Ókéri tábor.
Ókéri tábor.
Aug. 26-kán a honvédek 6 zászlóaljának már harmadik csatája volt, s erről még a lapok nem emlékeztek. Ha az első kettőben az ágyúk hatalma győzedelmeskedett, ez utólsóban egyedül a küzdőké a dicsőség. E napon előőreink, Sz. Tamás felől közeledő porfelleget vevén észre, nem sokára meggyőződénk, hogya jövők sz.tamási lázadók. Mire a jelenvolt 268 egyénből csatárlánczot képezheténk, elleneink 5 ágyújokkal már nyakunkon voltak, s ugyancsak küldözgeték ránk a 3 és 6 fontos ágyúk záporát. De Csikány Ferencz hadnagyunk buzdító szavaira harmadfél óráig álltunk ellen segítség nélkül. Háromszor vonúltunk vissza a ráczok által készített kisszerű sánczokba, s ugyanannyiszor rontánk ki, testeinkkel felfogni a golyók záporát. Mind hiába; mert a sáncz mellett elvonuló kukoriczában a szerb vezérek gyalog vezeték lovaikat, hogy annál észrevétlenebbűl keríthessenek be. És czéljokat már már elérék, midőn nagy ijedségünkre új porfelleget láttunk magunk előtt emelkedni. De ott testvéreink jövének, puskadurrogás közt kiálták: éljenek a magyarok, s mi az előbb eltávozott első zászlóaljra ismervén, a 268 török viszhangzá a kiáltást. Lövéseiktől, mint a sánczokról láthatók, 30–35 rácz esett el, kiket kocsikra rakván, a kukoriczai rácz csatárláncz vitézűl elillant. Vezéröket holtan megkaptuk, továbbá a futás közben elhányt több karabint, pisztolyt és handsárt. Innen láthatjátok, honunk fiai, mit tehet a kicsiny bár, de bátor had; mert ha 268 egyén harmadfél óráig tartóztathatott fel 2–3000 ellenséget, akkor nincs mit félned, hazám. Az említett Csikány Ferencz hadnagyon kivül kitüntették magokat, Sárfi, Poppel Gyula, Limbek Dénes, Horváth Gábor, Kőrösi Imre, Petőfi István, Taubler József, Kelecsényi János, Tilling Antal, Szőke stván, Kún János, Schlaifer Miklós, Sipos György. A jelen volt kesckeméti nemzetőrök dicsőségét, kiméletből nem irjuk le.
Több honvéd.
