A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
III. Mellékadók. Tekintvén hazánk körülményeit, a pénzügyminister a mellékadók javaslatánál következő alapelvekre kívánt tekintettel lenni:
1. Hogy az első szükségi czikkek beszerzésének aránytalan terheltetése mellőztessék.
2. Hogy a behozandó fogyasztási adónemek meghatározás és behajtás ne legyen a belső életet zavaró és boszszantó kutatásoknak kitéve.
3. Hogy azon melléadók a legczélszerűbbek, mellyek által a jövedelmen kivűl még más olly czélok is eléretnek, mellyek a közállomány érdekében állnak.
E vezérelvek határai közt következő adónemeket ajánl:
1. Minden biztos változás csak ugy legyen érvényes, ha azaz illető hatóság birtokkönyvébe jegyeztetik, a bejegyzési díj pedig a vagyon értékének % az ország kincstárába folyjon.
2. A tőkék egyenes adó alá esendvén, mai a váltókat illeti mivel ezek többnyire rövidebb lejáratúak, mint sem hogy évi kamatra alapított adóztatásuk practicablis volna, reájok bélyegdíjat indítványoz, mellynek az alapja, hogy a progressív növekedő váltóöszszeg, középszáma után jár félévi kamattól 6% vagyis a tőkétől körülbelül 1/5% (= egy %-nak 20/111 része) fizettessék.
3. A kártyákra hasonlókép bélyeg díjt indítványoz, és pedig egy játék után 5 krt, külföldi gyártmánynál kétszer annyit.
4. A pálinkafőzésről 1848-dikra inditványozott kazánadó 1849-re is kiterjesztendő.
5. Az italmérés olly tárgy, melly mérsékelt fogyasztási adót is viselhet. De a juttatások mellőzése tekintetéből a községek négy osztályra soroztatván, mindeniknek adókulcsa törvényben meghatározandó, úgy azonban, hogy az egy helységbeni italmérők több osztályok szerint arányosíttathassanak.
6. Ugyanezen osztályzat és kulcs szerint megrovandó a boltokbani vágott dohány- és szivarárulás.
Ha e javaslatok a törvényhozás helyben hagyásával találkoznak, következő indirect adónemek léteznének: só-, harmincszad-, posta-, váltó- s kereskedelmi törvényszéki, nem különben czimektől, rendektől járó díja, lajstormzási díj, váltó, kártya-bélyegdíj, pálinkakazán–, italmérési, s dohány, burnót és szivarárulási adó, az útvám kérdését a közlekedési rendszer megállapításától levén kénytelenek fölfüggeszteni. Bemutattatik egyszersmind a mellékadóról szóló törvényjavaslat, melly következő:
Törvényjavaslat. Mellékadókról. Az országosan megállapított egyenes adókon kívül, ugy Magyarországon, mint a magyar koronához tartozó mindentartományokban, 1849. évi január 1-ső napjától kezdve, még a következő mellékadók lesznek a meghatározott esetekben, mindenki által különbség nélkül fizetendők:
I. Lajstromozási díj. 1. §. Mindennemű birtok- változás, történjék az bár adásvevés, csere, örökösödés, osztály, végrendelet, adomány, vagy birói itélet következtében, mind addig érvénytelen, s a birtokló, valóságos birtokosnak mindaddig nem tekintetik: valameddig a birtok-változás az illető törvényhatóságnál be nem jegyeztetik.
2. §. Ezen bejegyzés azon törvényhatóságoknál, hol már rendes telekkönyvek léteznek, eddigi szokás szerint is magában a telekkönyvben történik; a hol pedig még telekkönyvek nem léteznek, addig, míg ezek behozatnánk, a birtokkönyvek fognak nyittatni, s a bejegyzés a pénz- és igazságügyi ministerek által kiadandó lajstrom–minta szerinte ezekben történik.
