Belsőszolnokból. Dézs, sept. 20-án.
Belsőszolnokból. Dézs, sept. 20-án.
Urbán alezredes, kiről multkori levelemben említém: hogy azt nyilatkoztatá; mikép ő Bécsből parancsot kapott: a reactiót minden áron előmozdítani – már a szélbeli oláhezredet Makodnál valósággal táborba is állította. Mint beszélik, terve legelőbb is Dézsre rontani s Kozmát a leköszönt főispánt székébe visszaültetni. Azután egész Erdélyben a régi rendszert visszaállítani s végre Pest felé vevén diadalmas utját ős Buda várában Jellacsich táborával egyesülten a magyar nemzet halálcsengetyűjét meghuzni. Az uniót különösen visszavonatni akarja, mint a melly az oláh nemzet kihallgatása nélkül történt – (hiszen a magyarok emelték az oláh népfajt nemzeti rangra!) Tegnap Kolozsváról id. Bethlen János Urbán alezredeshez küldeték a királyi biztostól, hogy tudakolná meg, mi valódi czélja a táborozással? Ő a fent említetteket ismétlé, s midőn mondá Bethlen, hogy már oda fen a dolgok békés alakot váltottak, azt felelte: mig Bécsből ellenkező rendeletet nem veszen, szándékával nem hagy fel. Bethlen János Kolozsvárra visszament s holnap Rettegen (2 órányi járásra Dézstől) báró Kemény Ferencz és ideiglenes kormányzó gr. Mikó Imre urakkal Urbán értekezést fog tartani. Mi lesz eredménye, jövő postán – ha lehet – közleni fogom. Városunk el van telve aggodalommal. Többen költöznek ki falvakra s biztos helyekre. Abban állapodtak meg, hogy a várost békésen feladják; a 2.0 puskával ellátott nemzetőrséggel az ellenségnek ugy sem felelhetnek meg. A Kolozsvárról kijött 140 önkénytes s mintegy 100 Hunyadihuszár, holnap indulnak Kolozsvárra. Pedig ezekkel, s a még Kolozsvárott levő önkénytesek s lelkesebb nemzetőrökkel – ide számitva Szamos-ujvárt – és lapos vidékét, azon legfölebb ezerre mehető gyakorlott fegyveresnek könnyen ellene lehetett volna állani. Az előjárók körmünkre hagyják égni a gyertyát, s tátott szájjal várják az ellenséget. Ez menthetetlen hiba. Neki kellene a népbe életet s bátorságot lehelleni; az ő szájokból kellene hangzani e szavaknak. „Inkább halljunk meg az ellenség fegyverétől hazánk szabadságáért dicsőségesen, mint gyáva betegágyban szolgai lánczok között. A pecsovicsok felütögetni kezdik már fejeiket. No, no, urak még korán dicsekszenek. Meglátjuk, mit mond erre a székelység, s a jó ügy barátaival az egész lelkesedett ifjuság. A Besztercze vidéki szászok az oláhsággal egyesülni mondatnak; a mint a dolgok állnak a magyar nemzetnek ujból kell hazáját visszaszereznie, vagy azon népfajoknak, mellyeket magával egyenlő rangra emelt, rabjaivá válnia. Jövendő sorsunk felett lelkesültségünk határozand. – r. I.
