NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Frankfurtból sept. 9-ről irják az Allg. Zeitungnak, hogy a birodalmi ministerium következőleg alakúlt volna meg; Dahlmann ministerelnök, báró Arnim a volt brüsseli követ, külügyi, Mayern hadügyi, Stedtmann belügyi, Hermann pénzügyi, Compes igazságügyminister.
– A birodalmi kormány meghatalmazott követeit már most Anglia és Francziaország is elfogadta.
– Berlin. A sept. 11-ki ülésben a ministerelnök Auerswald tudatja a házzal, hogy a sept. 7-ki tanácskozmány következtében a ministerium a királyhoz benyujtá lemondását. Közlé egyszersmind az erre adott választ is, melly igy hangzik: Egyetértek önöknek kimondott nézetével (hogy a nemzetgyülésnek nincs joga a kormányzási rendszabályokat megállapítani) miszerint az önök által felállított elv fentartása nélkül alkotmányos monarchia nem állhat fen. – Mindamellett is hajolva önök kivánatára, elbocsáttatási kérelmöket helybenhagyom. – Beckerath hivatott meg a királyhoz uj ministerium alakítása végett. A gyülés egy időre elhalasztatott.
– A berlini cabinet ugyanazon büzhödt levegőtől van környezve, mellytől a bécsi. A teljesen levertnek látszott reactio kétségbeesési helyzetében folytonosan működik. Mint Bécsben, ugy itt is az aristocratia, bureaucratia és nők folytonosan a régi absolutisticus kormány bájait igyekeznek megkedveltetni a királylyal. A reactio mindkét fővárosban a régi rendszer visszaállítását sürgeti, azon különbséggel, hogy mig a berlini reactio legalább logicai uton törekszik czéljához, emez maga magát gyilkoló politicát követ. – Amott a camarilla csak a cabinet megfertőztetett falai közt dolgozik; itt pedig nyilvánosan űzi pokoli játékát. Ott a katonaság visszatartóztatik a néppeli fraternisálástól, mig itt ártatlan testvéreinek legyilkolására használtatik. Berlinben a camarilla a legszentebb igazságokat is elferdíti a nép forró óhajtását puszta ábrándnak nevezi, de van legalább egy közszellem, melly a terrorismussali föllépést gátolja, mig Bécsben a rectio a maga műtételeit távolságban végrehajtva minden pirulás nélkül pusztíttat és gyilkoltat. Berlinben a ministerium bukása halálcsapás volt a régi rendszer kedvelőire, és az új ministerium miként alakulása rendkivül feszültségben tartja a népet. A nemzeti gyülés elnöke Grabow a királyhoz hivatván, hihetőleg a ministerium megalakításával bizatott meg, melly a körülmények szerint itélve, nehezen elégítendi ki a hatásában növekedő baloldali ministeriumot óhajtó pártot.
– Schleswig-Holstein. A „Volksblatt” a schleswig-holsteini fegyverszünet iránt következőleg ir:
Ezen fegyverszünet, ha elfogadtatik, kétségenkivül bizodalmatlanságot támaszt a német népnél előjárói iránt. Illy engedmények által a dánok elbizottsága még magasabb fokra hág, s a mi még roszabb, az, hogy az által a porosz kormány bitorlása is növekedik, mert ez a helyett, hogy igérete szerint a német birodalomba felolvadott volna, mert eziránt épen ellenséges jeleket mutat. Németországnak mindenre készen kell lenni azon reménynyel, hogy Palmerston a háborúba avatkozást jól fontolóra veendi, mint szinte a bensőleg szétszaggatott Francziaország is, mellynek a németek elleni fölkelése még saját keleti provinciáit is veszélyeztetné. A rajnai provinciák, Westfalia, Szászország, Silezia és keleti Poroszország népességének hangulata a kormányra nézve épen nem kedvező, és ha Poroszország a fegyverszünet ideje alatt a diplomatiai kiegyenlítések buvó ajtainak segitségével saját hatalmát gyarapítaná, akkor egy nagyszerű összeütközés kimaradhatlan, és ha az ebből támadó polgári háború a német egységnek ártana is, legalább nem mint hűtelen diplomata áldozatai, hanem egy dicsőséges harczban veszünk el. A Weser Zeitung ezen fegyverszünetet csak félig-meddig nevezi kedvezőnek, de arra is fiygelmeztet, mikép a háború is csak illy módon volt Németországra hasznos. A Mannh. Journ. e fegyverszünetet árulásnak nevezi, – ezen tractatus által – ugymond – a német becsület palladiuma minden más nemzetek gúnytárgyává alacsonyíttatott. A kölni democrata clubb adresset adott be a frankfurti gyüléshez, mellyben keményen kikel ezen fegyverszünet ellen. A leghatalmasabb argumentum ez adresseben az, hogy Németország míg Olaszországban, Posenben és Prágában a forradalmat legyőzni igyekezett, a dán háboruban azt a legitimitas és absolutismus ellen ótalmazza.
