A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
C. Jövedelmi s költségvetés 1849-re, és adóterv.
Az állandó katonaság behozataláig az adóztatásnak typusa hazánkban az volt, hogy az országgyülés nem egy meghatározott összeget ajánlott, hanem meghatározta, minden kapuszám mennyit fizessen, melly rendszer Erdélyben (azonban az adóajánlati alkotmányos biztosítanék tettleges nullificatiója mellett) máig fönnmaradt.
E rendszer rosz oldala az volt, hogy az országgyülé soha sem tudta előre, mennyit teend a beszedendő öszszeg, s hogy a rónokok kegyosztásának tág tér nyilt, kik majd kegyből, majd adományért sokakat mentesítettek.
Ellenben jó oldala az volt, hogy mindenkapura kimondatván az adó, egy adózó a másikért soha sem fizethetett, mert akar sok, akar kevés kapuszám lett legyen összeírva, mindenik csak annyit fizethetett, mennyi rá országgyülésileg ki volt vetve.
Az állandó katonaság behozatalával e rendszer megváltozott. Ez idő óta nem az határoztatik meg, mennyi adó fizettessék egy hold föld, vagy egy teelk, vagy egy személy után, hanem egy bizonyos összeg ajánltatik az egész orzság részéről.
E rendszer jó oldala, hogy az ország utósó fillérig tudván, mennyit ajánl, az összeg meghatározása legalább korlátot vetett a nem számoló kormánytúlságos zsarolásának.
Innen származott, hogy a magyar nemzet az ország financziájának gyarapítását nemcsak nem eszközlötte, sőt attól mindig a lehetőségig szabadkozott; minden adóajánlás valódi harcz volt kormány s nemzet között, s az adó leszámítása a hazafiúsághoz számíttaték. ez oka egy részről, hogy az alkotmányos kormány a kincstárt üresen találta.
A magyar nemzet maga volta z alkotmányos nemzetek között, melly a fonák kormányzati rendszer következtében, politicai macimai közé volt kénytelen számítani, hogy a kormánynak minél kevesebb jövedelme legyen, sónál, harminczadnál leszállítást sürgetett, minden uj adótól összeborzadott stb. Ebből egy másik szinte egyedül álló anomalia következett, hogy t. i. minden köz széllétesítésére külön adót kellett ajánlania, és pedig nem annak évi szükségei fedezésére,hanem az évi szükség tőkéjének letételére. Ah a nemzeti színháznak 20,000 ftnyi kamat kikerüljön.
Mindamellett azonban hazánk szükségeinek fedezésére küldöttről nemcsak semmi sem fordíttatott, sőt inkább évenként az austriai birodalmi pénztárba 6–8 millió pft.fizettetett.
Az eddigi adórendszernek azonban az volt legrosszabb oldala, hogy a helytelen kivetésnek mindenhibája másoknak vált terhére, s egy adózó a másikért fizetett. Az országggyülésileg meghatározott adó a törvényhatóságokra mindenadat nélkül, önkény szerint vettetett ki. Az állandó katonaság behozatalakor éreztetvén az adó fölosztási kulcs szüksége, tétetett portalis összeírás; de a törvényhatóságok közti fölosztás szerencsétlenelve a kérdést megy és megy közti párbajjá tevé, melly két viharos országgyülést foglalkoztatott siker nélkül, és a jól ajánlott adó végre önkény szerint lőn fölosztva. És nehogy a nem számoló kormány az ország valódi erejét megtudja, s az országgyülés végperczeibeni körül hálózása által nagyobb adót keresztül is vigye: egy századon át nem is gondoltak az összeirásra, s csak hányták az idealis porták szerintifelosztást önkényszerint, az nézetvén a legderekabb követnek, a ki legtöbb portaszámot birt megyéjéről le-, s másokra föllármázni. Egy század mulva ismét történt összeirás, melly 18 év óta ismét és méltán felejtve hever, mert nem volt egyéb egy köznemzeti és erkölcsi botránynak, melly a hitszegett hazudságot szomszédmegyei polgártársaink rovására mintegy polgári erénnyé emelte.
