OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Lombardia. Az „Agramer Zeitung“ legujabbi számítása szerint Radeczky táborában van 144 ezer gyalog, s 11 ezer lovas katona, és 240 kisebb-nagyobb ágyu. Az egész seregnek összes számát pedig 165 ezerre tehetni.
– Milanóban Radeczky rendeletére azon zár, mellyet az ideiglenes kormány tagjai az osztrák királyi ház tagjainak, s a modenai herczegnek ingó s ingatlan javaikra tettek, megszüntetett. – Hasonlóul ujabb rendelkezésig a széna, szalma s zab kivitelének tilalma Piemontba és Schweiczba, bizonytalan időre meghosszabbittatott. Legujabb hirek szerint Milanóban komolyabb zavargások történtek, s ujabb összeesküvés vala kitörőben, de Radeczky nyomába jövén, az egész várost hadi lábra állitotta, a kapukat bezáratta, s a piaczokon számos ágyút állíttatott fel. Ugy látszik, a kitörés sept. 14-re volt kitűzve, s arra számitva, hogy a fegyverszünet nem sokára eltelvén, Piemont, segitségére sietend a városnak. Annyit minden esetre bizonyít e tudósítás, hogy korántsem érzik magokat olly nyugott boldogoknak az olaszok Radeczky kormánya alatt, minőleg azt több bécsi lap szeretné elhiresztelni.
– Sardinia. Genuába a megzavart csend helyreállitására rendkivűli kormánybiztosúl Durando tábornok küldetett, s miután a polgárok a rendőrség által titkosan eltávolitott Felippo de Bonit tettlegesen visszahozták a városba, reményleni lehet, hogy a csend nem sokára helyreálland. – A piemonti sereg kikészitésével, ágyúk fölszerelésével, s táboralakitással mindenütt sürgősen foglalkoznak; s a városi nemzetőrség mindenütt mozgóvá tétetvén, egész hadi lábon áll. – Mindazáltal a harcz további folytatásán – kivált franczia segély nélkül – sokan kétkednek, s a fegyverszünet néhány héttel meghosszabbitása nem épen valószinűtlen. – A turini s bécsi udvarok között folyó értesülések legnagyobb titokban tartatnak, és semmi biztos gyanítás nem fér hozzájuk.
– A „Gazette Piemontese“ említi, hogy a pármai herczeg Bourbon Károly martius 29-én 1848-ban tett nyilatkozata szerint sorsát ünnepélyesen a pápa, a sardiniai király s a toscanai nagyherczeg kezeibe tette. April 8-kán ugyancsak ő semmiesnek nyilvánitotta az Austriával kötött szövetséget, mellyet ő csak az osztrák seregektől féltében irt alá. És im, most ugyancsak ő ismét ellene nyilatkozik tartományaival Sardiniához csatoltatása ellen, s vissza követeli felségi jogainak birtokát. – A Gazette Piemontese e szószegésen és a bourbon ármánykodáson csodálatát fejezi ki. – Mi pedig azon csodálkozunk, hogy ő a fejedelmek szószegésein, s ármánykodásain csodálkozni nem restel, vagy épen nem szégyenel.
– Turinban a király – hir szerint – fölakarja oszlatni a kamarákat, s uj választásokat rendelvén, csak octob. 20-ra szándékozik összehivni ujolag. E hir nagy ingerültséget szült nem csak a városban, de a tartományokban is, s a „nemzeti kör“ figyelmeztetést adott be a ministeriumnak, hogy e lépés következtében az ország nem reménylett ujabb zavarokba ne sodortassék. Károly Albert, még mindig Alessandriában van, s maga előtt folytattatja a sánczolásokat s a város erősitéseit. Gyakran meglátogatja a kórházakat, s „fiainak“ nevezve a sebesült katonákat, jövő győzelmek reményével biztatja őket. – Azonban a király tiszta szándékában már senki sem bízik, s a sánczolásokat is inkább csak szemfényvesztésnek veszik, minden ember úgy okoskodván, hogy Károly Albertnek támadó, nem védő szerepet kell venni, ha sikert akar.
– Toscana. A livornói lázadás s véres események miatt a nagy herczeg sept. 3-kán szózatot bocsátott népeihez, mellyben többek közt ezt mondja: Iszonyú szerencsétlenség történt Livornóban. Még nem tudjuk az egyes részleteket, de igen annyit, hogy véres összeütközés történt, s egész Livornóban anarchia uralkodik. – Ármány s árulás Toscánát tűzék ki az egész Olaszországot fölforgató küzdelmek középpontjává, s mindnyájunk segélyére van szükség, hogy saját magunk is végveszélybe ne sodortassunk. stb.
