Arad, aug. 24-kén.
Arad, aug. 24-kén.
Folyó hó 19-kén vonult keresztül városunkon derék honvéd seregünk 9-dik zászlóalja, melly itt a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott, – s a szomszéd Uj-Aradon tartván nyugállomását, alkalmunk volt lelkes elszántságáról magunknak ismeretet szerezni. Ugyan ezen nap szállíttattak itt keresztül Versecz felé a bihari nemzetőrök, körülbelől 1500–an. Ismerjük a biharilelkesűlést, csak annyit mondok, mind igazi bihariak voltak. Fegyverzete csak nem mindnek jó, szuronynyal ellátott puskából állott. Folyó hó 20-kén érkezetek meg Versecz alól hirhedt tüzéreink közöl 13-an, kik ujakkal váltattak fel, a többiek továbbra is a csatatéren maradván. Lelkes, hozzájok méltó volt fogadtatásuk. Elmondhatjuk, hogy a nép öröme fogadta őket. Virágkoszorúk széphölgyek kezeiből és egyéb megtiszteltetések a hatóság és nép részéről nem hiányoztak.
Folyó hó 21-diként tartott rendkivüli közgyülésünk legnevezetesebb tárgya: Vukovics kir. biztos megkereső levele, mellyben Arad városát két század nemzetőrnek n. Becskerek alá küldésére híja fel. Tiszteljük ugyan Vukovics úr kir. biztosi tekintélyét, de miután felhivásával ellenkező értelmű ministerelnöki rendelvényünk van, melly szerint az eddig gyakorlatban volt bizonyos időre szállítások helyett, az egész vész ideje alatt használhatandó mozgó nemzetőrsereg teremtése van kötelességünkké téve, felhívásnak engedtünk nem lehet, ha nem igenis az említett ministerelnöki rendelvény folytán, Pászthori Ferencz derék képviselőnk elnöklete alatt, egy toborzó választmányt láttunk szükségesnek kiküldeni, melly a mozgó nemzetőrségi csapat kiállítását mielőbb eszközlésbe vegye. S az igy alakítandó csapat minden tagjának, a rendes napidíj mellé, 24 e. krnyi pótlék s megsérülés estére egyszer mindenkorra 100 e. ft segélyezési öszlet rendeltetett. – Pozsony város közönségének az emancipaito ellenfelhívó körlevele, mint a jogegyenlőség korának gúnyirata, méltó hidegséggel tudomásul vétetett; s Horváth Ádám képviselőnek abbeli inditványa, miszerint irnók meg pozsonyi nyárspolgár uraiméknak válaszul, hogy ha más üdvösbbel nem tudnak föllépni, máskor az illyenekkel hagyjanak fel, ez egyszer csupán időkímélés tekintetéből mellőztetett.
Nemzetőri századaink a becsületszékeket ár megválaszták, mellyekre annyi rendetlenség között valóban nagy szükség volt. A vár- s más középületi szolgálatok folyvást tartanak. a várszolgálat megemlítésénél jut eszembe néhány lelkes nemzetőr társamnak a politicai körben legközelebb tett abbeli nyilatkozat, melly szerint ők, mind addig, míg a várbeli fekete-sárga színek nemzetiekkel nem cseréltetnek föl, vár–szolgálatot tenni nem fognak; ide járul azon ellenséges indulat, mellyel a várbeli katonatisztek (alig egy pár kivétellel) irányunkban viseltetnek, és azon körülmény, melly szerint a király születés napján kitűzött magyar nemzeti lobogó a főtiszti lakról már bevétetett. Mindezek, de még inkább a legközelebb egy várbeli tiszttől hallottak, – mellyek, ha bebizonyulnak, a camarillának s illetőleg gyalázatos reactionak újabb ármányaival leend alkalmam a házát nem sokára megismertetni, – mindezek, mondom, a legmélyebb elkeseredéssel sebzik a jobb érzésüek keblét, s nem csoda, ha illyféle szolgálati ellenszegülésekben törnek ki. Uraim! erről tenni kell. Nem szabad tovább tűrni, hogy tulajdonfalaink közt, nemzetiségünk igy gunyoltassék, s ami több, alkotmányos életünk aláásassék.
Folyó hó 22-kén a várva várt székelyek közöl is megérkezett közénk meintegy 210 egyénből álló két huszár század. Mintegy szálig lelkes vitézek, a magyar szabadságért élni halni készek. Két napig voltak nálunk, f. hó 24-kén folytatták tovább utjokat Szeged felé. ugyanezen nap indult ki közölünk ujra 16 készült tüzér N. Becskerek alá. A magyarok isten hordozza mindnyájokat győzelemről győzelemre!
Orbán Pető
