TUDÓSITÁS A NÉPFÖLKELÉSRŐL.
TUDÓSITÁS A NÉPFÖLKELÉSRŐL.
Szolnok, sept. 26. 1848.
Azon pontra jutott a magyar nemzet, hogy élete megmentése végett az utolsó védszerhez kelle nyulnia: a népnek országos, egyetemes fölkeléséhez.
Kossuth Lajos sept. 24-én kijelenté: miképen a szabadság véres zászlóját kezébe ragadván, meg fogja hordozni azt az országban, hogy ha még a magyar nép lelkében az élet ösztönének egy szikrája van: meg fogja kisérteni e szikrából olly Vezuvot teremteni, mellynek lángrohama e hazának minden orgyilkos ördögeit semmivé hamvaszsza.
„Fönséges gondolat!” mondók mindnyájan, lelkünk mélyéből.
Mellyik elfogulatlan ember az, kinek e gondolat, mint egy titkos ohajtás, mint a reménynek végső csilláma, rég meg ne villant volna lelkében, a veszedelemnek olly igen aggasztó perczeiben?
„Ki e vállalatában segédkezet akar neki nyujtani: kövesse őt,” mondá Kossuth Lajos.
Egy óra mulva már útban valánk Czegléd városa felé.
Kossuth Lajos megérté végzetének intését, mert hiszen az ő egyéniségének végzete e haza végzetével elválaszthatlan egységben van.
A pestszolnoki vasút Czeglédi állomásán kiszállva: történetesen a Földvári-féle pesti önkénytes hadfiak utócsapatával találkozunk, melly a bánáti táborból haza térendő volt, lejárván szolgálatának határideje.
Kossuth Lajos hatályos fölhivásának sükerült e csapatban olly lángoló lelkesedést idézni föl: miszerint e harczban edzett honfiak 300-an egy szívvel és szájjal esküdnének meg: fegyveröket és karjaikat addig nyugalomra nem bocsátani, meddig Jellacsich rabló bandájából csak egyetlen egy is lesz a magyar földön.
Kossuth Lajos jövetelének híre olly villámgyorsan futotta végig Czegléd városát, hogy midőn ünnepélyes menetünk az említett hadfiak kiséretében a város piaczán megállapodék: egy néptenger által találók magunkat körülvéve.
És a nép embere szólott a néphez.
És a süker, mit az ő szózatától várni mindnyájan szokva vagyunk: várakozásunkat messze tulszárnyalá.
E szózat keresztűl hatott a népnek minden értelmi fokozatain és rétegein, – hatott a csontokig és velőkig, annyira, hogy e szokatlan e rendkivüli benyomások szerint a nép kebeléből majd a rémület majd a fájdalom, majd a boszúnak vaddühe hangos kitörésekben nyilatkoznék.
És Czegléd városának minden lakosa talpra lőn állítva 24 óra alatt a Duna partjain táborba szállandó, s az áttörni készülő rablóhadnak utját állandó.
És a városi előljárósággal, s a nemzetőrség tiszteivel tartott rövid értekezés után, kormány biztosi teljes hatalmánál fogva kinevezvén Kossuth Lajos a népfölkelés vezéreit, az illető polgári biztosokat és főnököket, kiszabván hatásaiknak hadi törvények szerinti körét, s őket felelősekké tevén: egy pár rövid óra alatt a népnek fölkelése Czegléden gyönyörű sükerrel lőn elintézve.
Még ugyanaz nap estvéjén Kőrösön valánk. Itt már a város jövetelünkről jó eleve értesült. A városház udvarán egy egybesereglett nép, tömérdek lámpások világa mellett, a legőszintébb örömrivalgásokkal fogadá Kossuthot. Ő viszont üdvözlé a népet, s előadván jövetelének czélját, másnapra megrendelé a népgyülést. A nép roppant számmal sereglett össze más nap reggel. És a nép fel lőn világosítva. Szétfoszlék szemei elől az ámításoknak ködfátyola, melly az árulások milliárdjait leplezé, s fölemelteték a nép a kötelességnek szent érzetéhez, melly őtt rögtöni tettre szólítá.
