Zalából, a drávamelléki táborból. Kustyán, sept. 15.
Zalából, a drávamelléki táborból. Kustyán, sept. 15.
Folyó hó 10-ikétől itt történtekről, a szünteleni dobpergés, csatarendben állás s útazás miatt, korábban nem tudósíthatván, hadd álljon most itt tőlem néhány rövid sor.
11-ikén az illyr pártütők minden ellentállás nélkül elfoglalták Muraközt. Légrád és Varasdnál rontottak át. Csáktornyánál a Vaza- és Erneszt ezredbeliek állván, egy lövéssel sem merték, vagy nem is akarták őket fogadni. Szegény hazám, leendnek tán hű fiaid!?!
A berontás hírére Muraközből mindnyájan Mura-Szerdahelyre vonultunk, felsőbb parancs következtében, a hid védelmére. Pompásan harczias kinézésű volt e hely 11-ikén. Zajgott a nép, mint a méhraj. Élet-elevenség mutatkozott mindenütt. Harcz-szomjazva álltunk csatarendben. Derék honvédeink szemeiben nemes boszúvágy csillogott. A hid, szalmával behintetvén, szurok s kalamászszal öntetett le, hogy igy az ellenség szerfeletti sokasága esetére, könnyen gyuladásba hozathassék. Tábor-szemek állíttattak ki mindenfelé. Portyázó huszárjaink délután 1 óra tájban visszatérvén az ellenség jövetele hirével, gróf Lázár, Batthyány Károly és Gyika János őrnagy urak, Vigyázó Ferencz parancsnok s több kapitánynyal tüstént a hid fel vagy nem gyujtásáról tanácskoztak. Ez utóbbi mellett csupán Vigyázó Ferencz parancsnok ur szólott erélyesen, állítván, mikép az elégeetésre semmi parancsa nem levén, hozzá egyezésével épen nem járulhat. Itt is, mint mindenütt, győzött a többség. A hid, iután Gyika őrnagy ur a felelősséget magára vállalta, félrevert harangok zúgása közt lángba borittatott. A hid mellett hősi elszántsággal történt várakozásunkban egy igen szomorító körülmény adta elő magát. Csányi kir. biztos urtól kapott rendelet következtében, kijelentvén elébb nála a Vaza és Erneszt ezrediek, miszerint egy eskü kötelezi őket Jellacsichchal, s azért az illyrekre tüzelni nem fognak; mi a csatatérre kirendelt helyet oda hagyva, a hidtól mindnyájan elvonulni kénytelenítteténk, nem akarván bennünket a derék kir. biztos az illy aggasztó körülmények között bizonyos mészárszéken elvérzeni hagyni. A lövőiek a hid felgyujtása után tüstént elinaltak. Önkényteseink káromkodva hagyták oda a tért, mellyen magukat kitüntetendőknek hitték. Mi, Vigyázó Ferencz parancsnoksága alatt álló Tapolcza járásbeliek (4 század) pedig, rendelet ellenére is egész estig lelkesülve ott maradánk.
12-ikén, átkelvén elleneink a Murán, mint mondatik, Strido, Sz. Márton- és Rácz-Kanizsánál, egy rész közőlök Lendván ebédelt. Levágták az uraságnak 30 ökrét, és megittak 100 akó borát. S ki hitte volna?! mindent nyugtatványoztak. Risum teneatis! – Valóban nemes ellenség. Előre számít, hogy ő lesz az ur nálunk, s majd akkor aztán kifizeti. Jó, – – ha árulás árulásra halmoztatik, akkor talán, de akkor is csak talán sikerülend ez neki, különben, ha ezen gyalázatos komédia megszünik, isten legyen kegyelmes és irgalmas lelkének! Még most úgy szólván szabadon barangol e megyében.
