A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
A PÉNZÜGYMINISTER JELENTÉSÉNEK KIVONATA. (Folyt.)
Törvényjavaslat, az adó kivetéséről és behajtásáról. (Folyt.) Az adófizetésről. Minthogy jövendőben az országos adó nem egy összegben ajánltatik meg az országgyülés által, nem vettetik ki porták szerint a törvényhatóságok között, s nem diák szerint a törvényhatóságokban, hanem tárgyadók határoztatnak meg, s minden községek illetősége országgyülésileg megállapított kulcs és osztályozat szerint állapíttatik meg; – az adókivetés következőleg történik.
18. §. Az adókivetésnek september hó 15-ik napjáig meg kelletvén községenként történni, a kerületi rónok, miután a törvényhatóság és községek levéltárából, különösen a földbirtokra vonatkozó adatok iránt, minők: térképek, urbári tabellák, s összesítési, elkülönzési perekbeni kimutatások, telekkönyvek, mult évi összeirások stb. magának az év folytában kellő elődolgozatokat készített: értesíti a kerültében levő községek előjáróit, melly nap fog adó rovás végett keblökben megjelenni; valamint, szinte a megye, s a. kerület, vagy kir. város főtisztjét a végett, hogy melléje, az illető sz. birát, illetőleg számvevőt, vagy más kerületi, vagy városi tisztviselőket kirendelje, s ezeknek és a községi előjáróságnak közbejöttével, előre közhirré tett helyen és időben, az adórovást, az adótárgyak szerint, és pedig mindenek előtt a földadó kivetésével megkezdi: s ebben következőleg jár el.
| a) Földadó. |
19. §. A törvényhatóság s község levéltárából kivett adatok nyomán, vagy a hol illy adatok nincsenek, a helybeli lakosok meghallgatásával, meghatározza a községi határnak, s netalán hozzá tartozó pusztáknak kerületi kiterjedését; s a fölhíja a község előjáróit, hogy ha ez ellen észrevételök van, a kiterjedést hiteles oklevelekkel nyomban bizonyítsák be, és e meghatározást a reá netalán előfordult észrevételekkel együtt jegyzékbe teszi. Ha ellenben a község előjárói a földterület meghatározása ellen kifogást nem tesznek ugyan, de a rónok a bemondás valósága iránt kétsége támadván – peripherialis felméréshez nyúl, s ebből az sülne ki, hogy a községi előjárók, a bemondásban olly eltagadást követekkel, melly a bemondott területénk legalább 1/5 részét teszi: a község a reá eső földadónak kétszeres fizetésével büntettetik, a felmérés költségei az eltagadásra vetemedett előjárók tartozván viselni.
20. §. Miden pusztának, melly nincsen annyira népesítve, hogy maga egy községet tenne, a községi adóbani részeltetés tekintéből, helyfekvés szerint, egyik szomszéd helységhez kell az adókivetésnél soroztatni.
21. §. Meg levén a terület állapítva, a rónok mindenek előtt, a teljesen haszonvehetetlen földterület öszvegét, az összes területből levonván, megkülönbözteti, hogy a haszonvehető határrészből hány hold van szántóföld, szőlő vagy szilvás, hány hold belső telek, rét és kert s hány hold erdő, legelő avagy nádas; – a holdakat az egész országban mindenütt 1,200 ? ölével tartozván számítani.
22. §. Ezen megállapításban a hajdan urbárinak nevezett birtok összegének felvételénél az urbári táblák, rendezési perek s adórovási összeírások egyik tájékozó adatúl szolgálván, a község határábani másnemű birtokok összegének bemondására a közönség azon figyelmeztetéssel szólíttatik fel, hogy a határ összes területe meg levén állapítva, minden elhallgatás a község terhére esik; mivel mind azon földbirtok, mellynek mineműsége meg nem határoztatik, a legmagasabb rovású szántóföld és rétnek fog számíttatni.
23. §. A bemondások valóságára nézve a rónoknak kétsége támadván, tanúkat hallgathat, szemlét tarthat, s megállapodását kijelentvén, az ellen a község lakosai közől bárki tehet kifogást; mellyet azonban a rónok csak azon esetben vehet figyelembe, ha a kifogás nyomban, minden haladék nélkül, hitelt érdemlő oklevelekkel igazoltatik.
24. §. A rónok annak feljegyzésébe, hogy ki, mennyi szántóföldet, szőlőt, rétet, kertet, legelőt vagy erdőt bir, nem ereszkedik, (ez az egyéni kivetésre tartozván) hanem csak általában mondja ki, hogy mennyi szántóföldet, szőlőt, szilvást, belső telket, rétet, kertet, legelőt, erdőt s nádast veszen fel a község adórovásába.
