Kun Sz. Miklós, sept. 27.
Kun Sz. Miklós, sept. 27.
Szinte elmerül e kis város a nagyszerű lárma árjában, melly piaczán harsog e nap reggelén. Délnyugoti utczáin robognak kifelé a számtalan kocsik, vivén a helybeli nemzetőrséget a solti táborba Jellacsich ellen, gátolni ennek a Dunán átkelését a Duna-Földvárról. Éjszakra nyúló utczáin ugyan akkor nyargalnak 20 kocsin Pestre szállítandó ujonczaink, természetesen léghasitó vidám ujjongások között, kik épen az utczán találkoznak szembe a czeglédi, ide véletlen érkezett 600 nemzetőrrel. Egészséges, ép emberek; tüz látszik szemökben, hévindulat beszédökben. Illy nagyszerű mozgást csak rendkivüli eset idézhet elő. Igen is, ezt is az idézte elő, mert Jellacsich rabló úr csordája közelget.
Ne essél kétségbe, nemzetem! de ám egyszersmind ugy tégy, mint a kún sz. miklósi ifjuság, különben... Harmincz ujonczot ad jelenleg e kis város, miről a parancs sept. 21. délben érkezék és már délután kin leng a toborzó lobogó. Azonnal be csap egy gazda fi, Csörgő Gábor; estvére 6, másnap 19, erős és könnyű mind, mint a fiatal szarvas, vidámok, kiket anyjaik is tán mosolyok közt szültek. Vasárnap pedig, harmadnapra a kezdet után, reggeli isteni tiszteletkor 60-ra szaporodott a mind józan fővel be csapottak száma, majd estvefelé még többre is. Miután megvizsgáltattak 61 találtatott teljesen alkalmatosnak. De csak 30-at parancsoltatunk adni. Gondolnád a 32 felesleg tán itthon marad? épen nem, arra csak egyet is rá nem lehetett volna beszélni. És, halljatok polgártárs ifjak! ezen 62 toborzó ifjat (van közöttük 3 bölcsészettanuló, de kik utczákon nem jártak fel s alá, széles kedvük, lármás vidorságuk mellett annyira az illedelmesség határi közt tartatta saját értelmessége és Csörgő Gábor példásan szép magaviselete, hogy szinte egy heti vigadozásuk alatt tán egy poharat sem törtek el, sem senkit illedéktelenűl meg nem sértettek. Mert ezek mind józan fővel, a kedves haza igaz, de elnyomni szándéklott ügye értése által keltett lelkesedésből lettek katonákká. Oh ha illyen volna az egész hon magyar ifjusága, csak úgy kiseprenők országunkból a hálátlanság szemetét. De honnan e tiszta lelkesedés Kún Sz. Miklóson akkor, midőn a szomszéd Kún, hasonlóan szabad közönségekben szinte a sors huzáshoz kell folyamodni? Elmélkedni nincs idő, csak ennyit mondunk: Előjárók, templom* és iskola! – K. G.
A lelkész vasárnapi napon erről szónoklott: készitsetek embert a hadra! és maga ő is most a táborba ment K. G.
