FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Nagyobb események foglalván el az elméket, olly kevés történik fővárosunkban, mi e rovatba esnék, s feljegyzésre méltó volna, hogy miután talán mulatságos de jelentéktelen apróságokkal lapjaink hasábait komoly időnkben elfoglalni nem lehet, szinte érezhető a tárgy szűke. A gondolatok, a várakozás s úgy szólván minden érzelem egy tárgyban központosúl, s ez a haza criticus állapota. Eszméletünknek ezen egy tárgya egyhangúvá teszi életünket, s közönössé minden más iránt. Ennek igy kellett lenni, s igy kell maradni, mig oka, a hazánkat fenyegető vész el nem enyészik. Vannak pillanatok, mellyekben ugy látszik, városaink népiségében, ezen egyhangúság inkább aggodalomban mint lelkesülésben nyilatkozuik. De azért csatlakoznék ki a lelkesülés hiányát vagy csekélységét állítaná. Mert ezen aggodalom, nem kihűlés, nem kétségbeesés, és fellobban, csak gyújtani kell. S a lelkesülés, hála istenünknek! épen azokban nem hiányzik, kiknek a népre legnagyobb befolyásuk van, kik a város ügyeit kezelik. Tanúja ennek a toborzás, melly a Duna mind két partján vigan foly, a fővárosi mozgó nemzetőrcsapat kiállítására, s már eddig is szép sikerrel, mind a mellett, hogy az eddigi toborzások fővárosunkból már szinte 5000 embert szállítának a táborba. A markotányosnék dandára is naponként szaporodik.
271– Piller, budai nemzetőrségi őrnagy, nem régen Bécsbe küldeték, fegyverszerzésre, mint fáradozásának eddigi sikere, e napokban már néhány ezer darab fegyver érkezett a budai fegyvertárba.
– Lánczhidunkon megkezdeték már a hid vastalapzatának felillesztése. E munka igen goyrsan halad, s a nagy vastömegek ismét alig képzelhető könyüség és egyszerűséggel vonatnak helyeikre.
Mind a mellett, hogy a költő szerint: „Megnehezült az idők viahros járása felettünk” mégis, és daczára minden bécsi Budapest végveszedelmét hirdető firkadalmaknak, Pesten meglehetősen folynak az épitséek, sőt nagyobb házak is gyorsan készülnek, s mi örvendetes, folyvást azon a régi unalomból elvégre kivergődött, tetszőbb s elevenebb modorban, melly, ha nem tökéletesen góth is, mint általában neveztetik, de minden esetre szebb és sokkal szebb, az előbbi granarium-stilusnál, mellynek mesteri, ha egy pár oszlopot támasztottak a kapu mellé, a muvészet non plus ultráját vélték elérni. –
– Az országos küldöttség tegnapelőtt délutáni 5 órakor indult gőzhajón Bécsbe ő felségéhez.
– Figyelmeztetjük Budapest lakóit, azon sok álhí-koholóra, mellnek száma a két városban légió. A martiusi napok óta sok járdataposó valóságos mesterséget űz a nép ámitásával. Óránként, sőt perczenként újabbná újabb hazudságok hordatnak úton útfélen, s a szemtelenség annyira ment, hogy példáúl Budán nem is valahol távol, hanem a híd közelében képesek ezen hírmadarka elhitetni a zegyügyü emberekkel a legóriásibb balgatagságot, mi a szomszéd Pesten történtnek lenni mondatik. Egy jó barátunk tegnap azt hallot Budán beszéltetni, miképen Pesten egyik ministerünk fogva van, ésv alig volt képes elhitetni, hogy a hírben egy szó valóság sincs. Hogyan ne lehetne aztán távolabb vidékekről szóló hírekkel az emberket elámítani, midőn a szomszéd felől szólókkal is ennyire lehet? És ezen hírek nagy része rosz hír s a lakosok elrémítésére van számítva. Azt kell hinnünk, hogy bérlett hírharangok vannak köztünk, kik folytonos aggodalomban és nyugtalanságban ügyekeznek tartani a főváros népét. Fájdalom, hogy még a budapesti sajtó egy része is egy kézre dolgozik velök, kivált egy pár német lap. Szükséges lesz, hogy magok a lakosok egy kis ellenőrség alatt tartsák ezen vész-hirdetőket, és vonják kérdőre azonnal, honnan keríték híreiket. Ha rendőrségünk rá érne illyesmire, egyenesen azt szólítnók fel ellenőrködésre, mert valóban rendellenes dolog, a békes polgárokat nyugtalanítani. Ezen hírkoholók ellenségei a békének s ha nem könynyelműek, akkor vagy bérlettek, vagy magok ohajtanának zavarban halászni. Azért nézzünk szemükbe egy kevéssé ezen hírmadaraknak!
