FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Az angol franczia közbenjárás. Egyik párisi levelezőnk szerint, a köztársaság bécsi ügyvivője de la Court előtt Wessenberg külügyminister sept. 8án késznek nyilatkozván a közbenjárásnak elvbeni elfogadására, megemlítve egyszersmind, hogy, miután a közbenjárás Franczia- s Angolország által még akkor ajánltatott, midőn sem Milano elfoglalása, sem az aug. 9-diki fegyverszünet nem lehetett tudva – az akkor ajánlott közbenjárás újabb alapokra lesz fektetendő. Miért is Austria nem sokára egy emlékiratot szerkesztend az ügyek jelen állásáról, s megküldendi a bécsi záradékegyességért jótállást vállalt mindegyik hatalmasságnak.
E nyilatkozat nagy fontossággal bír. Ennek nyomán Austria teljesen visszasülyedne a régi gyűlölt diplomatia sáriszapába, és egészen visszatérne Metternich átkos politikájára, mellyet mindnyájan halottnak gondoltunk már. A népek sorsát nem szabad többé penészes, gyakorta vérkönyűkkel áztatott régi okiratok szerint szabályozni. A fejedelmek többé nem urai a népeknek, kiket kény szerint eladhattak vagy kicseréltek. Sőt nem is törvényes megbizottjaik, kik nevökben egyességet vagy alkut irhassanak.
Ha a népek ez utólsó forradalom által annyit sem nyertek volna, hogy mint önálló egyéniségek, a fejedelmektől megkülönböztessenek – akkor semmit sem nyertek, nem nyerték meg a természeti joguk legszentebbikének győzelmét sem.
Olaszország sorsa nem nyugszik többé a királyok kezeiben, képviselők lehetnek, de fölhatalmazottjai nem. A bécsi congressus poros irományai szinte nem szolgálhatnak ma már kiindulási pontúl, vagy eligazodási alapúl, a lombardvelenczei királyság jövőjének meghatározásában. Akkor még a népek embercsport voltak, kiken tulajdoni joggal uralkodtak a fejedelmek, s intézkedtek fölöttök, egyezkedtek jövőjök iránt, nem miként a népek java, de miként az uralkodók haszna követelte.
1815–1848 között egész százada fekszik a népjogok előhaladottságának. Akkor a nép csak szolgaságának rabja volt – most forrása minden hatalomnak; akkor leigázott napszámosa a királyságnak – most első kútfeje magának a királyi fönségnek; akkor korlátlan ura volt a fejedelem, ma csak első bizottmányos tisztviselője. Akkor a nép semmi, most majd minden.
Ez a lefolyt 33 év közti óriás különbség, s ennek kell jövendőben a népek sorsa iránti egyezkedések egyedűli alapjává lenni.
És mindez mellőzve, kijátszva lenne, ha Austria a lombardvelenczei tartományok sorsát a bécsi congressus poros irományai szerint akarná rendezni.
Szerintünk, Austria Olaszország irányában két ösvényt követhet. – Vagy ugy fogja azt tekinteni, mint hódított népet, mellynek sorsa egészen az erősb kezében nyugszik, s kegyelmet kész gyakorlani, de a legyőzött nemzet jogait nem ismeri el. Ekkor Austria csak azt fogja számba venni, mennyi hasznot hajt neki a lombardi selyemtenyésztés, mennyit a velenczei tengeri kereskedés sat.; s főszempontúl ez anyagi hasznot véve csak annyi politicai szabadságot engedend, mennyi ezt nem veszélyzi. Nem fog tekinteni, továbbá sem a nemzetiség jogaira, sem a nép egyéni szabadságára, csak hasznot akar, mellynek minden más alájá rendelendő. És Olaszország ismét járomba görbed, az olasz nép ismét embercsoport lesz, és Austria uralkodni fog rajta a fegyverhatalom egész erejével.
De valljon illyen lesz-e a különbség 1815–1848 között? más-e Wessenberg mint Metternich? s mi czéloztatnék a közbenjárás által, ha békekötés helyett fegyveres uralom szentesíttetik. Ezt mi sem Austria becsületétől, sem a közbenjáró két hatalom méltóságától nem várjuk.
Vagy mellőzni kénytetik Austria minden – még a népjogok elnyomatása korszakában kötött szerződéseket, s igazságot fog szolgáltatni Lombardiának, a mai kor törvényei szerint.
A kötendő béke egyoldalú nem lehet, sem Austria, sem Lombardia részéről. Az olasz nemzetiségnek elidegenithetetlen joga van saját függetlenségéhez. Ezt meg kell Austriának ismerni. A függetlenség valósítása Lombardiától függ, s bár nem lehetetlen az osztrák birodalmi korona alatt, még is nehezen hisszük, hogy akár Olaszországra nézve kedves, akár Austriára nézve üdves lenne két régi időktől gyűlöletessé lett idegen nemzeti elemnek egy kalap alá leendő szorítása. – Az alkotmányos szabadsághoz szinte joga van Lombard-Velenczének ugy, mint Austriának vagy Magyarországnak, s hogy ennek valósítása teljes értékben sikerülhessen, ismét nem lehet az olasz nép nyilatkozatát, sőt akaratát sem mellőzni; másként meghódítási szint viselend, s egyoldaluvá lesz minden békekötés.
