Mármaros-Szigetben, sept. 11-én.
Mármaros-Szigetben, sept. 11-én.
Most egész megyénk a katonai összeirással van elfoglalva; a volt nemesség eléggé nyugott s resginatióval veti alá magát a nem változtatható sorsnak, s ha itt-ott kifakadások történtek is, a megyeileg tett szigorú rendeletek után a békét körünkben biztosítva lenni hiszszük; mire szinte jó hatással leend megyénk lakosai között befolyással biró királyi biztos, Mihály Gábornak erélyes közremunkálása is.
A bujtogatók szemmel tartására járásonkint biztosok neveztettek ki, kinek kötelessége a járásokban történtekre felügyelni, mi azonban legtöbbet bizunk lelkészeink átalános jó hazafiúságában, minek közelebb is szép példáját adta a felső járási románajku papság, kiknek nevében Pap Simon és Simon István a határőrvidéki püspökhelyetteshez Naszódra felszólítást bocsátottak, mellyben kijelentvén magyar érzelmét e vidéki román népségnek, felhíják az ottaniakat is, a magyarok és ministerium iránti bizodalomra, s egyszersmind kinyilatkoztatták, hogy zavar esetében daczára annak, hogy az idevaló románajkú népség nagy részben nemes levén, az ujabb institutiók által kedvezést nem nyert, e vidéki népségre nemcsak nem számolhatnak, sőt ezekben a legerősebb elleneikre fognak találni. Sok illy példát uraim! s akkor a reactio fulánkjától nincs mit félni.
A cholera sebes léptekkel közeledik megyénkhez, a keleti részen Beszterczén, éjszak felé Gallicziában Bulekován erős mértékben dühöng, különösen az utóbb említett helyen járt lakosaink azt állítják, hogy két óra alatt semmivé lesz a beteg. Első alispánunk ezen hírre, hogy a valóságról tudomást szerezhessen, egyik főorvosunkat, Verchovinára fel is rendelte.
Szőllősi B.
