériség és egyenlőség elevei szerint – alkotmányunk szellemében – teljesítve láthatni.
Azonben fájdalommal tapasztaljuk, hogy e jogos kivánatokhoz, a socialis térre vitt viták nyomán, némellyek altal olly corollarium is ragasztatik, melly meggyőzödésünk szerint egy felhevűltnek, de nem egyszersmind higgadt számítónak, annák kevésbé az egész román népnek nézeteit fejezvén ki, épen jelen körülményeink között, veszedelmet rejt magában a magyar alkotmány, s így a magyar és román népre nézve is.
Némellyek követelik a román nyelv municipalis jogait.
Mi féltvén a magyar alkotmányt, mellye egyedűl biztosithatja a román nép szabadságát, úgy véljük vérünk, iránti szeretetet tanusítunk akkor, ha – midőn a buzgalom túlhajtatik – kijeleljük azon határt, mellyen, ha túl feszíttetnek e nép igényei, széttépetik azon százados kapocs, mellyet az eddigi közös szenvedés tesz kedvessé, sőt egy közös jobb jövendő reménye alatt megdöntése segíttetik az egység alapján kivívott alkotmánynak, kárörömére azon szövetségnek, melly nem keresve is találna eszközt vétkes czéljaira.
A román nyelv vallási, oktatási és családi korlátlan gyakorlatával meg nem elégedve, azt követelni, hogy a törvényhatósági nyelv, hol a többség románajkú egyedűl román legyen, nemcsak hogy az alkotmányos egységnek, – melly nélkül közös hazánk erős nem lehet – megsemmítése, nemcsak a magyar nyelv a román aristocratiával egyetemben kivivott diplomaticai állásának aláásása, hanem egyszersmind jelen körülmények között a legnagyobb hálátlanság, mellyet testvér testvér ellenében elkövethet.
Megsemmísitése az egységnek, mert e haza számosabb törvényhatóságait különböző ajkú népek lakván, ha e kivánat teljesedést nyerne egy részről, minden felől annyi ország támadna, mennyi a különböző ajkú törvényhatóság, biztos jövendő nélkül örökös tusa léteznék a széttagolt országba, a kormányzás pedig e bábeli nyelvzavarban lehetetlenné válnék.
Aláásatnék a magyar nyelvnek a román nép által is elismert diplomaticai állása; mert minő diplomaticai nyelv az, a mellyet vezetett tanácskozások eredményét, a törvényeket, bábeli nyelvzavarral lehetne életbe léptetni, s ha igy nem léptetnének életbe, vesztenének erejökből.
De hálátlanság is a legnagyobb, jelen körülmények között, mellyet testvér testvér ellen elkövetett.
Még mindig sajgó fájdalommal emlékezünk vissza a nem rég leélt azon korra, midőn a román nép úgy polgári, mint vallási viszonyaiban, a bűnös kormány-rendszer által nyomasztva, annak reménye nélkül tengett, hogy vallási szabad gyakorlatát megvédhesse; reménye nélkül tengett annak is még, hogy fiait a haza szolgálatára kiképezhesse, midőn nem volt ember és polgár, jóllehet akkor is éltek kebelében némileg ugyan elporlasztott, azonban 1700 éveken által is meg nem semmisithetett nemzetiségi érzelmei, – nem találkozott boldogító, ki felszólalt volna ez égbe kiáltó bünök ellen, most, midőn az alkotmány jogaiban testvériesen részesíttetik, midőn, minden román e hazában polgár és ember, most támadnak Mózesei, s túlfeszített igényekkel megrohanják a közös szabadságot, hogy az alapjaiban megrendíttessék. Ez nem erény, hanem könnyelmű szétszaggatása ama szent frigynek, melly bennünket csak ez új korban boldogitand. Ennek nincs ideje, hanem ideje van az egységnek és összetartásnak, hogy minél elébb mentve legyen a hon, mellyen kivül a magyar és románnak nincsen hely.
A szegény román nép, melly a magyar alkotmány alatt boldogabb leend, mint a pro-consulok korában, az események rohama által, mint világosságra kihozott rab, a felfrissitett alkotmány jótevő első perczeiben megkábult, de magához jön, s meg lesz sorsával elégedve.
Megbocsáthatlan bűn lesz tehát, a népet hon és fejedelem iránt tanusított szeretetében háborgatva túlfeszített követelésekkel oda vezetni, miszerint azokat meg nem nyerhetvén, fanatismussal hulljon el, átjátszva a közös hazát, mellyben boldog lehete, a rá áhítozó bűnös szövetség kezébe.
A nagy Hunyadinak, ki a magyaroké is volt, emléke által ihletve, minden románnak a közös alkotmány megtartása, ha valaha, most kötelessége. – Ha ez alkotmány eredetiségében fentartatik, biztositva van a román nép szabadsága és nemzetisége – biztosítva jobban, mint a képviselők házában, augustus 26-kán egy felől, úgy, mint más felől szórt bókok által. G. J. és A. J. román képvieselők