13-án hír szerint Letenyén, 14-ikén Becsehelyen volt, ma, az az 15-én pedig Kanizsán van, mint mondják. – Jellachich serege egy részével Pestre szándékozik, seregének más része pedig egy generális vezénylete alatt Bécs felé huzódik, a stájerek és bécsiekkel csatlakozandó. De hiszek istenben, bizom karunk erősségében, mikép Jellachich seregével Pestet nem látandja meg, s hiszem azt is, ha még idább huzza seregét, hirmondó sem térend vissza közőlök, bármilly erősen fel van is szerelve ágyúval s egyéb fegyverekkel.
Mondják, hogy Jellachich Muraközben egy kapitányát Nedeliczre előre elküldé, hogy 4000 emberre szállás- s élelemszerekről gondoskodjék, ki is ott Bogdán szolgabiró urhoz ment, azon parancscsal, mikép az érintett számú seregnek szállást csináljon, s élelméről gondoskodjék, mire ő hír szerint aztválaszolá, miszerint sem megyéjétől, sem a kir. biztostól erre nézve semmi rendeletet sem kapván, ezt nem teheti; s ekkor egy Ferinánd aláirásával ellátott levelet huzván ki zsebéből a kapitány, erősen meghagyá neki, hogy, mert urunk királyunk parancsolja, a mondottakról gondoskodjék.
Milly számmal lehetnek a berontott pártütők bizonyosan nem tudom, annyit azonban tudok, hogy Légrádnál 5,000-en jöttek át. Négy generálisa van Jellacsichnak, az ötödik maga. A Mura mellett két vörös bugyogós szerezsán elfogatott s Kanizsára vitetett, honnan Csányi irodáját már Keszthelyre tette át.
Nehéz körülményeink ma már kedvezőbb szint öltének magokra. A Sándor és Miklós huszárok kijelentették, Csányi előtt, mikép ők velünk, édes hazánkért utósó cseppvérüket is készek kiontani, – minek következtében ma már huzódik vissza a katonaság a honvéd- s nemzetőrsereggel Keszthely felé, a pártütők elé. Éljenek a derék huszárok!
Keszthely és Kanizsa közt leend jó formán a vértor, e napokban, – az az, ha isten is ugy akarja mint magunk, – az illir temető. Halotti éneköket ágyúink s puskáink ropogandják el. A magyarok istene nem tür igazságtalanságot! – Fegyverre azért, kik még a közönyös tétlenség palástja alá bujva szundikáltok! fegyverre mind, kiben élet erő van!!
Végűl egy pár szót még! Sokan igen sokan nem hagyják helyben velem együtt, hogy a mura-szerdahelyi drága (24 ezer pft) hid fölpörköltetett, annál is inkább, mert az az áldott magyar érzelmű hotvátnép Muraközből nagy részint még csak nem is menekülhetett az ellenség elől. A Murán inneniek többnyire a hegyekbe menekültek magokkal vivén legdrágább félteni valójokat.
Rövid időn, hiszem, véres összeütközésről értesítendhetem önt szerkesztő ur.*
Köszönettel fogadandjuk becses értesítéseit. – A szerk.
Egy másik tudósítás szerint, Jellacsich csapatjának egy része Kanizsára tört, másik Páka mellett tanyáz. Szemtanúk állítják, hogy összes serege legfelebb 30 ezerre mehet, legnagyobb részben szedett-vedett nép, kikkel a határőrök is szégyenlenek együtt táborozni. És noha minden kicsapongás szigorúan el van tiltva, ők bizony mégis csak széltében lopnak és rabolnak. Maga Jellacsich több helyen arra hívta föl népünket, hogy nemzetőreiket vonják vissza, minek, ugymond ő, azon haszontalanság, hisz ő a császár nevében jő. A megyét pedig levél által megkereste, hogy a vele táborozó cs. kir. katonaságot minden szükséges élelembelivel lássa el. E levél belügyministeriumunkhoz felküldetett, a megye pedig Jellacsichnak visszairt, hogy eljárását törvénytelennek tartván, seregét el nem látandja, azonban az erőnek engedni kényteleníttetünk.
