Csikszék, sept. 3-án.
Csikszék, sept. 3-án.
A néhai Erdély csaknem minden vidékein kiütött a cholera, melly annál vészt hozóbb, mivel épen most, midőn mindenkire, de leginkább a magyarra olly szükség van; a székely föld déli részén is, már itt ott mutatja pusztító körmeit. Megyénk alvidékén egy-egy falu naponként 2–3 halottat számít, sőt vannak az Olt vidékén olly helyek, mellyek már is 30–40 eltemetettet siratnak.
Isten átka ült e megyére.
Nem volt elég a bujtogatás, nem a vesztegetés, melly mindenütt kisérletbe vétetett, hanem midőn látná, a holtszénnél feketébb lelkű camarilla, hogy habár a székely csákóján hordja is a halálsárga-fekete rózsát, de keblében a négy folyam iránti tiszta szeretet ég, s könnyebben válik meg életétől, mint testvérétől; s midőn látná, hogy a reactio embereit honárulóknak, s a nemzet eskütt elleneinek tekinti: ekkor utófortélyát, a cselt is felhasználni nem szégyelte; kiraká a tőröket, bár óvatosan és elég ravaszúl, mézes madzagot vont e nép szájába, hogy épen akkor, midőn ennek örűl, ezzel fojtsa meg. De ne haragudjatok jó sógorok! van a székelynek is természetes esze, s inkább szereti a semmit, mint a ti, magyar véres verítéken lopott ezüstötöket. Fizetés-javításokat adtatok, azt gondolván jó jámborok, hogy ezzel behálózzátok a népet; de én ezrek nevében mondhatom: nekünk nem kell semmi engedményetek, ezeket mikor adhattátok volna, nem adtátok, és ma veletek épen semmi közünk; mi újjá-teremtetésünket a jelen pesti nemzetgyüléstől várjuk, de Bécstől ma úgy, mint soha nem; inkább akarunk éhen halni meg, mint tőletek valamit elfogadni. Hogy a sebészek fizetése 5, az őrmestereké 2 pfrt, a határőröké pedig 40 pkr javittatott, szeplőtlen igazság; sőt egy májusban kelt bécsi rendelet is nyugszik az itteni ezrednél, mellyben a székely katonákat illető conduit kiadása megtiltatik; mind ezeket a ministerium figyelmébe ajánljuk.
És nektek, magyar testvérek, újra is kijelentjük, jőjenek bár záporként az ármánykodók, lepjék el földünket mint pusztító sáskák, öntsék közénk dögvészt párolgó leheletöket, mi nem irtózunk, mi nem ismerünk semmi hatalmat, melly hitünkben minket megtántoríthatna; nekünk tiéteknek, nektek miénknek kell lenni, mi egymás nélkül nem élhetünk, test és lélek egymást feltételezi, mert ha ez hiányzik amaz elhal, ha amaz, ez akkor a mindenségbe enyész el.
Madár Antal.
