Belső Szolnokból. Dézs sept. 24.
Belső Szolnokból. Dézs sept. 24.
Urbán még a táborából nem mozdult meg. Városunk folytonos remegésben van, s nem egy család költözött ki. Közelebb Vér Farkas főispánunk elnöklete alatt, a megye teremében népgyülés tartatott. – Főispánunk Urbán készületeiről beszélt megakarta a népet nyugtatni, jelesen arra inté, hogy ha csakugyan be talál városunkba jőni az oláh ezred, gyengébbek levén, ellent nem állhatunk, s azon 140 önkénytest s mintegy 230 Hunyadi-lovagot, kik különben is a tanult katonáknak ellent nem állhattak volna azért küldé el: hogy az ingerültséget ne nevelje mert Urbán azt irta: hogy Besztercze felszólította, miképen a magyarok az oláh és szász nemzet ellen roppant erőt gyüjtöttek össze Dézsre s a lakosok ezen, mindenfelől megrémültek. Nem kellett volna biz ezért a katonákat elküldeni, sőt beparancsolni a megye minden nemzetőrét, felszólítani a több közel városokat segédűl s veres zászlóval főispán urnak a sereg élére állnia ha szükség lesz s visszaizenni Urbánnak, hogy mi ugyan senkit sem bántunk, de jőjön bár mi vész, azzal szembe szállani élethalálra készek vagyunk. De Urbán kivánatára kiküldeni a városból az erőt, ez nem helyes. Még akkor is midőn okunk volna félni, a vezérnek rettenthetetlenséget kell mutatnia nem olly leverőleg nyilatkozni. Pedig milly erélylyel kezdé Vér Farkas hivatalát s hogy állott meg talpán mind e perczig. Elgyengült egészsége, kellett, hogy illy lépésre vigye, a mi több maga is családjával Kolozsvárra utazott s ez a népet még inkább megbotránkoztatá. Már másnap rebesgetik, hogy az őrsereg fegyvereit letéteik, s a jó békességért a sárgafekete zászlót ki kell tűzni, az uniótól elállani stb. De a városi nép fölriadt, s többen kinyilatkoztaták, hogy fegyveröket csak életökkel együtt vehetik el. Az őrsereg épen ez ellenére rendeztetett, és kinyilatkoztaták: hogy a ki a sárgafekete zászlót kitűzi, annak házát azonnal lerontjuk.
Az Urbán betörését az akasztá meg, hogy a székelykatonaságtól izenetet vet, miszerint, ha egy toppot lép a székelység azonnal rajta üt s a számos dús vidéket elfoglalja. E hirre a falvakból tömegestől Nászodra a császár hűségire feleskünni indult oláhság megszeppent s égfelé tartva kaszáját zekéje alatt vitte haza. Most várakozó csend van. Urbán Dézsből parancsot vár. Megválik milesz a dolog kimenetele. Szegény, oláh nép most szabadultál ki az ezredéves járomból, s újból készited azt nyakadra! – Rend. lev.
