Kővár vidékéről
Kővár vidékéről
– A mennyire örvendetes ezen közlemény, annyira leverő a Kővár vidékéről érkezett azon tudósitás, miszerint ministeri rendelet következtében az ujonczok összeirása megkezdetett ugan, azonban sokhelyütt a nemesség, s a mi több, az alkotmányos élet osztályrészesévé tett uj polgárok is tettleg ellenszegültek az összeirásnak. A nemesség még most is külön kasztot akar képezni, s nem akar a többi polgárokkal egy sorba iktattatni. Többen oda nyilatkoztak, hogy a nemesség a régi banderialis rendszer szerint a tisztviselők vezérlete alatt szálljon táborba.
Uraim! ez egykor, midőn a nemesség kizárólagosan fegyverrel foglalkozott, megjárta, sőt szükséges volt, mert egyedül magát tekinté e föld urának, tehát sajátját kelle védelmezni, de most az illy banderialis fölkelés ominosus jelenség, s nem lehetne rajta isten áldása, mert azt hagyja gyanitani, hogy ismét kiváltságok után eseng: egyébiránt is helyes tudósitónk azon észrevétele, – hogy az illyes ajánlkozást csupán kibuvó ajtócskának lehet tekinteni, mert ha nemesi felkelés rendeltetnék, ki tudja nem mondanák-e sokan, miért nem fog fegyvert az uj honpolgár is, miért nem áldozik ő is a hazának.
Az itteni uj polgárságról, – a népről – pedig azt irja levelezőnk, hogy az még csak legkisebb szikrájával sem bir a hazafiságnak, s a honszerelem érzése egészen idegen előtte. A téveszmék csoda gyorsasággal terjednek az egész vidéken, azt hiszi a nép – mert bujtva van, – hogy nem állunk a jogosság terén. Legközelebb megbizottakat küldött Naszodra, a határőrökhez, kikérdezni azoknak a teendők iránt véleményét. S a mint előre lehete gyanitani, onnan olly utasitás érkezett, miszerint kormányunk rendeleteinek, mellyek különben sem ő felsége akaratának kifolyása, ha szükség, fegyveres erővel is ellenszegüljenek.
E szomoritó körülmény a vidéki igazgató bizottmányt erélyes föllépésre határozá, s az összeirás minden ellenszegülés daczára végre mégis megtörtént, de a kiállitás sükeritése még nagy problema.
