NÉZZÜNK KÖRÜL!
NÉZZÜNK KÖRÜL!
Ha a Lajos Filep elűzetése percetől fogva Milanónak Radeczk talamába jutásáig történt eseményeket átfutjuk: homályos és meglepő jelenetekre akadunk ugyan, de czélelleneseket, a józan ész szabályaival ellenkezőket nem találunk.
Az olasz mozgalom a nemzetiség gyökeréből sarjazott ki, s épen azért a világ előtt nemcsak hogy feltünő nem volt, sőt még elkésettnek is látszott; a juliusi forradalomszülte királynak hirtelen bukása meglepte ugyan a világot, de ármánykodó politicai rendszerét vizsgálva, azt szinte szükségképen bekövetkezettnek kell tekintenünk; a bécsi mozgalom, eredményéből itélve, nem tiszta elvek szüleménye ugyan, de ezen örökös kiskorúságban tartott nép is, a párisi köztársaság hirére fölébredve, önkénytelenűl sodortatott a forradalom örvényébe. Röviden, bármerre fordítjuk szemeinket, minden mozgalom szülő okát legalább gyaníthatjuk, itt a megsértett nemzetiség, ott az eltórhetetlen szolgasát, emitt a kinzó népinség, amott viszketg s más népeknek dicsvágybóli tuánzása: de minden józan politicát megvető, önmagával ellenkező, király és népjogokat egyszerre sértő mozgalmakat az illyr mozgalmakon kívül nem mutathat Európa.
Ezen illyr lázadás magva Bécsben hintetett el, s folytonosan tápláltatik, és ki ellen? Tán az összes austriai birodalmat megsemmisitéssel fengyegető ellenség ellen? S miért? Talán egy veszélyes perczekben fejedelmét hűtlenül elhagyó nép megzavarására s gyengitésére? Óh nem! Itt a dynastia egy része szolgáltat pénzt és fegyvert egy saját érdekét érteni nem akaró, s fanatismus hálójával környezett jelentéktelen néptöreéknek, hogy az a magyar király hatalmas elsőszülöttjét, mellyet Olaszország és Galliczia példája sem birt királyáhozi hűségében megingatni, ha gyngíteni nem birja is, legalább vadcsordankénti zavargásai által haladásában megakadályoztassa. Szóval maga a dynastia hadat viseltet egy nép ellen, melly az alkotmányos úton nyert előnyök által testtel lélekkel kezdett működni az alapjában megrázkodtatott austriai birodalomnak legalább egy minden viharokkal daczolható védbástya készítésében.
Nem a rácz csorda az, melly derült egünket elhomályosíthatná, mert ha a mi kimélő politicát félretévén, ezen azvargókat szinte egyes helységek fölgyujtásával akarnók megboszúlni, akkor az egész sajkás kerület rövid perczek mulva csak az abroszon létezendik. Csak mondani kell boszúszomjazó harczosainknak: „pusztítsatok” s a rácz fészkek a valóság országából azonnal kimúlnak. S valóban ha a franczia respublica nem átallotta a közbátorság miatt ezereket száműzni, ha büszke Anglia jónak látta az éhségtől forradalmi térre szorított irlandiakat a zárostrom legkeményebb szabályai szerint megfenyíteni; mi tartóztathat bennünket egy háládatlan népfajzattal hasonló bánásmódtól. De itt nem a lázadók megzabolázása, haenm a szentségtelen kezek által gúny tárgyává alacsonyított diplomatiánk megmentése forog szóban. A király szentesítette törvényeink a bécsi kormány által csupa bábjátéknak tartanak, rendeletei mindig ellenparancsokat szülnek, birodalmunkat összefűző kötelei, nemzetiségünk életerei orgyilkosan szaggattatnak fel, s igy két csapú hordóként kétfeléől fogysztják vérünket.
Nem szándékom arról szólani, valljon úgy bánjunk-e Horvátországgal, mint fölzendült néppel bánni kell, vagy őket leveretésre nem méltatván, nagylelküleg az ő ábrándjaik némellyikének utjába ne álljunk-e, arról nem szólok, valljon mennyiben van joga a bécsi kormánynak a magyar királyt statusadósság elvállalására kényszeríteni, hanem alkotmányunk nemcsak papirosoni, de valódi garantiája törvényeink- s jogainknak a bécsi kormány elleni ótalma az, miről véleményemet kifejezni akarom.
Tudjuk, hogy az Austria és Magyaroszág közti jelen viszony még csak néhány perczekig tarthat, a szükség ellenségeinkkel az álarczot levettetvén, már már kezdi velök sötét szándékaikat bevallatni, az ármány csomói bontakoznak, s a diplomatitai kiegyenlités kimaradhatlanul bekövetkezik.
De mi biztosithatja ezen kiegyenlités kölcsönös föltételeit és a kölcsönös követeleztetéseket? Mi ha megegezünk, Austriának pénzt és vért adunk, Austria pedig nekünk papiroson igéreteket tesz, mellyeknek jelentéktelenségét a magyar fájdalmasan érezte s érzi jelenleg is legnagyobb keserűséggel.
Hiában! Nekünk Austriával olly diplomatiai egezkedés, melly csak a bécsi camera obscura falai közt történik, garantiát nem nyujthat. Ha nemezetiségünket, alkotmányunkat megszilárditani ohajtjuk: akkor avassuk be a müvelt Európát viszonyaink belszerkezetébe. A jelenlegi kiegyezkedés nekünk lgjobb alkalmat nyujt magunkat a világ előtt bemutatni. Inétzzük el ügyünket Austriával, de London, Páris és Frankfurt követei jelenlétében, mellyhez az illető kormányok szivesen hozzájárulnak, mit királyunk is – Olaszországban ugyanezt ohajtva – tőlünk semmi esetre meg nem tagadand.
Az ármányok és megtámadások ellen ekképen biztosított diplomatai kiegyenlités sorsunkat Európa nagy hatalmasságaival némileg összeforrasztván, már magában véve eredménynek és nagy kimaradhatlan haldások alapjának tekinthető.
Ez az én véleményem. – Sz. Imre.
