FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
253FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Augustus 31-kén volt Pest vármegye bizottmányi nagygyülése. Ha a roppant változásnak, mellyben hazánk eddig inkább belépett, mint keresztül ment, képét akarná valaki látni: e gyülést kellen megnéznie. A roppant számu karok és rendek és hallgatóság helyett, kiket gyakran a terem nem birt befogadni, vagy harmincz, negyven bizottmányi tag, s a karzaton három négy hallgató. A napokig tartóviták helyett, mellyekben gyakran legjelesebb férfiaink szívemelő szónoklatát csodáltuk, önkény és ármányok ellen, de mellyek eredményét mindig meggátolák azon önkény és ármány: most gyors határozatok, s a felelős kormányrendeletinek egyszerű elfogadása. S hogy is lehetne másképen, midőn azon megye hajdani hőseitől erednek, s midőn eléggé éreztük a hajdani hosszas, s többnyire sikeretlen tárgyalások árát.
Ugyan e nap városi közgyülés is volt a városházában. A pesti mozgó zászlóalj kiállítására toborzás rendeltetett. Volt aztán minden gyülésben előforduló nemzetőrségi vita, s különösen a szolgálatot teljesíteni vonakodók miatt, némelly czélszerű intézkedések után, a hosszura nyulni akaró tárgyalást polgármesterünk azon helyes észrevétellel szakasztá félbe, hogy ez ügy, mint szorosan szolgálati, a nemzetőrségi parancsnokság körébe tartozik. S valóban oda is kell utasítani, avagy mire a való a jól fizetett egyénekből álló parancsnoki kar, ha még illy apró tárgyakkal is a képviselő testületnek, s a hatóság egyéb tagjainak kell bajlódni, most midőn olly temérdek a teendők tömege, s oly drágák a perczek? Van ezredesünk, mindenzászlóaljnál őrnagy s, miden században kapitány, és választott törvényszék, ezek kötelessége, és hatalmában áll az efféle panaszokat elintézni. Mindenszázad legjobban ismerheti bajait, s ezek gyógyszerét, tudhatja azon egyéneket, kik ok nélkül magokat a szolgálat alól elvonják, s kényszeríti őket törvényes, s ha valaha most bizonyosan hazafias kötelességök teljesítésére. Intézkedjenek tehát ezek, s ne keressenek segedelmet másutt, míg magok segíthetnek. Agyülés folytán érkezett, s tüstént felolvastatott az ujoncz állításhoz szükséges összeirást parancsoló ministeri rendelet. Kormány biztos e tárgyban, Pesten, Rottenbiller Lipót polgármester. A rendelet mag szabatos és erélyes, s mint kell teljesíttetni. A rendelet Graefl városbiró indítványára egyhangulag, s csak néhány helyeslő szó uátn elfogadtatott. A kevés szónoklatból kiemelendő Aul derék polgártársunk szavai: „Nem hiszem, hogy köztünk csak egy fekete-sárga is legyen, s gyalázat arra ki élni akar, a hazája vész.“ Illy lelkesülés, illy szent érzelem Pesten s kivűl mindenütt e hazában, s akkor aztán valóban nem lesz okunk szabadságunkat, függetlenségünket félteni. Az összeírásra megválasztatott a középponti bizottmány, s ez fog annyi albizottmányt nevezni, mennyit a város területéhez, és a munka leggyorsabb befejezéséhez szükségesnek tart.