3. §. A telekkönyveket, a hol már léteznek, továbbá is a telekbirói hivatal kezelendvén, ott, a hol telekkönyvek még nincsenek, a birtokkönyvek az illető törvényhatóságok levéltárnokainak kezelése s gondviselése alatt állandanak
4. §. A bejegyzéstől, a bejezendő vagyonértékének Pesten 2%-je, egyebütt 1%-jeleszenlajstromozuási díj fejében fizetendő. A Pesten fizetendő 2%-nek fele a városi pénztárt, másik fele az ország kincstárát; az egyebütt fizetendő 1% egészen az ország kincstárát illetendik.
5. §. A begyülendő díjakat a törvényhatóság pénztárnokai kezelendik, s a bejövendő egész öszveget tartozandnak felelősség és számadás mellett, az ország azon adó tárnokának kezéhez szolgáltatni, kinek kerületéhez tartozik a törvényhatóság székhelye.
6. §. A telekbirói hivatal, vagy birtokkönyvet kezelő levéltárnak köteles leszen mindenbe jegyzéskor a törvény szerint fizetendő lajstormzási díjat meghatározni; s a bejegyzést csak akkor teljesítendi, ha az illető fél ezen díjnak a törvényhatóság pénztárában lett lefizetését nyugtatvány által igazolja.
7. §. A lajstromzási dijnak meghatározásában vezér-elvül vétetik; hogy midőn a birtok–változás alapját képező oklevélben vagy a vételár kitéve, vagy a birok tőke–értéke számban meghatározva találtatik, a lajstromzási százalék a kitett öszvegtől leszen számítandó; a hol ellenben ez kitéve nincs, az illetőbirtokos hiteles becslevelet tartozik előmutatni.
8. §. A birtokkönyv kezelői három hónapról három hónapra tartozandnak a történt lajstromozásokért fizetett díjak kimutatását, az adótárnoknak irásban kiadni; kinek kötelessége azt a birtokkönyvvel egybehasonlítani, s a díjakat a törvényhatóság pénztárnokától a szerint átvenni.
9. §. A birtokkönyv kezelői az adótárnok által, a törvényhatóság pénztárból, év negyedenként átvett lajstromdíj öszvegnek két százalékát vendik jutalomul.
10. §. Mindennemű adásvevési, s birtokváltozási szerződések, mellyeknek –hogy érvényesek legyenek – ekkorig az ugynevezett hiteles helyen kellett beleegyeztetniök, jövendőben, a birtok könyvekben, bejegyzés által szint azon érvényt, és hitelességet nyerendik; e végre azonban az illető szerződés egy eredeti példánya a megye levéltárába leszen beteendő; s az, hogy melly napon, s milly szám alatt lőn a birtokkönyvbe bejegyezve, a levéltárnok álltal ugy ezen, mint a feleknek visszaadandó példányra feljegyzendő.
11. §. Az ugynevezett hiteles helyekeni bevallások jövendőremegszüntetnek.
12. §. Ezen törvénynek a lajstromozási díjra vonatkozó szakaszait életbe léptetni, s végrehatatni, a pénz s illetőleg igazságügyi ministerek vannak megbízva.
2. Bélyegdíj. 13. §. Váltókra bélyegdíj hozatik be, következő arányban:
| 50 ftig | 3 kr. |
| 51 ftól | 100 ftig | 9 kr. |
| 101 ftól | 200 ftig | 15 kr. |
| 201 től | 500 ftig | 40 kr. |
| 501 től | 1,000 ftig | 1 ft. 20 kr. |
| 1,001 től | 2,000 ftig | 2 ft. 30 kr. |
| 2,001 től | 3,000 ftig | 4 ft. 30 kr. |
| 3,001 től | 4,000 ftig | 6 ft. |
| 4,001 től | 6,000 ftig | 9 ft. |
| 6,001 től | 8,000 ftig | 12 ft. |
| 8,001 től | 10,000 ftig | 16 ft. |
| 25610,001 től | 20,000 ftig | 27 ft. |
| 20,001 től | 50,000 ftig | 63 ft. |
Ötvenezernél nagyobb öszvegű váltólevelek ritkán fordulván elő; vagy kisebb váltólevelekre osztandók, vagy pedig valamelly bélyegző hivatalban külön megbélyegzendők; az 50,000-et haladó öszvegtől járó bélyegdíj a fentebbi arány, s osztályzat szerint levén meghatározandó.
