A REACTIO.
A REACTIO.
Bécs, aug. 29. – A reactio, e lelketlen méregkeverő, napról napra mindinkább erősödik. Neveti erejét egy részről a megdöntött aristocratia fondorkodása és a pénztősérek kabsisága és lelketlenség, más részről az időszaki sajtó zsoldban állása.
Kellenek-e kedvezőbb elemek, hogy mennél több zavar támadjon, mennél ellenségesebben torzsalkodjanak egmásra az érdekek, s külöben is gyenge készültség sikeretlen küzdelmek lápjába sűlyedjlen?
Súlyosabb átka istennek nemetre nem nehezedik, mint a lelki szemek homálya, mi miatt még nem ismerhetni a helyzeteket és viszonyokat, sem nem nyulhatni a czélra vivő eszközökhez.
És az osztrák nemzetet ez átok nyomja.
A régi rendszer, mellynek szenvedő népek könyei, s némelly elhatározottabbak vére mosott ki az élet könyvéből, hátra hagyá egyik ördögi eszközét, a csábitás fortélyát.
Csábittatik e jóhiszemű nép még mindig, és csábittatni fog mindaddig, mig édes álmában, mellyben olly elbájoltan rengetteti magát, rajta üt az erő, s csábálmainak vége véres fölébredés lesz.
Lássuk a tényeket és helyzeteket hálózatot, s ha kinek füle van, hallja meg a figyelmeztetést.
Az időszaki sajtó tüzetesen lázítja a közönség kebelét, a magyar iránt, hazudsággal, elferditésstel, ténytagadással és rágalommal.
És a jóhiszeműnek indúlnak a csábitó után.
A megdönött aristocratia az osztrák katonaságnak állott élére, s tartja kezében zaboláját e törmeg egész erejének.
És a nép fiai vakeszközül adják magukat oda az ámitók cselszövényének.
A zászlóra vezérszó gyanánt oda tűzték a becsületet és a dicsőséget.
És a zászló a halál és a fondorkodás színét viseli, és a becsület meg a dicsőség a nép jogainak meghervasztására és kiirtására profanáltatik.
Jellecsichot, azt a katona-ruhába öltözött ligurianus priort, kiben az élesebben látók és jobban érzők a reactio machinatiójának eszközét világosan látják,széltiben szabadság-hősnek tatják az ámított boldogtalanok.
Az ámitás ördög találmánya.
És az ámitás most a reactionalis politica kezében legvillogóbb fegyver.
E politica egész a velő rázkódásáig ámítja a tömeget, hogy a magyar és idegen nemzetiségek jogait elsimerni nem hajlandó: és a politica hósei kamarájukban olly nyelven beszélnek, és határoznának ha határozni mernének vagy tudnának,mellyet a képviselők nagy része teljességgel nem ért.
De azért fenhangon hirdetik: „Gleichsame Berectigung aller Nationalität.”
Ámítják a tömeget, hogy a magyar a monarchia tetemes adóssági terhében részt venni nem akarván az összes monarchia érdekeit dasavouirozza: de nem mondják meg, miként nincs az isten ege alatt józan nemezt, melly kötelességet érezne magában ollya adósság terhét viselni, mellyet egy más bár rokon nemzet kormányán ülő rablók tettek, vagy kedvet érezne magában olly nemzettel köösen viselni tehreket, mellnyek krománya ideiglenes, és ideiglenessége természeténél fogva felelősség nélküli, e fölött irányunkban nyiltan ellenséges indulatú, mert pénzzel és fegyverrel és katonával és erkölcsi erőkkel gyámolitja azokat, kik koronánk összedarabolására összeesküdtek, s mellynek krománya százados jogú, sőt születésünk óta folytonosan fentartott önállásunkat nemcsak kétségbe veszi, hanem nyilt ellenségeskedéssel veszélyezteti is, és olly nemzettel viselni közösen terheket, melly még ma sem hozta tisztába gazdálkodási rendszerét, hanem vakon kész megnyitni zsebeit egyes tőzsérek haszonvadásatának és telhetetlenségének.