Ekként maradt a dolog a réginél. Az országgyülési követség magasztos állása a más törvény hatóságok beli adózók elnyomásának eszközévé fajult. Keserű harczok után megtörtént a törvényhatóságok közti önkényes felosztá, s egy megye, egy város a másikért fizetni kényszeríttetett.
Ekkor a másik terheltetésébeni harcz átment a megyékbe. Miként az volt a legroszabbb követ, ki az országos adóból legnagyobb részt vitt haza, úgy az volt a legrosszabb szolgabiró, ki a megyére vetett adóból legtöbbet vitt járására.
E harcz utóbb átment az egyes községek közti fölosztásra,s bevégeztetett az egyéni felosztásnál.
A dolognak rosz oldala még azon határozatlanság is volt, minő hasonlati arányban álljon egymáshoz a személy, a föld, az ingó vagyon, a kereset. Csodálatos, hogy a magyar törvényhozás soha sem tartotta méltónak e lényeges kérdéssel foglalatoskodni. Melly arány midőn először lőn megállapítva, ha a leghelyesebb combinatiókon épült i s: az ingó s ingatlanvagyonnak, népességnek és területnek egymáshozi aránya csak félszázad alatt is végtelenűl változott. Ez oka, miszerint a magyar adózási rendszer nem egyéb, mint rendszeresített mesterség, attól venni, a kinek nincs.
És e hajlam az egészen különböző erdélyi rendszerben is feltalálható. Igy péld. a ki összes vagyon azután 6 ftnál több adót nem fizet, fejétől 4 ftoto fizet, tehát 66 2/3%-et, a közép adósági osztálynál ez arány már leszáll 5%–re,a leggazdagabb adózok pedig alig fizetnek 1/2% fejadót.
A pénzügyminister szükségesnek tartá ezeket az eddigi rendszer fonákságának indokolása végett előbocsátani, midőn javaslatba teszi, hogy adórendszerünket egészen változtassák meg, s ne az összeg határoztassék meg, melly az országra kivettetik, hanem az, hogy egy hold földtől, vagy egy lakszobától, vagy egy bizonyos keresettől egyénileg mennyi adó fizettessék, s az egyéni adó összegéből tudassék meg az összes országos adó mennyisége.
Igaz, hogy e rendszer behozatala, első évben, a költségek fedezhetése iránt bizonytalansággal jár: de ezen hitelnyitás által segíthetni, s a bizonytalanságnak a 4 hónap alatt bevégzendő első összeirás végett vet, végre sokkal jobb az igazság ösvényén föllépni, mint igazságtalanság utján maradni.
E rendszer jó erdeményei: 1. Hogy minden ember csak magaért fizet. 2. Ha látandja az ország, hogy az adó sok, vagy kervés, a könnyítést vagy terhelést a szerint arányozhatja, a mint a földön, vagy a munkának marand könnyíteni. 3. Az adó meghatározásában most mindjárt figyelmezni lehet azon szempontra: az a ló egyénileg megbizható-e, mi a portalis rendszernél lehetetlen volt.
Az adó rendszeri javaslat részletes fejtegetése előtt a pénzügyminister négy alapelvet kiván előrebocsátani:
1. Az adó nem czél, hanem eszköz; tehát több adó ne vettessék, mint okvetlenül szükséges.
2. De ha szükség volna is, olly nagy adó ne szedessék, melly csak a vagyontőke megcsorbításával beszedhető.
Eddig Europában többnyire a vezérelv ekkint állt: „fizess, azután élj, ha marad miből.“ Ez elvnek meg kell szünni, meg kell fordíttatni, ha egyszerre nem is, legalább ezzel fele az első lépést irányozni. Vetessék föl tehát elvül, hogy az adó csak a tiszta jövedelem egy részét vegye igénybe. Mi ha nem elég, olly financzmunkálattal kell a szükségen segíteni, melly által a teher több évekre osztva elviselhetővé váljék.
3. A közszükségnek csak azon része fedeztessék adó által, mellyet máskép fedezni nem lehet.
4. Egyenes adó csak annyiban vettessék ki, mennyiben az okszerűleg helyeselhető indirect adó a szükség fedezésére nem elegendő.