14. §. A melly váltólevélnek kelte (dátuma) 1849-iki januar elsején túl szül, a nem bélyeg-papirosra van irva, a törvény előtt érvénytelen s hitelező részére meg nem itéltetik; ellenben az adósság fele az adóson a közállomány részére megvétetik, s ennek behajtása véget a pénzügyminister az ellető váltótörvényszék által értesíttetik.
15. §. Az 1849 előtt kelt, de 1849. január első napján túl lejárandó váltólevelek hasonlóképen be nem perelhetők, ha csak lejártunk napja előtt 14 nappal, meg nem bélyegeztettek. A bélyegző hivataloknak tilalmazatik a később benyujtott váltókat meg bélyegezni.
16. §. Olly váltólevelek mindazáltal, mellyek 1849. előtt kelvén, s 1849. január 1-ső napja után járamodván le, külföldi váltóhitelező résére adattak ki, vagy engedményeztettek: törvény-előtti érvényességüket le nem vesztik ugyan, nem hanem bepereltetésük alkalmával a törvényes birói díjakkal együtt az illető bélyegdíjnak is meg kell a váltó törvényszéknél fizettetni.
17. §. A pénzügyminister gondoskodni fog, hogy bélyegzett váltó papirosok az ország minden vidékein könnyű szerrel kaphatók legyenek.
17. §. Játék kártyáktól szint ugy bélyegdíj szedetik. És pedig belföldi gyártmánynál 32 lapos ugynevezett magyar kártyától játékonkint 5 pengő kr., másnemű kártyáktól szintugy játékonként 10 p. kr. – külföldi gyártmánytól a harminczadon kívűl kétszer annyi.
19. §. Külföldről az országba behozott kártyák, az illető harminczad-hivatalok által bélyegeztetnek, s a bélyegdíj lefizetése nélkül a tulajdonosnak ki nem adatnak.
20. §. Belföldön gyártott kártyák magában a gyárban havonként egyszer bélyegeztetnek; szabadságában állván az illető gyártnoknak, akármikor időközben is, gyártmányait bélyegzés végett a helybeli vagy legközelebb fekvő bélyegző hivatalba beküldeni.
21. §. A belföldi kártya-gyárosok tartoznak, a jelen törvény megszentesítésétől számított 3 hónap alatt, a pénzügyministernél magokat illető törvényhatóságuk bizonyitványával ellátva bejelenteni, kitől Pesten 50, egyebütt 25 pft dijnak az ország pénztárába lefizetéses mellett, gyártási engedély mellett engedtetik; melly azonban a kiszabott díj letétele mellett senkitől meg nem tagadtathatik, ki gyártási jogát az illető törvényhatóság bizonyság-levelével igazolandja. Nem engedélyezett kártya gyárosok a pénzügyminister által 200 fttól 1000 ftig terjedhető birsággal büntettetnek: a birság összegének egy harmada feladót illetvén.
22. §. A pénzügyminister minden magát jelenető kártya gyáros részére, engedélyező rendeletében kijelölendi számára a bélyegző hivatalnokot, kinek joga van a gyárnok által rendesen vezetni tartozott könyveket is megtekinteni..
23. §. Minden játékkártyában csak egy lap bélyegeztetik.