25. §. Ez meglevén, miután az, hogy a törvényhatóság mellyik osztályba tartozik, s hogy minden osztálynak hány alosztálya van, országgyülésileg lett megállapítva, a rónok csupán azt határozza meg, hogy a község földadó tekinttében mellyik osztályba soroztatik; és pedig különkülön a szántóföldekre, szőlőkre, szilvásokra, külön a belső telkekre, kertekre s rétekre, és ismét külön a legelőre, erdőre s nádasokra nézve; és kimondja, hogy mindenik földnemek összege az országgyülésileg megállapított kulcs szerint hány krjával fog az országos adónak a községre vetésében számba vétetni, következőleg földadó fejében az egész község mennyi adót fizetend. – Ámbár az országgyülésileg megállapított adókulcsban a szántóföld, szőlő és szilvás egy cathegoriába, a belső telek, rét és kert ismét egybe, és a legelő, erdő és nádas, szintúgy egybe számíttatott; a hol mindazáltal az egy cathegoriába sorozott földnemek között példáúl szántóföld és szőlő vagy legelő és erdő között, átalában véve nagy különbség van, ott azoknak megadóztatásában külön alosztályzati kulcs vétethetik fel.
| b) Házadó. |
26. §. Bevégeztetvén a földbirtok osztályzati összeirása, a rónok a házadó összeirásához fog; s e végett tetszése szerint kijelölendő meghitelt egyének által, a törvényhatósági tisztviselő közbejöttével, a lakházak, s azokban alakszobák, vagy bért húzható boltok, tárak, istállók, pinczék, szinek számát összeiratja.
27. §. Megtörténvén az összirás, az országyülési kulcs szerint megállapítja, hogy a község házadó tekinttében mellyik osztályba tartozik, következőleg országos házadó fejében a községre összesen milly összeg esik.
28. §. A föld és házadó alól kivétetnek: templomok, kór és dolgozóházak, iskolák s egyéb középületek, temetők s közlekedési útak, és kivétetnek az állodalom kincstárának saját fekvő javai; de ha ezen javakat vagy bérben, vagy másnemű szerződés szerint mások használják, ezek az élvezett haszontól keresetadót fognak fizetni.
| c) Keresetadó. |
29. §. Keresetadó alá tartozik a jövedelmek minden nemes, melly föld, vagy lázadó rovatba nem jött; tehát köz- és magántisztviselők, a ministerektől kezdve az útósóig, tanítók, lelkészek, orvosok, ügyvédek, mérnökök, irók, művészek, kerekedők, gyárosok, kéművesek, bármi névvel nevezett segédek, hasznon bérlők, fogadások, szolgák, szolgáló leányok, s mindennapi élelmökön felül valami biztos keresetre számítható munkások. Az ugynevezett uri jogok és haszonvételek, mint például italmérési, húsvágási jog, halászat, vadászat, vásárjog, nem különben, malmok, híd, út, rév-vámok, bányászat, sör-, pálinkafőzés, s azok melletti marha hizlalás, fuvarozás, szóval a jövedelemnek, jövedelmező keresetnek s kereseti munkának bármelly neme.
28230. §. A keresetadót a rónok az országgyülésileg megállapított kulcs szerint egyénileg irja össze, s az egy rovatba eső adózók illetékének öszvegét egybe adva, veti ki a községre, miszerint ez, az egyéni kivetésnél, minden olly egyes cathegoriának, melly nem egyéni jövedelem, hanem osztályzati kulcs szerint taxáltatik, például kézműveseknek, napszámosoknak adó öszvegét, az illető egyének közt feloszthassa.
31. §. A tőkék kamatjainak megadóztatása szintugy a keresetadóhoz tartozik. Ezek azonban, külön öszszeirás alá nem jönnek; hanem az illető adós által fizettetnek a hitelező rovására, az adókulcs meghatározott módon és beszámítás szerint.
| d) Személyadó. |
32. §. Megtörténvén e szerint a közvetlen adó minden elszámlált nemeinek összeirása, személyadó fejében, még a községre eső összes adónak egy tized része, az adó öszvegéhez hozzá tétetik; s ezen arány az egyéni kivetésnél is akként megtartandó, hogy személyadót csak az fizet, a ki valami közvetlen tárgyilagos, vagy vagyoni adót is fizet; s személyadó fejében mindenki sem többet, sem kevesebbet, mint összes egyéb adójának 1/10-ed részét fizetendi.
33. §. Végre még a közvetett adó nemeiből a rónok összeirására, a pálinka kazántól járó, nemkülönben az italmérési s dohány árulási adó tartozik, de ezek a közvetlen (direct) adóról különösen lesznek somázandók, s ezeknek elseje az egyéni kivetésnél is az országos rónok által meghatározott mennyiségben hajtatik be; a két utóbbiak pedig községenként külön összegekben határoztatván meg a rónok által, személyenként az egyéni kivetésnél fognak felosztatni.