De Austriának is meg vannak jogos követelései, Lombardia irányában. Mi épen nem csodálkozunk rajta, ha minden erejét megfeszítendi, hogy olasz tartományait megtartsa. A vesztés könnyen végveszélybe dönthetné egész pénzügyét, pedig ez annyi, mint az egész birodalom fönmaradását koczkára tenni. Sőt a mennyiben birodalmi terheinek sok részét egyenesen Lombard-Velencze ipar-vállalataiba, földmivelése javításába, vasutaiba stb. fektette, lehetetlen jogát igazságos kármentesitése iránt megtagadni.
Nem is arról akartunk mi szólani, hogy ez vagy amaz feltét alatt köttessék a békekötés; ez vagy amaz biztosítékokra fektettessék az olasz nemzetiség függetlensége, s alkotmányossága. Hanem óhajtjuk, sőt mivel a népeket testvéri szövetség fűzi egymáshoz, elvárjuk Austriától, hogy Olaszország jövője ne holmi penészes okiratok nyomán, hanem a nemzet élő jogai, s a mai kor törvényei szerint intéztessék el.
Csak igy látjuk mi czélját az angol-franczia közbenjárásnak; s csak igy fogja áldani s nem átkozni egész Europa az angol és franczia nemzetet, azon készségért, mellyel egy dicső nemzetet véres harczok áldozataitól mentett meg!
– A „Patrie“ szerint Cavaignac a nemzetgyülés több tagjai előtt kinyilatkoztatta, miként Pascal-Dupart úr rendkivüli követként 322fog Magyarországba küldetni, honnan szinte követ váratik.
– A nemzeti gyülés elébe most egy törvényjavaslat terjesztetett, mellyben az Algirba kivándorlani akarók országos segélyzése kéretik. – S már több mint 20,000 kézmives s napszámos áll készen Algir gyarmatositását kedvel megkezdeni. – Természetesen az e végett szükséges tetemes költségek nehéz előállitása – főleg a kincstár mai kiürült állapotában – nagy akadálya leszen e tervnek. De rajta könnyen segithetni, ha a havonként előforduló, s a szűkölködők segélyzésére számitott 1–2 millió részeletes kiadások nagyobb összegbe vonatva ide fordittatnak. És Algir gyarmatositása Francziaországra nézve ha nem is életkérdés, de nemzetgazdaságára nézve bizonyosan nevezetes jótétemény lenne. S egyszersmind szerencsés következménye az olly rég idők óta Algirra forditott gondos és fáradalmas politicának. – Ha pedig ez által még el is lehetne Francziaországból vagy legalább Párisból távolítni azon néposztályt, melly a proletarismus félelmes képviselőjekint tanyázz a fővárosnak inkább utczáin mind gyáraiban; melly veszélyes kovászsza s örökös talponálló szövetségese az utczai zavaroknak és forradalmaknak; sőt könnyen fölhasználható eszköz a mai köztársasági rend ellen is: ha e czél is eléretnék általa, a terv valósitása korszaki jelentőséggel fog birni, mert Francziaország nemzetgazdaságát egy bőkamatu gyarmattal szaporitja; s a köztársaság erejét pedig mérhetetlenül meg aczélozza.
– Bonaparte Lajos Londonban aug. 29-ről Piat tábornoknak irott levelében kinyilatkoztatja, hogy ujabb elválasztása esetében a követséget elfogadja. Szerinte többé nem lehet félni nevének zavarok előidézésére leendő fölhasználatától, s örülne ő is a köztársaság szilárditásán közremunkálhatni, ha a köztársaság – végzi levelét – lehetetlenné akarja tenni az előbbi kormányokat, szükség hogy ezeknél jobb legyen, mert csak azt semmisitjük meg, minek helyébe jobbat valamit helyezünk. – Igen hihető, hogy ennek nyomán Bonaparte Lajos ismét el fog választatni, de valljon a kormány megengedi-e a jelen körülmények között visszajövetelét, kétséges.
– A lengyel számüzöttek száma Francziaországban február óta 4 ezerről 7 ezerre szaporodott, s még folytonosan költöznek ki ide Németországból. A jelen kormány nem szándékozik őkett minden szolgálattétel nélkül, mintegy nyugpénzeseket tartani, hanem külön „lengyel seregeket“ alkot belőlök.
– A mérsékelt, vagyis a „veres köztársaság“ ellenében democrat köztársasági-nak nevezett párt, ujabb tényezőt fog nem sokára nyerni a régi ellenzéki baloldal, s most legitimisticusnak mondott töredék csatlakozása által. Mert Odillon-Barrott, mint e párt vezére a napokban nyilván ki akarja mondani a szószéken, hogy ők teljesen elhagyván a királysági vagy legitimisticus rokonszenveket, teljesen s elválhatatlanul a mérsékelt köztársasághoz akarnak csatlakozni. Tehát nem csak a külhatalmasságok naponkénti ujabb üdvezletével nő méltóságban a franczia köztársaság; de saját belsejében is szilárdul, a pártok összeolvadnak, s mindenki csak boldogulásán buzgólkodik. Igy élni fog a köztársaság s egész Európa camarilláinak pokol hatalma sem fogja megingatni.
