Krassónak.
Krassónak.
– Krassónak sept. 1jén kezdetét vett bizottmányi gyüléséből a nagy közönséget érdeklő tárgyak hiányában levén bátorkodom az olvasó figyelmét a harczok terére vezetni.
A Vrácsevgájnál táborzó lázongók aug 23-kán éjjel megbizottakat küldének Berlistye széléig, azzal fenyegetvén a magukhoz kihívott biró által a községet, miszerint ha még az nap magokat meg nem adják, a falut lángba borítják.
Kétségbeeséssel határos ijedelmek közt sietett a környékbeli nép tanácsért főbirájához, ki a rémültség színhelyein rögtön megjelenvén, sikerűle, a nép ijedtségét erélyes közbevetése s bátoritó buzdítgatásai által lehangolnia.
Ez útjában derék fősz. biránk, az exérsek Vrányucz községéhez intézett válaszlevelének jöve nyomába, mellyben megkösönvén az ügyök iránt biztosított rokonérzetet, lelkesítő szavakban hirdeti eljöttnek a magyarok kiirrtására kijelölt időt és alkalmat.
E csábirat előmozditója, a berlistyei biró, szöksében kerese ugyan menedéket, de elcsipetvén, a Temesvárott hasonló ügyek megbirálásával foglalkodó törvényszék elébe állíttatott.
A fejértemplomi még meglevő egyetlen malmot, a városi tekintélyes erővel körülvett ráczok aug. 24-én fölgyujtván, a városnak aközlekedés minden oldalróli elzárása által czélba vett meghódítandása tekintetéből, a ki- s bejuthatást tettleg, és erélysen gátolák, elannyira, hogy Blomberg ezredes is Verseczről csak erős fedezet alatt mehetett be Fejértemplomba.
Ez idő alatt gróf Nugent és Meierhoffer belgrádi consul, Blomberggeli értekzeés végett a ráczok táborába érkezvén, jónak vélték a béke föltételeivül a fejértemplomi hősök lefegyverzését, fegyvereink átadását, a magyar katonaság onnani kiparancsolását, – más szavakkal Fejértemplomnak szép móddali föladását, – tűzni ki; ügyetlenül összeférczelt ebbeli számitásuk azonban Blomberg s Vitalis honvédőrnagy által meghiúsíttatott.
Aug. 26-kán a rablók e megyebeli Moldovabányát ismét megrohanván fölgyújtották és teljesen kirabolták, mit elvinni képesek nem vlának, semmivé tevék, németeket irgalom nélkül fölkonczolák, a pinczék tartalmait elfolyaták, s határt nem ismerő illyetén leggaládabb garázdálkodásuk undok pályájának e bűnterhes pontján sem bírva megállapodhatni, a mélyen alásüllyedett gaz hitetlenek a legszentebb tárgyak megfertőzésétől sem iszonyodván vissza, berohanának az isten házába, hol a legvadabb barbársággal a szent képekre lődözni, a szentséget a sanctuariumból kivenni, azt földhöz sújtani, összezőzni, s azután fölperzselni, a miseruhákat gúnyosan magukra ölteni, s bennök az utczán tánczolni nem borzadának.
A meggyilkolt németeket szalmába burkoltan elégették, egynek pedig nyakát lemetszvén, mellére feszületet tevének és föliáltanak: „ha német isten vagy, segits hiveden” mindezekhez hogy a förtelemnek fenebb vázolt képe tökéletesen kiegészíttessék, még azt hozzá kell tennem, miszerint a rablók saját hitsorsosaik temploma iránt sem viseltetvén kiméletel, ezt is gyalázatosan kirabolák.
A minapában az exérsek is hasonló gyalázatos váddal lépe föl ellenünkben, e kettő között azonban léneges külömnbség, a mennyiben ez valósággal megtörtént aljas tény, amaz pedig alávaló rágalom, hazug koholmány!
24-ik óta az eddig kimélt oláhokat is minden irgalom nélkül öldösik.
Azok kik mezitláb vagy öltözködötten bár, de mindenöket martalékul hátrahagyva, futásban keresve s találva menedéket, szabadulhatának, örülnek, hogy legalább éltöket mentheték meg.
A pillanatnyi győzelem édes mámorából azonban csakhamar – 2-kán – keserűen ocsúdtaták ki a gazokat a kassai rettenthetetlen honvédeink, kik Szászka felől ellenállhatatlanul Ó-Moldovába nyomúlván, az ellent szétverék, s a helységet lángba boríták. A futásban menekülést keresett ráczok egy rész a Dunának iramodván, csolnakokra szálla, mellyek azonban több jól irányzott lövések következtében honvédeink által elsülyesztettek. A ráczok illyeténképeni legyőzetése után a mieink elhajtottak Ó-Moldováról 248 darab szarvasmarhát és 30 kocsi elrabolt butort szállitának vissza Moldovabányára. Veszteségünk egy önkénytes. A haza áldása lebegjen vitéz porai fölött!
Aug. 30-án viradat előtt a vrácsevgáji tábor Fejértemplomot ismét megrohanván, 10 óratájban, midőn már bátor és elszánt honvédeink a csatározás fáradalmaitól lankadni kezdének, érkeze Blomberg vezérlete alatt két osztály dsidás, s három század Rukavina.
A segély új erőt öntve honvédeink magyar izmaiba, midőn ezek s a galog sorkatonák vitéz elszántsággal s ohajtott eredménynyel javában viaskodnának, Blomberg a sorkatonaságot visszahivatá, s miután tapasztalá, hogy az tovább is hősködik, visszariadót fuvatott. És e tette által a reménydús csata fonalát épen akkor metszé keresztül, midőn a mieink – a nyilatkozott általános közvélemény szerint, – az ellent nem csak tönkre tehették, hanem ágyuikat s minden hadi szereiket is elfoglalhatták volna.
Hogy a győzelem teljes nagyságában részünkre volt hajban, kitűnik azon körülményből is, miszerint a ráczok közől 160-an estek el, mig tőlünk 6 hovés s 3 sorkatona sebesült meg.
és mindezek folyamata alatt a dzsidások helytállva, egy lövést sem tettek, sőt az előttök álló s megmenthetendett derék Hein tüzér agyonlövését sem gátolák.
Blomberg távozása alkalmával a fejértemplomiak őt a legkiméletlenebb szitkokkal s piszkokkal illeték. – R. I.