34. §. A rónok ekként az összeírás alatt lévő községre esendő, minden adónemeket egybefoglalván, a rovatos táblázatba, ugy az összes adót, mint egyes rovatainak összegét, a kereset adó cathegoriák szerint egyénenkint; szintúgy az italmérési és dohányárulási adót, szám és cathegoria szerint, a pálinkaadót pedig egyenkint is beiktatja, a táblázatot kir. városokban két, egyebütt három jegyzékben elkésziti, s a törvényhatósági tisztviselővel s községi biróval és jegyzővel aláiratja.
35. §. Ezen törvényhatósági ésközségi tisztviselők azt, hogy az összeirás előttük ekkint történt legyen, aláirásukkal bizonyítani, hivataluktóli elmozdítás terhe alatt köteleztetnek: mindazáltal ha észrevételeik forognak fen, azokat az összeiráshoz csatolhatják, s ezt aláírásuknál is megjegyezhetik.
36. §. Ezen kifogási és észrevételi jog, bármelly illető községbeli egyénnek is megengedtetik, sőt ha ki magát az összeirás által igazságtalanul terheltetve észi, észrevételit az összirásnak törvényhatóságilag történendő átnézése előtt adó is benyujthatja, s irántoki véleményét a közgyülé s határozatilag kijelentendi, és igazság szerinti tekintetbe vétel végett a pénzügyministerhez felterjesztendi.
37. §. Miután minden községnek adója fent leirt módon, a pénzügyminister által megállapítatott, s a törvényhatósághoz és országos adótárnokokhoz behajtás végett leküldetett, az adótárnokok magokat a községenkinti adóbehajtásban csupán és egyedül ehhez alkalmazandják; s az egyéni kivetésekbe nem bocsátkozandnak.
38. §. Mindazonáltal, ha a községi adószedők által, az összes adó illatőség az év folytában az adótárnoknak be nem szolgáltatott, a decemberi adószedés alkalmával köteles az adótárnok magának az egyéni adóvetés táblázatot előmutattatni, s a tartozásokat behajtani; ha pedig behajthatlan tételek találkoznának, azokat a fennforgó okokkal egyetembe jegyzékbe tenni, miszerint semmi adótartozás más évre át ne menjen. A behajthatlanások iránti véghatározat s azoknak, hol alapos okok forognak fen, elengedése, ha pedig a községi adószedő hanyagságából eredtek, ezekeni megvétele a pénzügyminister hatóságához tartozván.
39. §. az egyéni kivetés iránti részletes rendelkezés a törvényhatóságok meghallgatás mellett a pénzügyministerre bizatik. Mire nézve azonban a következő vezérelvek állapítatnak meg:
40. §. Az egyéni kivetést, kisebb királyi városokban az országos rónok, nagyobb városokban a városi közgyülés által választandó adóvető, megyékben ész. Kerületekben pedig a községi jegyzők teljesítendik.
41. §. A királyi városokban egyszer megválasztott adóvető időszaki választás alá többé ne mesik, s hivatalából csak a városi tanács határozata következtében inditandó tisztügyészi per utján ítélet által mozdítathatik el.
42. §. A községi jegyzők, mint a végrehatásnak közvetlen organumai, megyei ész szabad kerületi tisztviselők fokára emeltetnek.
43. §. Választásuk következőleg történik. A törvényhatóság elnöksége által az illető község, vagy községek felszóllíttatnak, hogy a jegyzőségre három megyént jelöljenek ki; mit ha teljesítenek, a választás a megye, vagy kerület által ezek közől történik, ha pedig nem teljesítenék, a kijelölés szint azon módon történik, mint a törvényhatóság más tisztviselőire nézve, s a választás is a megyei és sz. kerületi közgyülés, vagy míg ez rendeztetnék, központi bizottmány álta a többi tisztviselőkéhez hasonló módon eszközöltetik.
44. §. Az egyszer megválasztott községi jegyző hivatalából csak birói ítélet által mozdíttathatik el, az e végetti tisztügyészi keresetnek, akár az illető község kérelmére, akár pedig különben is elrendelése a törvényhatósági közgyülés, vagy bizottmány hatóságához tartozván.
45. §. A hol egyes község nem elég népes arra,miszerint maga egy jegyzőt foglalatoskodtathasson, a törvényhatóságnak szabadságában áll több községeket egy jegyzőségben egyesíteni, s a jegyző lakhelyét kijelőlni.
46. §. A községi jegyzők fizetéseit, a megyei vagy kerületi törvényhatóság határozza meg.
47. §. Ezen fizetést a községi jegyzők az illető község, vagy községek, helybeli pénztárukból kapják; mi végett annak a községi költségvetésben évenkint fel kell vétetni. A hol több községek vannak egy jegyzőségben egyesítve, azoknak a jegyző fizetésébeni részeltetésök arányát szintúgy a törvényhatóság határozza meg.
