NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Frankfurt, Sept. 20-án tartott ülésben az ideigl. igazságügyi minister Mohl a nemzeti gyülés tagjai védelmét illető törvényjavaslatot terjesztett elő, melly következőleg hangzik: 1) A nemzeti gyülésnek olly szándékkali erőszakos megtámadása, hogy az szétveressék, bármellyik tagot onnan eltávolítani, vagy a határozat fölötti szavazástól erővel visszatartani, felségsértéskép büntettetik. 2) Kik a gyülési hely körül összecsoportosulnak, s az első felhivásra szét nem oszlanak, 3 hónaptól 1 évig tartó börtönnel fenyíttetnek. 3) A gyülés helyétől 5 mérföldnyi területen szabad ég alatt népgyülést nem szabad tartani; ezen rendeletet átlépők 6 hónapi börtönnel lakolnak. 4) A gyülés teremébei erőszakos benyomulás, vagy a gyülekezet megsértése 6 hónaptól 1 évig tartó bebörtönzést von maga után. 5) Ha valamelly tag, munkásságát illetőleg a gyülésben fenyegettetik, vagy meggyaláztatik, az illető vétkes 3 hónapi börtönnel fenyegettetik.
– Hermann csakugyan nem tudott ministeriumot alakítani. Ennek folytán a birodalmi kormányzó az előbbeni ministeriumnak helyben levő tagjait bízta meg az uj ministerium alakításaig az ügyek kezelésével.
– Berlin, sept. 21-kén. Poroszország fővárosa nem a divatos krawallok, hanem a forradalom komoly előcsarnokában van. Nyomasztó légként nehezedik ezen meggyőződés a lakosokra; mindenki érezni látszik, hogy nagyszerű eseményeknek kell bekövetkezni. Az emberek önmagokkal látszanak számot vetni; mert meglehet, holnap, holnapután vérpatakok fogják Berlin utczaköveit áztatni, kiontva azon ember által, ki magát hivatottnak mondá a nagy német nemzet elsőszülöttévé lenni.
A leendő ministerium néhány tagjainak neve már tudatik, vagyis inkább már kitétetett a pelengérre; mert mellyik jó hazafi nem tartaná gyalázatnak Pfuelnek, Fridrik Vilmos egyik pallosának ministeriumában részt venni. – Itt mindenki meg van arról győződve, hogy az uj premier legelső beléptekor a kamarákba azt fogja mondani, hogy a ministerium, vagyis inkább a király nem szándékozik a Stein inditványa következtében hozott határozatát a háznak teljesíteni. Mi lesz ennek következése? Daczára a számos szolgalelkű jobboldaliaknak, többségben lesz a baloldal, s kész a bizalmatlanság megszavazása. Mit von ez maga után? azt, mit az úgynevezett „wohlunterrichtete” személyek egymás között suttognak, – a kamarák feloszlatását. Igen, de valljon azt hiszik-e azon magas paripán ülő urak, hogy a baloldal férfiai még tovább is bábként hagynak magokkal paczkázni? Nem, ők nem fognak eléggé gyávák lenni ezen királyi parancsnak engedelmeskedni; ők állandónak fogják a kamarát nyilatkoztatni, őket csak szuronyokkal foghatja Németország első embere szétverni, – s ekkor kész a forradalom. De vigyázzon Fridrik Vilhelm, s óvakodjék ezen catastrophát előidézni, óvakodjék a polgárvért csupa félreértésből kiontani, mert igen könnyen meglehet, hogy azon szuronyok, mellyekkel trónját támogatni véli, koronáját ütik le homlokáról, a korona után pedig a fő is porba hullhat ám! Annyi bizonyos, hogy a nép, mellyet ő féregként eltiporni akar mérges, mellynek harapása halálos.
Berlin fölé most sátort kellene vonni, hogy csak egy katonalaktanya legyen. Az egész város hemzseg a katonaságtól, kik csak egy bálványt látszanak imádni, s ez a Princz von Preussen. A Schleswig-Holsteinból visszaszállitott ágyúk unalmokban csakúgy ásitoznak Berlinre. A vidék hasonlag katonasággal van megrakva, úgy annyira, hogy egy páróra alatt 70–80 ezer ember teremhet a főváros utczáin.
Még csak pár szót a nemzeti gyülésről. Az égó kanócz, úgy látszik, már elvettetett Kirchmannak mai interpellatiojában, melly szerint a hadügyministertől fölvilágosítás kivántatik: 1. Hogy valljon a király Wrangel vezér kinevezését cabineti rendeletben mondá-e ki, s ki által ellenjegyeztetett? 2. Kapott-e a nevezett vezér külön megbizást? 3. Terjesztessenek elő azon okok, mellyeknél fogva ama rendszabályokhoz kelleték nyulni? 4. Mi czélból vétetik Berlin annyi katonasággal körül? S végre 5. Valljon a hadügyminister beleegyezik-e ezen rendszabályokba? – Jacta alea est!
