EGY BELGRÁDI NÉMET LAPRÓL (Vége).
EGY BELGRÁDI NÉMET LAPRÓL (Vége).
A czik további szavai ezek: „A ti szomszédaitok, testvéreitek (t. i. a szerb lázadók) már véreznek a háborúban, mellyet ők függetlenségökért és nemzetiségökért a közös elnyomók – a magyarok ellen – olly bátran megkezdettek.“
Értsük meg e szavakat: „ők kezdettek“ ezt magokról mondják a szerbek.
Uraim! nem egy nyomon jártok, Rajacsics a szentséges patriarcha – minkén czímezitek – b. Hrabovszkyhoz irt levelében mentegetődzik, hogy nem az ő emberei kezdték meg az ellenségeskedést, hanem a mieink, itt pedig a belgrádi lap nyiltan bevallja, hogy bizza ők kezdték.
No de kár volna e felett sokat vitatkozni, elég az, hogy az első golyó szerb puskából jött, és földre teríte egy osztrák hadsegédet; de minde mellett az osztrák lapok nany része igen kaczérkodik a szerbekkel; majd meglássák a következést.
Folytassuk az érdekes czikket. Tehát a szerbek szemökre vetik a horvát-slavonoknak, hogy mi alatt ők (t. i. a szerbek) a magyarral harczolnak, a horvát-slavonok declamálnak, dicsekednek, sőt annyira engedik a dolgokat menni, hogy a pártoskodás és megszakadás magvát a magyarérzelműek, a nemzetellenes vallási fatismus magvát pedig a r. catholicus püspökök és praelatusok elhintvén, azok immár gyümölcsöznek, a horvát-slavonok pedig még most is időznek.
És most a czikkiró ismét neki esik a bánnak, ki szerinte még semmit nagyszerűt nem tett, népnek jövendő boldogítására, és még is a tömjénezést elgondolja. És aristocraticus szellemről, és a gyalázatos intriguekbeni részvételről vádolja őt.
Ugyan csak ezen lap, egy harmadik czikkében, bécsi tudósítója után, következőket ir Jellasichról: „Mint bizonyost mondhatom, hoy Jellasich, a ábn, utósó itt létekor, az osztrák camarillával szövetségre lépett. S lekötelezé magát a gyűlöletes absolutismust Austriában visszaállítani. Emez árúlói czéélj akivitelére a szer–osztrák consult, Mayerhofer alezredest, nyertemeg, ki most ahatárőrvidékeket utazza, hogy őket azalkotmányos szabadságkivánásáról lebeszélje. Ő ellensége lett a szláv nemzetiségnek és az általános szabadságnak. Valljon felnyilandanak-e még annak idjén a horvátok szemeri, s ellenségöket nem fogják-e az utból eltávolítani?
Szép üdvözlet Belgrádból b. Jellasichnak!
De nem szabad hazudságban maradnunk. Azt mondtuk, hogy e lapocskából a muszkávali kaczérkodást is sikrűlne kiolvasni. Im itt egy pár sor:
Leiratik az aug. 5-kei neusinai csatánk, és a szerbek részérőli győzelem, és ami veszteségünk nagy fennen hirdettetik, és hozzá azon megjegyzés tétetik: „Illyenek ezen vitézek, kik majd nem sokára a muszkának is dolgot adandanak.“
Még egyet e lapocskából. „Szerb statustanácsos Knicsanin, ki a kragujevaczi országggyülésen hivtalától lemondott,most mint ismert bátor s kitűnő bajnok – többeknek fölszólítására – Karloviczra hívatott, az összes szerb tábor vezérletének elfogadására, ő már előbb is nagy hatalmat mutatott, a magyar földön lakó szerb testvérei iránt, de mégis előbb meggyőződni akart, ha valljon ezen mozgalom nincsen-e a császár ellen intézve, s azért fölvilágosítás végett, ő szentségéhez, a partiarchához fordult, ki őt válaszában arról biztosítá, hogy e mozgalom nem a császár ellen, sőt épen érette történik, az ő császári hatalmának usurpatorai, a hitszegő magyarok ellen. S e válasz következtében, Knicsanin, aug. 10-én, nagyszámú önkénytesek kiséretében Belgrádból megindult, a magyarok ellen.“
Nemde elég tanuságot meríthetni a föligézett szerb lapnak csak egyetlenszámából is.
De bezeg meg is adta a czikkeinek árát a kis szerb lapocska: mert a hatalmas Agramer felöltvén ellen is legerősebb fegyverét, a gorombaságot, össze-vissza gazemberezi amannak levelezőjét, mért hogy a szeretet bán ellen mert irni, és megátkozza őt annyira, hogy még csak mennykőcsapásra sem érdemes, minthogy az egyszerre kivégezhetné, pedig – ugy mond az Agramer – az emberi értelem gyenge olly kinok kigondolására, minőkre a szerb lap levelezője – ama szörny ember, ki a bán ellen irni merészlett – érdemes. Sőt kéretik nevének fölfedeztetése is, miszerint őt a becsületes szlávok társaságából kivetni lehessen, természetes, a kigondolható legnagyobb kínzások közt. Sz. F.