– Fővárosunkban szépen szaporodnak a felállítandó gyalog vadász-csapat ujonczai. Számosan járnak már utczáinkon, csinos egyenruhájokban. Szürke zeke, veres gallér és zsinórral, buzavirág szín pantalon. A czéllövészeknél hajtóka és zsinór zöldek. Mind fiatal mozgékony erőteljes legények, s köztök, mit örömmel jegyezhetni meg, sok német származású hazánkfia is van, tanuságul, hogy a haza érdek az ő érdekök is, s ugy is kell lenni, mert ha hazánkat szerencsétlenség éri, nemcsak mi tős–gyökeres magyarok szenvedünk, de szenvedend minden lakója. Ellenségeink nemcsak a magyar faj ellenségei; ellenségei ők minden szabadságnak, s ember s isten törvényeinek. Azért álljunk össze, keljünk fel, bár mi nyelvet beszélünk, gyermekei egy hazának, s a haza zászlója alatt, melly királyunké is, ujjitsuk meg az igazi testvériség szent frigyét, mellynek megszegését a magyarra fogni, legocsmányabb rágalom. –
– Az ágost. Evangeliscusok öt kerületének tegnap és ma aug. 30- és 31-kén tartott egyetemes gyüléséből nem sok örvendeteset irhatunk. Tárgya volt a cultusministernek hónapra összeg itt értekezlete. Nem vagyunk képesek fölfogni azon szellemi kiskorúságot, melly szerint a többség, az autonomia föntartásának ürügye alatt, azon határozatot hozta, hogy ügyeit ezentúl i s egészen maga akarja igazgatni, sőt egy tisztelendő szónok annyira megfeledkezett magáról, miszerint állítá, hogy ő semmiféle parancsot el nem fogad. A közös iskolákat elfogadná nem akarják, sőt e felekezetességet még a philosophiábanis meg akarván tartani, ők protestans gazdászatot protestans technicát, protestans nyelvtant kivánnak. Demi következetlenek ez urak magokkal, midőn mind a papfizetések fedezését, mind a tanítók ellátását a statustól követelik!
Nem hallgathatok el még egy botrányos jelenetet, mellynek tanúja valék. Egy magánynevelő, ki az iskolák iránti tervét akarta előterjeszteni, ez Ferjencsik nevű pap által keményen lehurogattatott, hogy mer itt szülni, ha nincs ”deputálva a districtus által.“ És ez annál roszabb hatású volt, mivel rakonczátlankodását az elnök rendre utasítani elfeledte.
Uraim, önök nem tudják felfogni hazán mostani állását, nem képesek átlátni, mi különbség van az absolutisticus, és a felelős nemzeti kormányközt. Önök autonomiája, melly azelőtt nagyon üdvös valami volt, most nem egyéb már antediluviaus mammutnál.
– Buda, augustus 28-kán közgyülésünk volt. Előre megmondom, hogy a szabályok meg nem tartása miatt, sem most, sem jövőben kik leni soha nem fogok. Valahányszor e részben hallgatok, értse megától az olvasó, hogy ismét áthágtuk a cordont; mert hiszen igen természetes az, mint a psychologok mondják, hogy a genie (millyenek mi vagyunk) semmi nemű megszorításokat nem tűrhet. Elég ha meghoztuk a törvényt, ss az volna szép, ha még meg is ártanók! – Ott van a szabályok közt, hogy minden embernek csak egyszer lehet a tárgyhoz szólni: s Jacobsohnma is hetvenhárom dictiót tartott. A nyolcz órakor kezdetni kellő, gyülés, ma már nem is – mint amultkor panaszoltuk – másfél, hanem plane két óra múlva nyilt meg; s ha fokonként igy haladunk, nem sokára ott leszünk, hogy majd csak dél körül teszünk egy kis sétát a tanácsház felé, magunknak étvágygerjesztő commotiót csinálandók, s aztán mire otthonbetálaltak, ismét haza ballagunk; szóval maholnap utólérjük a méltóságos főrendeket.
A közgyűlés azon tárgyait, miket ma kellett volna elintézni, csak azért nem vesszük itt fel, mert azokról maga a löbliche Generalversmmlung is hallgatott. De meg különbenis, mint a kifüggesztett tárgysorozatot láttuk, azok olly fontosak volnának, hogy e gyönge féllatos papiros alkalmasint leszakadna alattok.
Olvastatván a mult gyülés jegyzőkönyve, egy képviselő felszólalt, hogy jó volna már egyszer leemelni a papirosról, s bevezetni a terembe azon régi határozatot, miszerint a tanácsülések jegyzőkönyveinek, a közgyülés színe előtt fel kel olvastatni.
