Nyitra, sept. 10.
Nyitra, sept. 10.
A türelem végkép elhagyott; lehetlen ki nem fakadnom. Nyitramegye aluszékonysága miatt. Ha a hazának azon történeti lapjait vizsgáljuk, mellyek a buzgó hazafiságról nevezetesek, ugy látni fogjuk, hogy az idők nagyon változtak, s a felső megyék egykori lelkesedése veszélyes irányu apathiává változott; tapasztalni fogjuk, hogy Nyitramegyében az egykori ős bajnokok áldozatkész tetteiben s vészes merényeiben legkevésbé sem versenyeznek az elpuhúlt unokák, és ha egy kis önérzet tanyáznék szűk kebleikben, pirulva kellene állaniok őseik emlékeinél s az édes haza előtt, mellynek panaszait, tettre hívó szózatait, jajveszékléseit s vészes helyzetét néma hidegséggel nézik s fogadják, és valamint a visszaszerzett szabadság örömnapjaiban inkább gúnyos megvetés, mint tevékeny részvét, inkább félelem, mint bátor elszántság jelentkezék e roppant megye kebelében, ugy jelenleg, midőn az ifju szabadság örömünnepét a komoly éberség, kitürés és közös bajok perczei válták fel, az aluszékonyság vészes éjébe sűlyedénk! – Ez gyalázatos! és ha a haza s a kormány előtt sötét színekben vagyunk lefestve, ha a lelkesedett honfiak megbotránkoznak bélyegzett nevünk említésénél, ha a szilárd jellem szégyenli magát e táj emberének nevezni, semmit se zúgolódjunk, mert valóban megérdemeltük. Sajnosan kell megvallanom, hogy az egyenetlenség magvai, mellyek még a régi kormány alatt szórvák el e megyében, megtermék gyümölcseiket. A személyeskedések s meghasonlások napi renden vannak, nincs olly gazság, mellyet egymás megdöntésére nem koholnának; alattomos útakoni agyarkodás, epés irígység ezen keblekben sötét lakói; a hivatalképességet lekenyerezett rokonszenvek után osztályozzák, petitiók készíttetnek, s egyik Budára vitetik, másik Budáról vissza, és igy telik el a drága idő, mellyet inkább az édes hazának megmentésére lehetne felhasználni. Uraim! ez igy nem maradhat, ezen abnormis állapotból minden áron kell, hogy felmentessünk, annál is inkább, hogy vannak közöttünk lelkesedett honfiak, kik felfogva a haza szomorú helyzetét, annak minden szilárd honfitól várt igényeit teljesíteni készek; de ott, hol a személyeskedés egész az egymás elleni gyülölségig ment, hol a szegény nép a pártoskodás közt habozva osztja vagy végkép megtagadja a bizalmat, s nem csatlakozhatván senkihez, tétlenül hever elfogúltságában, vagy ollyatén rosz példák által épen balútra sodortatik, illyen helyzetben nem lehet lelkesíteni, nem lelkesedni. Oh ha tudna valaki példát mutatni, melly állításaimat meghazudtolná, legszivesbb örömmel hajtanék térdet örvendetes felfedezései előtt. Vagy van-e egy nemzetőr kebelünkben, ki az ellenség előtt állana, vagy ki hazája ótalmára önkénytesen ajánlkoznék; hol van legény a gáton, ki ha ma-holnap a felső ellenség határunkba csap, vele szembe szállana? Papiron hevernek az irott malasztok halmazai, és minden szigorú kérlelő, buzdító ministeri rendeletek daczára nem történik semmi. Derék őrnagyunk Simonffy József minden közremunkálása s lelkesedett szorgalma mellett alig birt négy századot rendezni, s miért? mert a helyett, hogy a hivatalos és socialis téren segédkezet nyujtanának neki, árulással jutalmazzák hazafiui törekedéseit, ki, dicsérettel legyen mondva, e napokban is egy veszedelmes panszláv propagandának nyomára jött, s Lukács nevü Kiszucza újhelyi orvosi tanulót, mint ezen propaganda egyik bajnokát, ügyes nyomozásai által a megye börtönébe szolgáltatott.
Nyitramegye hivatalnokai! hozzátok fordulok most, mert benneteket fog nyomni a felelősség terhe, ugy mint koszorúzni a feltámadott egyetértés boldogító hatásának öröme; tőletek függ ez abnormis állapot megszüntetése, lépjetek fel mint szilárd férfiakhoz illő, vessetek gátot a személyeskedés vészes mirigyének; ne legyen semmi más czél előttetek, mint e drága hon megmentése; nyujtsatok segédkezet egymásnak, s mindazoknak, kik hivatva vannak a haza szent ügyében fáradozni; térjetek az egyes polgár tisztes házába, menjetek faluról falura, mondjátok el a népnek, hogy a haza veszélyben van, beszéljetek a testvériség s közegyetértés buzdító hangjával; működjetek a hivatalos téren és segítsétek elő mindazokat, kiknek a socialis téren a nép rokonszenve hatást engedend; tanítsátok egyesűlni még az egymás iránti ellenséges indulatúakat is; mondjátok meg nekik: hogy csak egy közös czél, s közös kötelesség áll előttünk s az: a drága hon megmentése! És ha volt idő, midőn saját személyes érdeketek tekintetéből éjjeleket virrasztottatok egy tisztújítás előtt, és helységről helységre lobogókkal járva lelkesítették a népet egy percznyi rokonszenvért, sokkal dicsőbb hivatástok ezt tenni most, midőn édes hazánk vészes napjai előestéjén a szabadság s béke örök reggelének virradását várjuk. Tegyétek ezt! s a nép az egyetértés és lelkesedés példáitól elragadtatva szegődik zászlóink alá, és mi erősek leszünk és képesek meg tenni mindazt, mit a haza tőlünk méltán igényelhet.
Burián Imre.
