Belsőszolnokból. Dézs. sept. 17.
Belsőszolnokból. Dézs. sept. 17.
Az estve érkezék városunkba 120 gyalog önkénytes honvéd Kolozsvárról. Ezredesük felszólitá, hogy Déézs környékében aggasztó mozgalmak vannak, s kiknek kedvök van, oda rendelendi. „Mindnyájan megyünk, ha szükség!” kiáltának ők. „Téli köntöseik még mindnyájoknak nincsenek.” „Rongyosan s mezítláb is szivesen küzdünk hazánk szabadságáért. Ekkora lelkesedés van a magyar katonaságnál. Környékünkben, az igaz, a katonakiállítás alkalmával egy két faluban némi ellenszólások voltak, hogy ez nem a császár hirével van; de ez csak a reactio kevés kibérlettjeitől hallatott, némelly falvakban pedig az ifjuság az erdőkbe bút el, de ez az oláh nemzetnek a katonaságtóli irtózásából, nem ellenszegülésből történt.
Az oláh határőrezred között ugyan, mint beszélik, vannak ellentörekvések a magyarság ellen: jelesen egy Urbán nevű alezredes Naszódon gyűléseket tartogat, s az oláh falvakból követeket fogad el, s mint mondják, nyilván kimondá: mikép ő Bécsben járván, azon parancsot kapá: hogy a reactiót minden áron előmozdítsa. Illyen parancsokhoz már szokva vagyunk, s majd tán értelmezni is megtanúljuk! A környéki oláh nép innen veszi a Magyarország elleni bujtogatásokat, s még a beszterczei szászoktól, kik az oláhsággal egyetérteni mondatnak, s azokat arra kérték, hogy kapával és kaszával készen legyenek a magyarok ellen, kik őket el akarják nyomni a császár ellenére. Az oláh nép azonban e vidékben, s mindenütt egész Erdély földén plántai legyökerezettségben tengődik. Kunyhója falain s barmain kivül más érdek nem mozgatja. A szabadság s a hon szent neve még e nép előtt értetlen talány. Az oláhok felhuszításától azért legkevésbbé félhetni. Egy erélyes föllépés semmivé tenné a tán felbujthatott kevés számot. Azok, kik nevükben olly nagy lármát ütnek, a hatalom bérenczei. A nép alszik. Most legyen azért talpon a magyar, mig az alvó népeket az ármány fel nem taszigálja ellene, s ne engedje magát ijesztések által elvezettetni. A honban lakó idegen elemtől nem félhetünk. Ez halt tömeg, magasabb életjel nélkül. Jelszavunk azért: „Most, vagy soha!”
Az este Gyérei Gergely nevű sebész egy hozzá szállásozott önkénytest elfogadni nem akarván, s rá puskát fogván, e tényért városunk polgárai annyira fellázadtak, hogy főispánunkhoz követeket küldének olly izenettel, ha ez embert meg nem büntetteti, a polgárok széttépendik. Erélyes főispánunk a polgárság méltányos kivánatát teljesíté, s a sebész börtönbe viteték. Ez ember mint bujtogató ismeretes előttünk, s reméljük, elnyerendi érdemlett jutalmát. R. I.