24. §. 1849-diki január 1-ső napjától kezdve bélyeg nélkül bárkinél s bárhol talált kártyától minden játékért 10 ezüst forint büntetés szabatik: melly a törvényszegőn rendőri hatalommal rövid uton lesz megveendő. A birságnak 2/5 része a feladót, 1/5 része a birságolót, 2/5 része a kincstárt illeti. Vétségismétlés esetében ezen birság kétszereztetik.
25. §. A bélyegdíj iránti törvény végrehajtása, a bélyegzők kijelölése s utasítása, s a végrehajtási részletek meghatározása és foganatosítása pénzügyministerre bizatik.
3. Pálinka adó. 26. §. Szesztől, pálinkától s egyéb égetett italoktól, az italmérésre vetett fogyasztási adón kívűl, azon gyártási különadó, melly 1848-iki második félévre törvény által meghatároztatott, ugyan azon módon és mennyiségben évenkint jövendőben is kivetendő és beszedendő.
4. Italmérési adó. 27. §. Mindazon közvetlen és mellékes adónemeken kivül, mellyek szeszes italoktól fizettetnek, minők hazai borra nézve a szőllőadó, hazai pálinkánál a kazánadó, külföldinél mindkettőre nézve a határvám, sernél a kereseti adó, italmérésre használt házaknál a házadó italméretési jogtulajdonosainál, s haszonbérlőinél szintúgy a keresetadó: mindenkire, kik az italmérést kis mértékkel tettleg gyakorolják, különbség nélkül arra, ha valljon egy vagy többféleitalt mérnek –e, még következő fogyasztási adó vettetik:
1. Pesten a bel- és Lipótvárosban 40 pft, a többi külvárosokban s a város határában 20frt.
2. Mindazon királyi s többi városokban, mellyek mint nagyobb népességűek, külön országgyülési követküldés jogával vannak felruházva, vagy választó kerületi főhelyűl törvény által kijelölve: – valamint szintúgy mind azon városokban s községekben, mellyek országútban vagy vasutaknál állomási helyeken feküsznek, vagy a Duna s Tisza mentében gőzhajó-állomásokkal birnak, vagy végre mindezen czímek alá ne tartozzanak bár, de lakosságuk száma 10,000 főnél többre megyen, 10 pftot.
3. Mindazon helyeken, mellyek országútban, d e nem állomási helyeken feküsznek: vagy nem országutban feküdjenek bár, de lakosságuk száma 4000–et felülhalad, 5 pftot.
4. Minden egyéb helyeken 2 pftot.
28. §. Hol az italmérési jogosak bizonyos időt szorítva házankint gyakoroltatik, az illető osztályzat szerinti italmérési adót annyi ház együtt fizeti, a mennyiben italmérési ideje összesen egy évet teszen.
29. §. A melly italmérő az italmérésen fölül ételeket is ad vendégeinek, adóilletékének felével; az ugynevezett vendégfogadósok (szállást is adók) pedig még egyszer annyival többet adóznak.
30. §. Az italmérési adó, az országos rónok által a házadóval együtt iratik össze, s a község adóilletékéhez egész öszvegben hozzá rovatik; az 1-ső, 2-dik s 3-dik osztálybeli községekben azonban az egyéni kivetésnél alosztályok határoztathatnak; s az italmérők fogyasztásuk terjedelméhez képest különbözőleg rovathatnak; de ezen adó más tárgyakra át nem tétethetik, sem az italmérők ezen czím alatt az italmérési összes adónál többel nem terheltethetnek; hanem ezen adónak csak köztük kell egyénenként felosztatni, s csak általuk fizettetni.
5. Dohányárulási adó. 31. §. Vágott dohánynak s burnótnak boltokban s apró mértékbeni árulásáért – a keresetadón kívűl még ugyanannyi s olly osztályozat szerinti fogyasztási adó fizetendő mint ez, az italmérésre fentebb a 27-dik §-ban meghatároztatott.
32. §. Olly dohányárus-bolttól, mellyben szivart is árultatik, ezen fogyasztási adó kétszereztetik.
