Polgártársak!
Polgártársak!
Hazánkat veszély nem csak hogy nem fenyegeti, hanem egy része immár bele is sodortatott. Szüksége van tehát bátor, s elszánt lelkü férfiakra, kik fegyveres kézzel megmentsék. E végre Pest város ministeri engedelem mellett toborzást nyit, s felszólítja a haza szent nevében nem csak kebelbeli lakosait, hanem a vidékieket is, hogy az általa felállitni s tökéletesen felszereltetni elhatárzott pesti önkénytes zászlóaljba közülök álljanak be mindazok, kik a haza megmentésére még előbb, sem mint a törvény fogná őket majdan kötelezni, véröket és életöket felajánlani készek. A szolgálat időszaka tart, míg azt a haza szüksége igényli, de háromévnél tovább semmi esetre. Azon kedvezmények, mellyekben már eddig is többször igénybe vett erőnkhöz mérve a beállandó önkényteseket részesíthetjük, a következők: Minden ajánlkozandó s alkalmasnak találandó egyén kap 20 ezüst forint fogadási dijt s besoroztatása napjától kezdve 8 e. kr. rendes napi díjt. Minden önkénytes, ha e zászlóalj a ministerium által az első évben feloszlattatnék, 40, ha a másodikban, 60, ha a harmadikban, 80 e. ft. jutalomban részesülend; azon felül ha iparos, vagy kereskedő segéd, minden díj és remek nélkül az iparosok és kereskedők roába fel fog vétetni. Kik olly sérvvel térnek vissza, melly élelemkeresésre alkalmatlanokká fogná tenni, rendes napidíjaikra éltök fogytáig számithatnak. Az elvérzendők özvegyei a férjeiket illetendett jutalomdíjon felül özvegységük ideje alatt a napidíjt huzandják; a netalán apa és anya nélkül maradandó árvákróli gondoskodás különben is a hatóság kötelessége, s ezek számára a jutalomdíj szintén biztosítatik. Besorozási hely a rokkant vitézek laktanyája. Pest, augusztus 31-kén 1848. – A zászlóalji bizottmány elnöke Láng Ignácz.
