Nagy-Bánya, aug. 23-kán.
Nagy-Bánya, aug. 23-kán.
Az önkénytesek száma mindentoborzás nélkül napról napra növekedik, azonban még sem ártott volna a városi tanácsnak ez ügyben egy kevéssé erélyesebben fellépni, s a közelebbi vásár alkalmával toborzást indítani. De nálunk az illyeneken napokat elrágódnak, míg végre az egyik azt mondja: kell, a másik: nem kell. – Azt gondolják némelly urak, kik távol vannak a veszedelemtől, hogy az illyeneket halasztani lehet? tagadom, minekünk készeknek kell lenni, ha 60 vagy 100 mérföldnyi távolságra vagyunk is a tűztől. Kívánatos volna, vajha minden város legalább egy, ha nem több ágyúval eleve ellátná magát, mert készületlenűl az ellenféllel szembe szállani annyi, mint öngyilkossá lenni. Azért mondom, polgártársaim! Készüljünk, még nem késő. – A rablók elleni harag a nép közt annyira elharapódzott, hogy többen átalános felkelést indítványoztak; ne halasztanok– ugy mondának – a dolgot, hanem menjünk mind, és űzzék ki a rablókat mind, mindek vesztegessük hónapokig velök az időt. – Indítványba hozatott, hogy önkényteseink betaníttatva küldessenek rendeltetésül helyére, nehogy midőn csatázniok kellend, fegyvergyakorlattal foglalkozzanak. – A környékben levő felvilágosodott és magokat a bujtogatók által eltántoríttatni nem hagyó román lelkészek 259nyilatkozta, miként ők híveiknek élére állván, a magyarokkal kezet fogva, készek mindenkor a rablók ellensíkra szállani, és a nyert alkotmány elvesztésével utótó emberig sírba szállani. Mi tartoztathatta őket tehát a felkeléstől ekkorig is vissza? A fegyver-hiány. A szatmár megyei német nép megtudván a camaillának azon titkos cselszövényeit, miként a ráczok, ne a szabadságért, hanem mint felbérlettek a régi rendszer visszaállításaért harczolnak, mondom, német rokonaink azt nyílvánitád, hogy ők nem menendenek egyenként, sem pedig sorsot nem húzandanak, hanem adassék nekiek fegyver, s ők tűzhelyeiket az elaggottakra hagyva, ha kell, mindnyájan indulandanak a csatatérre, mert ők úgy készebbek mind elvérezni, mint a régi zsarnok rendszerbe visszalépni. – Erdősi Pál
