ÖRÖMHÍREK AZ ALVIDÉKRŐL.
ÖRÖMHÍREK AZ ALVIDÉKRŐL.
Tegnap reggel következő falragaszokat lehetett olvasni a főváros útczáin: A hadügyministeriumhoz KISS ezredes úrtól következő tudósítás érkezett. „Nagybecskerek, september 3-kán 1848. Tegnapi rövid tudósításom folytán jelentem, hogy az elsánczolt perlaszi tábort háromórai osztrom után elfoglalván az ellenség tüzérei hősien elszánt seregem által mindnyájan leszuronyoztattak. Kik az ellentállók közől meg nem ölettek, futásnak eredtek és ez hihetően meg fogja rettenteni a határvidékieket.
Két egyfontos, öt háromfontos és két hatfontos ágyún kivül egy bombaágyú és tetems mennyiségű lőszer foglaltatott el, és egy 6 fontos ágyú leszerltetett: az elfoglalt ágyúk közől 6-ból egy telepet alakítok.A megtámadás tevét, a tett rendelkezéseket és a megtámadás részleteit, valamint azon tisztek, altisztek és közvitézek neveit, kik ezen jeles, de elszánt ütközetben magokat különösen kitüntették, akkorra fogom bejelenteni, midőn a részletes tudósításokat összeállítandom; addig is különös dicsérettel emlitem az ostromló gyalogság parancsnokát, Vettert, a Mihály nevü ezred alezredesét, ugy szinte táborkari tisztemet Kolmann 52. számu magyar ezredbeli kapitányt, ki terjedelmes szakkörében a legczélszerübb intézkedéseket tette.
Magyarország jelen viszonyaiban e győzelem elhatározó lehet. Az elsánczolt tábor bevétele után hadamnak egy részével Perlasz felé nyomultam, melly helységet a rácz népességtől elhagyatva találtam. A többi lakosság fejér zászóval jött előmbe, megadását és engedelmességét nyilatkoztatván a királyi felség magyar ministeriumának rendeletei iránt. A helységbe, mellyet minden tekintetben kiméltem, még 30 mázsa lőport találtam.
A helység a pusztitástól megkiméltetett.
Holnap mozgó csapatokat küldök a Temes melletti Botos, Tomasovácz, Orlováth és Farkasdin határhelyekre; – megszállva hegyom Perlaszt is, részint az engedlemesség biztosítására, részint megóvására a ráczok lehető megtámadásai ellen.
Mostani hadhelyzetemből önként következő további müvelményeimről szerencsém lesz jelentésemet időről időre beküldeni.”
(A mit a főparancsnok ur teendőiről ir, most még nem közölhető.) Budapest, sept. 5. 1848. Bel- és helyettes hadügyminister, Szemere Bertalan.