És ámitják a jóhiszemű népet, hgoy ők a legszélesebb alapra fektetendő „democratiai monarchia” megalapítását ohajtják: de nem lesznek egyetlen elhatározott lépst sem, hanem tántorognak, húznak, halasztanak mident, és az európai nagyszerű események között egy jóhiszemű becsületes nép szelíd kedélyéből és bizodalmából csúfot űznek.
És mit tesznek?
Minthogy egyenlő jogúaknak tartanak minden nemzetiséget: tehát Prágát folytonos ostrom alatt tartják, melly még a lélekzést is szabályozza ,és kamarájukban a képviselőknek több mint negyed érszét a tanácskozásból tettleg kirekesztik.
És minthogy az alkotmányosságnak legszélesbb democratitoai alapra letételének baráti: alig várják az olasz ügek befjezését, hogy az alkotmány kivivásában emelkedett minden erőt fegyveres tömeggel dönthessenek meg, és minden csiráját is amár megindult alkotmányos életnek kiirthassák.
És minthogy az alkotmányosságnak legszélesb democratiai alapra letétlelének baráti: felöltő ügyességgel ingerlik az elemeket egymás ellenébe, hogy
a polgárságnak kereset forrásai bedugulván,
a népben a nemzetőrség rendfentartási erélyessége ellen gyűlölet támadván,
a nemzetőrség maga kezével kaparván ki a forró gesztenyét, s igy magára a legméltatlanabb gyanút vonván,
a szilárdabbak kitartási ereje is a sikertelenségben elzsibbasztatván,
a kereskedelmi és iparűzleti forgalom naponként kivánatosabbá válása.
a mindezekről kinövő nyugalmasbb idők utáni vágakat gonoszúl felhasználó törekvések mindinkább erősödjenek, s több készség gyarapodjék meg inkább a legrosszabb bizonyosság elfogadására is, mint a legjobb, de bizonytalan jövendő iránti reménytáplására, s az ettől föltételezett kitartásra.
És minthogy democratiai elvekre akarják a monarchia alapját lerakni: oda bújnak az aristocratia vezérlete alatt álló hadsereg háta mögé, és fenyegetőznek Olaszországból* és fenyegetőznek a ligurianusok és jezsuiták odvaiból, hogy majd igy és amúgy ránczba szedik a szabadság, s a régi rendszer ellen fegyver forgatókat. És minden fegyveres erőtől megfosztják a moszka határokat, s kaput nyitlnak a szükség esetében igénybe veendő segélynek, melly alighat építeni segít, a democratiai olly igen szélesnek rebesgetett alapok építésén.
Lásd a Geiszel czímű écsi hirlap aug. 8-ki számában a hires versezetet. V.
És gazdálkodási szemponból takarékossági ürügy alatt, visszaparancsolják Olaszországból a horvátországi határőrséget, minthogy ezt otthon fizetni nem kell, s Jellacsich erejét csupa takarékosságból nevelik, hogy a magyar korona épségét annál könnyebben szaggathassa meg.
És a fővárosban zsibbasztanak mindn erőt, hogy a legnemesbb küzdelem, tűz is lohadjon, s a leghősiesb kitartás is ellankadjon.
Alattomban azonban fegyvert köszörülnek.
Az osztrák alkotmányosság egyetlen biztosítékának, a magar korona épségének, és a magar nemzet erejének megrontására lázítnak, még idegen rabló csoportokat is, és segítik ezeket emberrrel, ágyúval, pénzzel és minden tábori szrrel.
És a jóhiszemű népet vakítják, hogy ne lássa, miként a magyar nemzetiség és alkotmányosság megcsonkíttathatik és megnyirbáltathatik, de az osztrák alkotmányosság még felserdűlte előtt megfoljtatik.
Metternich politicájáról mennyi gonoszat mondott már boldog boldogtalan!
Átok közt hányták annak sirjára a szabdság fiai a hantot.
És a Metternich-politica nyílt jellemű volt. Irányára, eszközeire világos volt. Az volt, amienk ltászott.
E poltica pedig a színlés; alattomosság és ámítás politicája, orgyilkosa a szabadságnak.
Amaz kiűzeték: ez ha ki nem józanodik, msá véget ér. – V.
