Muraközből.
Muraközből.
– Muraközből a Pesti Hirlap egy levelet közöl, melly onnan egy képviselőhez küldetett, mellyet érdekesnek tartunk egész kiterjedésében közölni. A levél következő: „Jellacsich átjött. Egy pompás proclamatiot bocsátott ki. Minden szava hazugság. Emberei rabló népcsorda. Sept. közepén K–ban voltam, hol a rendes határőrök kárt nem tettek. Másnap átjöttek a Murán. Ekkor egy gazember német ezredes, Rinbach nevű, megmondá: ez ellenség földe, requirirn. Képzelheted, mivé lettünk. Itt két helység tönkre téve. 370 birkámat, disznómat, boraimat elvitték; a községnek többet 100 tehenénél s 150 sertést. Minden majorság kiraboltatott, agyonlődöztetett, s künn a legelőn összedarabolva hagyatott. Anyaszült meztelenre vetkeztettek az emberek, mindkét nemen levők. Semmi kegyelem. Sok örökre koldusbotra jutott. Cselédeimtől minden elvitetett. S hogy házamnál is tetemes kárt nem szenvedtem, a generalis és mindannyi tiszt nálam szállásolásának köszönhetem. General Krieger becsületes ember, de a csordának lehetlen volt parancsolnia. Egyébiránt ő csak éjfélkor érkezett, egy másik ezredessel. Ezredes Doschen rácz, s mégis összetéve kezeit igy imádkozott: „Gott, nehme in Himmel von alle Winkel deine Donner, und schlage diese Hunde zusammen, damit keiner biss in der Frühe übrigbleibe, das sind keine Menschen, sondern Hunde” stb. Nem tudta szegény, hogy ezredes társa Rinbach von Rindvich engedte meg a rablást.
Ha a haza, vagy más bárki nem könyörül rajtam s szegény polgártársaimon: ugy örökre koldusok vagyunk. Pusztám is tönkre téve, minden boraim kieresztve, marháim agyonlődőzve.
Számra nézve ezen csorda nép mintegy 7000, mert 30 s néhány mázsa hust kivántak. 135 birkát adtam, s mégis annyi kárt tettek. Jóllehet polgártársaim itt horvátok, mégis dögönyözték, ti si magyar szóval. Rontottak, törtek mindent. A hust félnyersen ették. Ezen csoport többnyire török határi czigányokból áll, s ámbár rabló, mégis kiáltásra is szétfut. Egy pár ezer huszárnak egy pár órai fáradságot adna. Kis Komáromnál csak a nagy port látták, s szétfutottak. Fegyvereik jók; pisztolyok, kés és puska. Sok lándzsás is van köztök. Férgekkel telt ruhájokat elhányták, s a lopottakat felöltötték. Fizetésök semmi, csak rablás. Merre mennek, sem bor sem kukoricza szüret nem lesz.”
Ime ezek azon nagyurak méltó szövetségesei, kik Bécsben az udvarnál cselt szőnek a szabadság elölésére, ezek Latouor bécsi minister Waffenbrüderei.
A levél így végződik:
,Éjelenként őrt állunk. Jaj, ha kisebb csapatokban e rablók visszatérnek.’