De körjáratunk minden eddigi hatása, sokszorozva lőn a süker nagyszerűségére nézve Kecskemét városában.
Megérkezésünk napján Kecskeméten véletlenül épen vásár volt. Kossuth Lajos kormánybiztos számára a vásár téren volt a szószék fölállítva, mellyet több mint 10 ezer ember vett körül. Tömérdek vidéki nép volt jelen.
Midőn Krisztus az istennek igéit predikálta: alig csüggött a nép lelke szentebb áhitattal az örök igazságok szent igéin, mint csüggött e nép Kossuth szónoklatán. Tisztán szellemmé látszék a nép bűvölve lenni. Ez a megtestesült ihlet volt.
Férfiak és nők szemében öröm- és keserűségnek könnyei ragyogtak, s majd a szónok leszállván székéről: a hála kegyeletével tódult a nép hozzá, s szerencsés volt ki csak öltönyét is illetheté ajkaival. Nem volt szükség, hogy a szónok, kormánybiztosi minőségében lépjen fel, a hatalom és parancs kényszerítő súlyával, mert bármilly állati tompaságba törekvék népünket sülyeszteni a léleknyomorító bécsi rendszert, de adott isten a magyar nép keblébe olly természetes igazságérzetet, mellyet abból az ördögök mestersége századokon át sem képes kioltani.
Nem szükség mondanom, miszerint Kecskemét városának egész lakossága lelkes előljáróságával egyetemben, a szó teljes értelmében föltámadott és sikra szállt.
Abony és Szolnok városaiban nem csekélyebb süker jutalmazá kormánybiztosunk olly fáradságos mint őskorilag nagyszerű működéseit; ugy annyira, hogy e perczben 16 ezernyi fegyveres népsereg, valóságos tős gyökeres magyar had szállotta meg a Duna partjait.
Csongrád, Szentes, Vásárhely és a tiszai tájak mint nemzeti megváltójukat várják kormánybiztosunkat, és az eddigi eredmények analogiája szerint, Kossuth Lajos egy hét mulva 100 ezer ember élén fog a pártütők előtt állani, s e magyar legio csupán testének óriási sulyával tiprandja szét az árulást a hazában.
A magyar nép világosodni kezd. Az igazság tiszta fénye, mellyet az ármányok fellegei olly sokáig és olly gondosan eltakarának előle, behatott lelke sötét éjjelébe. Az iszonyú csalatások eszmélete már félelmes fokozatokra kezdi felkorbácsolni mélyen szunyadó türelmét. És ha e türelemnek szélcsendéből egy irtózatos orkán kerekedik elé: akkor jaj nektek magyar nemzetünk orgyilkos ördögei! jaj mindnyájatoknak!
Ha kétségbe estem volna is már e szegény hon fenmaradása felett: most hiszem, inkább mint valaha, hogy e nemzet élni fog, és csupán egészséges tiszta lehelletével fogja szétfujni elleneit.
Férfiura volt szükség, kinek neve a nép hitében egy jelentésű legyen e szóval: igazság! férfiura, ki tiszta nevét mérlegbe vesse a bitorolt pietások ellenében.
E férfiu megtalálték.
Ő azt mondá a népnek: „Én nektek igazat szólók, mint ha isten előtt állanék!” s a nép hiszen ő benne, mint megváltójában.
Ő azt mondá: „A nép melly egyenesen és fejenként fölkél magát védeni: meggyőzhetetlen. És a nép hivén annak, ki őt soha meg nem csalá: fölkelend és győzhetlenné leszen, mert a nép világító tornyaként tekinti őt, melly a vihartól sötét éjben hányatott és tördelt hajót, népével együtt, biztos révpartra vezetendi.
Ugy legyen! Ugy lesz.
Mert: „Az nem lehet, hogy ész, erő, és olly szent akarat
hiába sorvadozzanak egy átoksuly alatt!” – Egressi Gábor.
