Szászváros, sept. 14.
Szászváros, sept. 14.
A honszerelem való érzésével kevesen dicsekhetnek e vidéken. A honvédek beírása kevés szerencsével folyt. A magyar keblekbe élesztett ugyan lángot, de az oláh és szász ellene mondott. – Az oláhság mindenütt oda nyilatkozott, hogy a magyaroknak katonát nem ad, mig az „imperator” nem parancsolja, s ezért magát orvosilag megvizsgáltatni sem engedé. A szászság egész országban s itt is ellentmond. A szász, mult korának történetein örömest andalog, s most még sem akar lelkesülni, midőn a jövő ragyogóbb fényt mutat. Rendben lenne minden, ha parancs által a papok szószékeikről világositnák fel a románokat; a szászokra pedig alkalmaztatnék a törvény szigoru szava. – Minden egyenes útat el kell követnünk hogy hazánk maga teljességében felviruljon.
A királyi biztos 9-kén ment városunkon át. Hunyad megyében körutat teendő, de egy hozzá érkezett sürgöny következtében harmadnap ismét vissza sietett Kolozsvárra. Nemzetőrseregünk egész tömegben tisztelkedett, ellenben, a velünk egyenlő számú szász nemzetőrség gyülésileg határozta nem tisztelkedni – s nem is álltak elő. Pedig a comesnek tudtak diadalkaput, kúpokat, s trónt állitani. Mi ott sem maradtunk ki a polgárok soraiból. – De ők most csak gúnyolódnak.
Statariumot a kir. biztostól nem nyertünk.
A Déván levő önkényteseknek ma vittek ruhát, és fegyvert. Hunyadmegyéből 36 fiatal ment ma itt át Udvarhelyre a Kossuth lovassághoz. Kiszemelt derék, irástudó ifjak. Nekünk ismét felderül a mult hőskora; a volt után lehetlen, hogy a harcz szelleme ismét fel ne ébredjen a magyarnak keblében.
Az egyenlőség elvénél fogva, a városi polgárok az, itten állomásozó katonaságot a románoktól saját házaikba fogadák. – Az oláhok között itt számos szerb és bukuresti bujtogató-iratok keringenek. Ők, és Brassó követeket kűldöttek Bécsbe, megkérdeni a királyt: akarja-e, hogy ők a „magyarnak” katonát adjanak.* Piruljon meg az illy követ. – Saját küszöbe előtt áll a vész s ő szabadságáért nem akar harczot vivni.
Mondja inkább tisztelt levelezőnk, hogy a circumspectus szász követek, Bécsbe engedelmet kérni mentek, szabad-e létök, s fennmaradások végett magokat s a közös hazát védelmezni. A szerk.
Jultkor azt kérdém Tilcs könyvárus urtól: ki adott neki jogot a „m. nemzeti őrsereg kötelező szabályait” utánnyomathatni, s felvilágosíttattam, hogy e jogot néki Kolozsvárt a toborzást intéző bizottmány aug. 11-kén, és pedig olly föltétellel adta, hogy az után-nyomatott könyvet hat p. krnál feljebb ne adja. Hát valljon a toborzó bizottmánynak volt-e joga illy jogok osztogatására?
Épen zárni akartam levelemet, midőn arról értesültem, hogy a szomszéd megyében több helység erővel támadt fel a honvédeket beiró bizottmány munkálata ellen. – A merény ragályossá lőn; székünk néhány faluja is fel van bujtogatva, s egyik biztosunkat gonosz szándékkal fogták körűl.
Ez mind idegen bujtogatás szüleménye. Hallomás szerint, kezet fogott ezzel az egyházi nemesség is. Illy utak nem vezetnek a nemzet erősbüléséhez, de mi jogaink érzetében lerontandjuk az akadályokat s az idegen befolyásoktól megfogjuk tisztítni a hont. Esküszöm a Hunyadi név dicsőségére. Erdély még nem puhult el annyira, hogy a Losonczi és Szondi név föl nem ébresztené annak fiait. – Brúz Lajos.
