Baranya, sept. 26-án.
Baranya, sept. 26-án.
Megyénkről keveset olvashatni, kevés a beszéd, tán annál több a tett? Mi ollyan tétlenségben vesztegelünk, mintha mindannyian kifőzött reactionariusok, csak alkalomra várnánk, rokon érzetünket a Dráván átkelteknek nyilvánítani. Az egyházakban két esperesi körlevél olvastatott fel, elég későn, sept. 18-kán – egyik a népet a horvát lázadás iránti fölvilágosításra, másik tömeges fölkelési előkészítésre figyelmeztető. – Ezeken kivül semmi rendelések. Van is nálunk hangulat, elszomorító leverő. Az intelligensek közöl kétlem, hogy sokan kezet ne nyujtanának országunk háborítójának. A nép – minden nagyítás nélkül mondva – lábakat csókolna annak. Kik e visszás ez iszonyú állapotnak szerző okai; nyúljanak keblükben, nem érzik-e a lelkismeret furdalásait.
De felvilágosítom mondásom valódiságát. Való, hogy a népfelkelésre készületek nem tétetnek. Való, hogy T– helységnek dobszóval adatott tudtára, hogy élelmet – mindent készítsen a jövendő ellenség szármára. Való, hogy S. népes városban, mellyben fűbiró szállásol, mellyben 30 vagy 40 rácz család van, mind e mai napig rácz egyén a biró. Való, hogy ugyan ott ablakon bekiabáló pandurok értesíték a lakosokat, az ellenségnek illendő fogadásáról. Illy haza ellenességek lelkes Batthyányink hazafi buzgalma daczára is – otthonosok.
Még egy valót mondok. Gy. helységben, mellynek catholicus egyházát másunnan oda zarándokolt ájtatos hívek teszik, szomorúan kellett látnom, a csekély számu magyaroknak épületes tanítás hallgatása végett szabad ég alá seregeltetését, mig a bosnyák sokaság a templomba összezsúfolva is be nem fért.
Magunkrót is beszéllek valamit. A horvátok jövetele hírének hallására több polgártársak, nejeiket, gyermekeiket félrébb eső falunkba kivánták menekülés végett behelyezni; azonban értetlen biránktól, leggyalázatosabb embertelenséggel, egész falunk szégyenére, irgalmatlanul vissza útasíttattak! oh míveltség, oh emberszeretet, mikor derülend fel arany napod! mikor fogja az emberi nem helyesen megkülönböztethetni valódi barátját az ellenségtől, hjah, de midőn e helység birája még csak irni s olvasni sem tud, mit lehet ettől várni a nép jólétére.