És csakugyan be is jöttek egy lovagias drabant karján a szmérmes protocollumok, és soha nem látott kebleiket kezdették föltárni előttünk.
Az egész gyülést jóformán e ritka jövevényekkel conserváltva töltöttük; különösen figyelmünket vonta magára azoknak főleg egyike, melly a tanácsnak, bizonyos eltévedt árvatömeg kezelője irányábani eljárásáról igen laconice szólt.
Kissé bőveb felvilágosítás végett interpelláltatván a senatus: Mári Károly tanácsnok gyujtotta meg ez ügy felett az ismerés fáklyáját. Előadása körülbelől idement ki.
A martiusban megboldogult régi tanács egyik veterán tagja, Nagy Benedek keze alól a Rutics árva pénze, hogy, hogy nem? elég az a hozzá, eltünt. Az árva, panaszaival ha nem is az egeket, legalább a felső forumokat verdesvén, a helytartó tanácsnak hatalmas szava háromszor dördült meg Nagy Benedek fölött. De Nagy Benedek tanúlta a physicát, s bátor lelkét a menny dörgések nem rémítették el. Midőnmartius 15-kén a helytartó tanács átvándorolt a siketnémák intézetébe, helyette az igazságügy– minsterium emelte szavát az árva mellett. De Nagy Benedekszíve még e szóra semérzékenyült el.
Közelebbről tehát az ügyefogyott árva a tanácshoz folyomodott; minek következtében két kiküldött összeszedte, Mária tanácsnok pedig átvizsgálta a gyám irományait; s azokat a legrendetlenebbül kezelve, s iszornyú zavarban találván, azt véleményezte a tanácsnak, hogy az árvák biztosítása okáért, s a törvények értelmében a számolni nem tudó tutort börtönbe kell csukatni. A tanács ellenben nyolcz napot szabott a vádlottnak maga igazolására.
Most a fölött kezdődött hosszú vita: be kell–e rögtön fogatni az öreg Nagy-ot, vagy várják be a 8 napot? Az érzékenyebb szívűek, mint fogyatkozásokkal teljes embert akarták tekintetni a szóban forgó egyént, ki iránt már csak azért is megkülönböztetett figyelemmel lehetnek a képviselők, mert a városnak hosszú időkön át tisztviselője, s orzsággyülési követe volt; kinek különbeni s még van bent pénze a városnál, mi elég biztositékul szolgálhat arra, hogy a bebörtönzés fölöslegessé tétessék.
A kissé spártaibb szelleműek azt mondták, itt nem az emberrel, hanem a kötelességében hibázott hivatalnokkal van bajunk, ki nem csak a kérdésben levő, de azon kivül még 45 árvának vagyonáról tartozik számolni, mihez képest az ő néhányszáz forintja, nem ád elengendő biztosítást. Aztán, midőn mint bíráknak kell itélnünk, nem lehet a dolgokat, mint Valheim mondaná: „menschlich handeln“ hanem a legszigorúbb igazsággal szükség eljárni: annálfogva Mári véleményét pártolják. (Egyébiránt ha csakugyan menschlich akarjuk is ez ügyet kezelni, azt hiszem, így is többet nyoma latban 45 árvának sorsa, mint egy emberé.)
Volt még egy harmadik vélemény is, melly a rögtöni úgy, mint a messze halasztott executiót egyiránt közönyösnek tartotta, azon practicus szempontból, mivel a számoltatandó gyámnak sem háza, sem tüze.
Igen mulatságos jelentet imporvisált egy lelkiismeretes képviselő, ki nyakra főra azon volt, hogy Nagy B-t hozzák tüstént fülénél fogva minden írásaival együtt a közgyülés elébe, mert ha elszökik, ő nem lesz érte felelős. Hiába mondták neki, hogy hiszen nem is kényszeríti erre senki: ő kézzel lábbal tiltakozott folyvást a felelősség ellen.
Maradt a tanács határozat úgy, hogy a 8 nap eltöltével a törvények értelmében cselekedjék.
