Szeben vidékéről.
Szeben vidékéről.
A bécsi kigyókövet fútt átkos camarillának elhintett konkolyai környékünkön is naponkint mind bujábban kezdenek csirázni. Hja a gyom és dudva mindenütt termő földre talál. Kivált elcsábitott népnél s fanatizált önző szívekben. Közelebből itt, Orláton, vasárnap, sept. 10-kén nagy oláh népgyülés volt. Orláth a 2-ik határőr oláh ezred fő helye, jelenleg a magyar önállóság elleni bujtogatók adyluma. E gyülés szinleg az érdekelt ezred petitionalis gyüléseül vala rendezve, főleg a rakoviczai, vesteni és orláthi unitus pópák által, de folyama közben merőben oláh convetté fajult, s mint illyen, a környék népét a lázas kitörés vészes pillanatának előküszöbéig csábítá. Elnökül e gyülésen a helybeli ezredes kéretett fel, de ki oláhul jól nem tudván, segédelnökűl egy kapitányt kapott. És folytak szebbnél szebb dolgok. Balázsfalva küldé ide is a főbb szóvivőket, kik milly szellemben beszéltek, csak onnan is képzelhető, hogy az ismert bujtogató Laurioni angyal volt hozzájok képest. Szebenből több szász urak is voltak jelen, jeléül, hogy a hol reactionalis ármány és magyar nemzetiség s köz honérdek elleni machinatio van, onnan szász el nem maradhat. Vigyázzanak jó sógorok, majd eljő a számolás napja, s akkor vicem pro viece reddemus bone vicine.”
E gyülés nyiltan kimondatott: miszerint ők magyar királyról, magyar ministeriumról mitsem akarnak tudni, hogy a belügyminister legközelebbi katonaállitás iránti rendeletét semmibe veszik, katonát nem adnak, sőt ha arra erőtetnének, erőszakkal is ellenszegülnek. De ha a császár maga parancsolja, ugy mindnyájan felkelnek nagy és kicsiny, öreg és ifju, a magyarok földbirtoka igértetvén. Igy állunk itt mi most egy vulkános kitörés előestvéjén, s mit fog a holnapi nap ránk hozni, isten tudja, jót vagy gonoszt. Szörnyüség, milly árulás szövetkezett a magyar ellen, mellynek élén hogy dynastiai tagok is állanak, az nem fog kételkedni, a ki tudja, mikép az 1784-beli Horavilág is a bécsi udvartól kapott első impulsust.
Vasárnap e hó 17-ikére az oláhok lándzsákkal, botokkal s más öldöklő fegyverekkel egy újabb gyülésre Balázsfalvára vannak rendelve. Meglátjuk, mi leend eredménye, s akkor tudatni fogjuk.
Mégis istentelenség mennyire fanatizálták lelketlen bujtogatók a boldogtalan népet, szerintök ennek a nemzet, a hongyülés, s a földbirtokos nem adott semmit, csak a császár. Ez a császári név előtte olly csudálatos tény, mellyhez ragaszkodás palástja alatt a magyar törvényes kormánytóli függést meg lehet tagadni. Illy jezsuitai értelmezés a szászok titkos, sőt nyilvános mesterkedéseiben bő tápanyagot lel. Igy az unio létezését is Szebenben, Brassóban, már megtagadták, mivel ugy mondják, hogy azon feltétek, miket ők előterjesztettek, a jelen hongyülés által elfogadva nincsenek, következőleg ők sem a magyar királytól, sem ministeriumától függeni nem fognak, csak az osztrák császártól. A magyar új pénzjegyeket Szebenbe nem akarják elfogadni, ellenben a bécsi 1 és 2 frtos bankjegyek nagy forgalmi kelettel birnak. Ha ez anarchicus állapot még mind igy megy, végre erdélyi kerületünkben azt sem fogjuk tudni, ki már tulajdonképen parancsolónk. Bezzeg tombolnak most fenn a reactiós urak, mert rácz, hovát, oláh, szász és a katonatisztek egy része mind a magyarok ellen vannak, s igy egy átalános zavar boldog kéjeit élvezhetik. Oh vajha torkukra forrna ördögi gúnyörömök s azon átok, melly ellenök sok sértett magyar kebelből felsóhajt, égő szénként száradna fejökre! – R. I.