33. §. Az italmérési adó kivetése s felosztása iránt fentebb a 29-ik §-ban megállapított szabályok a dohány, burnót és szivarárulási adóra is kiterjesztetnek.
IV. Direct adó. A pénzügyminister adórendszerének philosophiája röviden következő:
A portalis kivetést, vagyis azon rendszert, miszerint egy bizonyos összeg a törvényhatóságok közt felosztatik merőben félreveti:
1. Mert e rendszer alapján a kivetésbeni igazságot megközelíteni lehetetlen.
2. Lehetetlen az egyes honlakosok fizetési tehetségét tekintetbe venni.
3. E szerint a kivetés mindenhibája egy adózóról másra hárul.
4. Nem lehetvén arra ügyelni, hogy a fölemelés vagy leszállítás az erre legalkalmatosabb tárgyakat érje, vagy adómentességeket teremt, vagy a szegényt legsúlyosabban terheli.
Javasolja tehát a pénzügyminister, határoztassék meg országgyülésileg, mennyi adó fog mindenhold földre, minden szobára, keresetre, személyre kivettetni, s az új összeirt adók összegéből jusson az országos adómennyiség tudomására.
E rendszer mellett első évben az országos adóösszeg ismeretlen ugyan; de azt, valljon a meghatározandó adót megbirjuk-e első áttekintéskor, meghatározható.
Hogy az adóösszeget előre nem ismerjük, az ország közgazdászatában nem tesz nehézséget, mert a költségvetés megállapíttatván, tudjuk, mennyit szabad a kormánynak költenie. Ellenben a portalis rendszer a közgazdászatban nagy fölakadást okoz, mert a kivetendő adó nem lehet nagyobb a költségvetésnél, s ha aztán be nem jő – mivel az egyes lakosok fizetési tehetségére előre figyelni nem lehetett, az országlás gépezete megakad.
Annyi bizonyos, hogy e rendszer mellett senki másért igazságtalanúl terheltetni nem fog.
Az alkalmazás részleteit a pénzügyminister a kép igyekezett intézni, hogy a kivetésbeni igazság még jobban megközelíttessék, s az adórendszer a közvagyonosságra nyomasztólag ne hasson.
E végre a következő vezérelveket tartotta szem előtt:
1. Hogy az adórendszer egyszeríttessék, s a kutatások kikerűltessenek.
2. Hogy az illetőség meghatározása körül a kénynek minél szűkebb játéka legyen.
3. Hogy csak valóságos vagyon legyen az adó alapja, s a családatya, mert semmi vagyona, de sok éhező gyermeke volt, annál több adót ne fizessen.
4. Hogy az ipar ne nyomassék, miért a terhes marhaadót egészen eltöröltetni indítványozza.
5. Hogy az adókulcs ne legyen olly magas, miszerint a vagyonnak tőke értékét vegye igénybe, de oly alacsony sem, hogy az absolut valószínű jövedelemnek egy csekély része által lerovathassék.
E szempontból indulva számvetése vezérelveűl azt vette föl, hogy azon adót nem lehet terhesnek mondani, melly a valószinű tiszta jövedelmének 6%-je által fedezhető. Miből azonban nem következik, mintha a pénzügyminister a jövedelmek után jutató vadászatot intézni akarna, hanem a kivetési kulcs megállapításában a valószínű jövedelem használtatott mérlegűl.
Igy péld. a legtermékenyebb megyében a legjobb szántóföl hóldja 17 krt, az utósó osztályban legroszabb 4 krt, mi az elsőben 4 ft 43 kr., az utóbbiban 1 ft 6 kr. tiszta jövedelemnek 6%-je. Amott tehát egy hold értéke 94, itt 22 ft.
Illy Pesten önállólag dolgozó kézműves adója 8 ft, mi 133 1/3 ft évi keresetnek felel meg; falu 2 ft, mi 33 ft 20 kr. Jövedelemmel áll arányban. (Folyt.)
