Ó-Kér, aug. 20.
Ó-Kér, aug. 20.
Sz.-Tamás ostromáról jövök élve, de iszonyúan leverve. Visszavertünk! Sz. István napján reggel 4 órakor kezdtük az ostromot, 10 ágyúval, mi a veszprémi önkénytes zászlóalj, a várost kerító sánczokhoz nyomultunk 500 lépésnyire, mögöttünk félórányira sorkatonaság, 2 órányira nemzetőrség állítá fel magát, ágyúink derekasan működtek, s a várost több helyen felgyújták; de feletek ám a ráczok is, szemök előtt állottunk a síkon fedezetlen ágyúinkkal, a nélkül, hogy mi közölök csak egyet láthattunk volna, s igy inkább ótalmi, mint támadó helyzetben nyugodtan fogadánk folyóikat, mellyek szerencsénkre fölöttünk sivítottak el, állásunk fokonként súlyosodott, mert helyzetünket jobb szemügyre vevén, golyóikat jobban irányzák, s nekünk nem maradt egyéb mentségünk, mint lebukásokkal kerülni ki a sivító golyóikat, igy buktam le magam is egy 6 fontos előtt, (mellyet fel is vettünk), különben most nem írnám e sorokat. E helyzetben 3 óra hoszszáig lehettünk, midőn egyszer a város melletti erdőből is ágyúk dördülnek reánk; már ekkor négy felülről ágyúztatva, állásunk kiállhatatlan lett, kezdettünk hullani egymásután, őrnagyunk lova is ellövetett, közölönk 10 csak hamar leesett, s többen megsebesedtek, 4 százados és vagy 12 sorkatona is hasonló sorsban részesült. Mit árthattunk mi az ellenségnek, nem bizonyos ,ezenkivül, hogy 152 darab marhájokat a sánczoktól 200 lépésnyire elhajtottunk. Ennyit a szerencsétlen csatáról.
A helyzet, mellybe elleneink bujtak, a legkedvezőbb; mi másként vagyunk, harmat, eső, zivatar ránk nézve csak másodrendű bajok. Táborunkat miden éjjel megtámadják, s mindenéjjel visszaverjük, szaladni tudnak, mint a nyúl, s ha beveszik magokat a sánczokba, kalácscsal sem lehet őket kicsalni. Legtöbb, ha 4 órát alszunk egy nap, minden harmadik nap pedig semmit. Közőlünk majd minden negyedik beteg, epelázból magam is nem rég vánszorogtam fel.
Nemzetőr van itt annyi, minta a sáska, de nyers erővel bevenni e váralkatú sánczokat, iszonyú véráldozat lesz, mert ezek szakadatlan folynak egymásba, azonkívül a Bega mentében minden hely mély sánczokkal van megerősítve, s több helyeken mintázva, a kútak pedig mindmérgezve vannak, hogy ha beveszszük is, bosszújok áldozatjai legyünk, szóval: minden eszközök erős elszánt védelmökre ki vannak merítve. Készülj hát, nemzetem! Mert itt reád nagy munka vár! 60, 18–24 fontos ágyú, jó tüzérek, bombák és gyujtó kartácsok kellenek ide, a mellett felette gyors és ügyes hidászok, ha ez nincs, ha ez nem teremthető, ugy jöjjetek ide 40,000-ren erősen fegyverezve, mi készek vagyunk egytől egyik híd lenni a sánczokba, csak legyen, ki holttestünkön átgázolva, a tetőre feljusson, másként munkánk sikere kétes, béke nem lesz e hazában, de elpusztul idő nap előtt, a szabadság hajnalán, puszta és szomorú lesz az egész, miként most az elgázolt letarolt alföld.
Nem hallgathatom el nyugtalanságomat, mellyet bennem összes haderőnk uralkodó szelleme idéz elő. Hangulatunk, ha nem levert is még, de nem illyenek szeretném. Működik-e itt is a camarilla? Kárhozat és pokol! Vigyázzanak, a kiket a dolog illet, mert enyészetünk magva ebben van.
Még egy szót.
Jellesich a Dráván átkelt*: s ha össszekötheti táborát a sánczkokal, a mi bajunk meggyűl, sel fog érkezni az a keserves nap, midőn testvéreinkkel, a horvátokkal, kell küzdenünk. Jertek hát, testvérek! Titeket akar használni a camarilla nyomorú eszközeiűl, ontsuk egymás vérét és szálljon e két nemzetnek kiontott vére közös ellenségünk fejére, hadd hizzék rajta. Jertek titeket egykor ölelő karjainkba, ott most szuronyok vannak és szíveinkbe nem emberölő had, de mielőtt egybe találkoznánk, az emberiség nevében szólítlak fel titeket, s hadvezetőiteket, hogy állítsatok fel velünk kölcsönös hadszabályokat, hogy azon szerencsétlen foglyok, kiknek nem juthat a szerencse, harczolva esni el; a 19-dik század gyalázatjára, cannibálok módjára ne pusztíttassanak el. Ne higyjétek, hogy mi egymással egykor ki ne békülnénk, ki fogunk mi békülni akkor, midőn majd nyomorúságunk közös leszen, midőn hattyúdalunk a szomszédnak ördögi kaczaja leend. Isten véletek, készüljetek ti is, mert illy harczot nem látott még a nap, nem, minőt e két erősnemzet kétségbeesetten azért fog vívni, hogy a népek közös szabadságát, előbb megfertőztetve önmagában ölje el, hogy azután zsákmányul adja magát egy harmadik zsarnok–hatalomnak –
E hír nem való. –
A szerk.
Bory Károly, tizedes, a veszprémi önkénytes zászlóaljban
