Sátor-Alja-Újhely, sept. 3-kán.
Sátor-Alja-Újhely, sept. 3-kán.
Éjszaki megyénk éjszakibb keblű honfiai közől írom soraimat, mit legelől említeni szükségesnek vélek azért, hogy a terjedt megye kisebb részben magyar ajkú s lelkű polgárai, hazafiuság tekintetében, nagyon is hideg színezetben ne tünjenek föl. Folyó hó 3-án országgyülésről hazatért főispánunk elnöklete alatt bizottmányi gyülés, s ennek fő tárgya az ujonczállítás és önkényteseink Szolnokra minél előbb történendő leszállítása. Némellyek előadák, miként fogadtattak a bodrogközi helységekben mint toborzók, hol voltak helységek – mind magyarok – mellyek lakosai, kifakadásokkal támadák meg az egyéneket, kik a toborzókat tüzhelyökhöz vendégekűl hivák meg; mások beszélék, miként üdvözöltettek a felsővidéki szláv atyafiaktól kövekkel, s más illynemű fontos kifejezéseivel a kebelhevületnek. Hogy 13,000 főnyi nemzetőrségből alig 600 embernyi önkénytes vállalkozik, ennek okát némellyek a tisztviselők hanyagságának, mások a fegyvertelen- s gyakorlatlanságnak tulajdonítják. Hogy ezt némellyek a felföldi tótok lázadásátóli félelemnek, vagy egymás közt suttogva, a hierarchia kifolyásának tulajdonítják, felesleges említenem.
Elég legyen annyit mondanunk, hogy e hidegség többeknél azon balhiedelemnek eredménye, hogy ők a király ellen bujtogattatnak, mig legtöbbeknél a katonaélet elleni ellenszenv. Többen hosszunak állíták az egy évi katonáskodást s három hónapra reducálandók azt, más, ugyanannyi számu önkénytesekkel kivánák magukat fölváltatni, hozzá tevén, hogy a visszatért önkénytesek jutalmúl adómentesek is legyenek, terheiket a honn maradtak viselvén. – Alig szükség mondanom, hogy ez indítványok megbuktak, s némelly embernek azon magáncsodálkozása maradt fenn, hogy miként eshetik az, hogy martius 15-dike előtt az absolut kormány akaratára 400 ember két hét alatt fegyverben állott, s most hazánk megmentésére, alig merészel 600 ember, életéből egyegy évet föláldozni!? ... Megállapíttatott még, hogy a megye pecsétével megerősített okiratok küldessenek szét helységek szerte, nagyobb bizonyságúl, hogy az önkénytesek csak egy évig és nem tovább tartoznak katonáskodni, s hogy netalán szükséget szenvedő családuk naponként 20 p. krt. nyer.
Indítványoztatott, hogy aláirás útján, a netalán bénán haza jövendők részére kamatozandó összeg szedessék be; az inditványozó maga 50 pftot ajánlott, szava azonban eredmény nélkül hangzott el. – Végűl többen vitaták, hogy tisztviselőknek elmenni hivatalvesztés nélkül szabad ne legyen, azonban e nyomorú indítvány oda módosíttatott, hogy elmenvén, a távozók helyett nyomban ujak választattak, visszajöttök esetére a helyettesek lemondani köteleztetvén.
Tóth Ferencz.