Ezek folytán a pénzügyminister előterjeszti.
I. A költségvetést.
II. A használatban levő jövedelmek kimutatását.
III. Némelly indirect kútfők javaslatát.
IV. A még ezzel is fedezetlen szükséget pótoló adórendszer iránti indítványt.
1. Költségvetés. Megjegyezvén, hogy a rendes naptári évet a közigazgatás minden ágaiba behozni látja okszerűnek, s hogy Erdélyre a költségvetést egészen meg nem határozhatja, míg ez iránt az országgyülés által kiküldött bizottmánnyal nem értekezik, bemutatja a pénzügyminister az 1849-diki költségvetést.*
E költségvetés kiadási rovatai:
Ő felsége királyi udvara
|
3.000.000 ptf.
|
Föns. Nádor udvara és hivatala
|
225.720 ptf.
|
Ministerelnök
|
35.500 ptf.
|
Külügyi minister
|
94.890 ptf.
|
Belügyi minister
|
817.440 ptf.
|
Pénzügyi minister
|
9.995.011 ptf.
|
Közmunka és közlekedési minister
|
8.799.950 ptf.
|
Fölművelés- ipar- és kereskedési minister
|
994.526 ptf.
|
Vallás- és közoktatási minister
|
2.902.394 ptf.
|
Igazságügyi minister
|
809.180 ptf.
|
Hadügyi minister
|
39.197.757 ptf.
|
Nemzetőrség
|
3.350.000 ptf.
|
Összesen
|
62.222.368 pft.
|
A bevételi rovatok pedig u. m. rendes adó, közvetett adó, javak, különféle közjövedelmek, mellyekhez a királyhágón túli jövedelmek, jelesen kincsleti javadalmak és bányászat is adatnak, összesen
|
16.359.053 pft.
|
Adatván, s ezt a kiadásból levonván, marad fedezendő
|
45.863.310 pft.
|
E 62.222.368 forintnyi költségvetésben a hadügyminister 39.197.757 ftra, a nemzetőrségi pedig 3.350.000 ftra, s igy a honvédelmi költség 42.547.757 ftra megy. Miden a haza megmentéséről, midőn a nemzet életéről van szó, semmi összeg sem szerfelett nagy; de levonatkozva a jelen rendkívüli körülményekről, fölkéri a pénzügyminister a képviselőket, gondoskodjanak olly honvédelmi rendszer fölállításáról, melly a honnak a mostaninál 248több biztosságot nyujtván, minden vagyonosságát ne nyelje el. minek kulcsát a katonáskodásnak életszak cathegoriák szerinti általánosításában, s a porosz honvéd-rendszer alapvonásaiban véli föltalálni, miszerint a hadügyministerium rendes évi költségei 39 millió ftról 13 millióra olvadnának le. Lehetetlen a nemzetnek el nem keseredni a, ha látja, hogy az illyrek oktalan pártütése annyi vér mellett 42 millió ftnál több gyümölcstelen költségvetés kerül. A nemzetnek intézkednie kell, hogy illyesmi többé ne történhessék.
Megjegyzendő még a költségvetésre nézve, hogy abban a haza szellemi és anyagi fölvirágzásának, s több ollyan költségei is foglaltatnak, mellyek csak egyszer sok időre fordulnak elő!
És bár óhajtaná a pénzügyminister, hogy az ország jobblétére még nagyobb pénzerőt fordíthassunk; azonban nem gondolja, hogy illy összeget félig rendezett állapotunkban adó útján elviselhetlen terheltetés nélkül kiteremteni lehessen. Azért ha háború lesz, akkor bajosan fogunk vasutakat építeni, béke idején pedig a hadügyministernek nem leend 39 millió ftra szüksége. Nem fog tehát calni a gyanitás, ha az összes költségvetés mintegy 8 mill. frttal kevesebbre nézetett is.
De azért nem óhajtja a jelentést tevő minister, hogy a képviselők valamelly közhasznú – bár nem halaszthatlan – költségeimet kitöröljenek. (Folyt.)