48. §. A királyi városi adóvetők s illetőleg községi jegyzők az adónak egyénenkinti kivetésében következőleg járnak el: pénzügyminister által megállapított adólajstromot, annak egyes rovatait az illető egyének közt felosztandók, munkájokat nyilvánosan s az illető egyének meghallgatásával hajtják végre, és pedig A földadóra nézve.
49. §. A földadónak minden rovatát, csak az illető földbirokosok közt osztandják fel, olly módon, hogy a szántóföldekre és szőlőkre együtt , vagy különkülön meghatározott adóösszeget csak a szántóföld, vagy szőlőbirokosok fizessék, s egy tárgybeli adó más tárgyra, vagy személyre át ne ruháztassék.
A község földadója cathegoriák szerint a törvényhozásilag megállapított egy bizonyos alosztálybeli kulcscsal levén számítva, az egyéni kivetés alkalmával minden földnemre több alosztályok megállapíthatók; de nem többek, mint amennyi az illető törvényhatóságra s illető földnemre nézve törvényben meg van határozva, s az egyéni kivetésnél csak ezen alosztályi kulcskülönbség alkalmaztathatik.
Például: X. megye törvény általi földadó tekintetében a 6–ik osztályba tartozik, mellynek szántóföldre nézve közép adókulcsa 9 kr. – Azon megyének X. helysége a rónok által 4-ik alosztályba soroztatott, mellynek adókulcsa 8 kr. Minden hold szántóföld után. Van összesen 1000 hold szántóföldje, tehát fizet szántóföldadót 133 ft 20 kr. Ennek kell az ottani szántóföldek közt felosztatni. De a határbeli földek különböző minőségüek, az egyéni kivetésnél tehát ugyanannyi alosztály felvehető, emennyi a törvényben azon megyére nézve megállapítatott, t. i. öt, s minthogy ezen alosztályok adókulcsa 11–10–9–8–7 kr. Hold amint, az egyéni kivetést szint ezen különbség szerint lehet osztályozni, ollyformán, hogy egy hold szántóföldtől senki 11 krnál többet s 7 krnál kevesebbet ne fizessen; mindnyájan együtt pedig 133 ft. 20 krnál sem többet, sem kevesebbet ne fizessenek.
A melly föld neme p. o. legelő vagy erdő a község lakosai által közösen használtatik, az egyéni kivetés az egyéni haszonvét szerint számítandó.
Például ha egy bizonyos község 9-ik osztálybeli törvényhatóságba tartozván, bir 1000 hold lehelőt, melly a 4-ik alosztályba soroztatván, holdjától 2 krjával fizet összesen 2,000 kr. Adót, a legelő közösen használtatik, s van a helységben 400 szarvasmarha, és 1000 juh, mellyből 10 darab egy szarvasmarhára számítható, összesen 500 darab, mellyel a legelő adó összegét elosztván, minden darab szarvasmarha, s minden 10 jun után 4 kr. Legelőadó fog fizettetni.
| A házadóra nézve. |
50. §. A házadó összege a rónok által meg levén határozva, ennek egyéni kivetésénél, a házbirtokosok meghallgatása mellett, a község különböző részeiben jövedelmezőség szerint több alosztályokat lehet megállapítani, de az összes házadó csak a házbirtokosok által fizetendő s általok e czím alatt sem több, sem kevesebb nem fizethető, mint amennyi a rónok által házadó gyanánt az egész községre kivetve van.
| Keresetadóra nézve. |
51. §. A keresetadónak azon nemeire nézve, mellye az illető lakosok személyszerinti jövedelmeinek fölbecslése szerint lettek a rónok által megállapítva, az egyéni kivetés már a rónok adó lajstromában benfoglaltatván, ezek iránt sem uj kivetésnek, hanem csak átírásnak leszen helye.
Ellenben a kézművesek és napszámosok kereseti adója osztályzati kulcs szerint levén a rónok által megállapítva, ezeknek egyéni kivetésben, az illetők meghallgatása mellett, szint azon eljárás követendő, melly fentebb az 50-dik §-ban a házadóra nézve kijelöltetett, azon megjegyzéssel: hogy a kézművesek kereset adója csak a kézművek közt, a napszámosoké pedig csak a napszámosok közt leszen az egyéni viszonyok tekintetbe vételével felosztandó.
| Személyadóra nézve. |
52. §. Miután az egyéni kivetésnél, minden egyes adózónak, föld-, ház- és kereset adóbeli illetéke, meg lőn állapítva, minden személyre nézve a különböző czím alatti adók egy összegbe egyesíttetnek, s az egyesített adóösszeghez annak tizedrésze, személyadó gyanánt hozzá adatik. (Folyt.)
