Csanádból, aug. 21.
Csanádból, aug. 21.
Az egyik alispán beteg, a másik oda van a táborban; azért egyik öregebb főbiránk híta össze a bizottmányt f. h. 24-ik napjára. Ki volt adva, hogy mindentag megjelenni köteles. Azon ismert ministerelnöki rendelet megérkezett megyénkhez is, melly az önkénytes nemzetőr-csapatoknak a megyék általi kiállítását tárgyazza. E felett kell vala tulajdonképpen tanácskoznunk; de ma sokkal inkább rendetlenkedtünk, mint eddig bármikor. Azt mondják sokan, hogy a tekintélyek ideje lejárt. Ez nem áll. Nálunk egy pár táblabirói tekintély még ma is képes oda vinni a dolgot, hogy az általános többség ellenére is az megyen határozatba, a mit ők akarnak. Ez tény, mert mi csak addig szoktunk henczegni a zöld asztal körül, míg egy táblabíró amúgy derekasan elkiáltja magát, s közénk cserget, a midőn elég gyávák vagyunk – megfeledkezve mindenről – azonnal veszni hagyni a csatát: álljunk bár arányban úgy, mint itt a kettőhez. A fennebb említett ministeri rendelet következtében, egy önkénytes csapatot fogunk kiállítani, melly számra ad minimum 200,de ha lehet, nagyobb is leend; minthogy remélhető is hogy kinővi magát, mert minden legény a megyétől különösen 22 pkr napi díjt fog kapni, az hogy tulajdonképpen nem is a megyétől, mert ezen teherben csak azon törvény kötelezett nemzetőrök fognak birtok aránylag részesülni, kik az önkénytes csapatba nem fognak beállani. Azok pedig, kik szerencséjökre 50 évesek és egy pár naposak, legyen bár 7777 hold fekvő birtokuk, nem fognak adni – ha kényszeríttetnek – egy krt sem, s szeretnék látni azon szolgabirót, ki őket exequálná. S midőn egyik főbíránk, szerencsétlensége, közbe szólott, hogy ő fogja exequálni, bezzeg volt drága dolog, szegényre ráfogták, hogy nem érti a törvényt; megtámadták, hogy merészel olly törvénytelenségeket felállítani, mellyek szerint a nagy birtokosokat is a kisebbekkel egyaránt meg akarná adóztatni: felszólították: mutasson törvényt, melly szerint az 50 éves s egy napos embereket is meglehet adóztatni. Háromszor jaja nektek, a kik még csak holnapután lesztek 50 esztendősek, ti mert be vagytok irva a nemzetőrseregbe, constribuálni fogtok a 22 p. korokba, ha mindjárt minden hold földekre egy kr. fog is esni – bankóban. Mondhatom gyönyörű felfogása az egyenlőségnek, követésre méltó következetesség. Valóságos táblabírói politica. És ez végzésbe ment nálunk, augustusnak, az egyenlőség 6-ik holnapjának 21-ik napján. És ezenvégzés eredménye lett vagy két pár tekintélyes nem megvetendő birtokú de mindenesetre 50 éven felül néhány napos táblabíró élet halál harczának, kik azt mondották, hisz a földet nem lehet megölni, sem az 50 éven felüli embereket, mert azok itthon maradnak: ergo – – – fizessenek azok, a kiket s a miket meg lehet ölni. Szomorú dolog, uram! hogy most, a midőn a haza igénybe veszi minden egyes polgárnak készségét az áldozatra, akkor épen a tehetősbek azok, kik miután mára törvény által személyes szolgálattételtő úgy is fölmentetnek, legalább vagyonukkal nem sietnek áldozni a haza oltárára. Valóban olyanok önök, uraim! mint a sivatag homokja, melly elnyeli a sok esőt s nem terem füvet. – Váljék önöknek dicsőségökre a mai végzés: nekünk pedig gyalázatunkra gyávaságunk. R.
