FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
363FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Pest városa, most, midőn falaihoz a veszély annyira közeledék, lakóinak méltó dicséretére legyen mondva, csak annál nagyobb ösztönt érez mindent elkövetni a haza és saját védelmére. Utolsó közgyüléseiben egész nemzetőrségét mozgóvá tevén kormányunk rendelete alá helyezé, úgy hogy zászlóaljanként tegyen a városon kivül is, és bárhol szolgálatot, s e felett ha kell minden lakó köteles és kész, ki csak fegyvert bir, csatázni. Egy zászlóalj már tegnap indult le gőzösön. Ennyi készséget s elszántságot az isten is megsegít, azért derék polgártársak, csak bátran nézzünk a veszély szemébe, s nem látandjuk azt olly nagynak, minőnek a félelem ködén tetszenék.
– Pár nap előtt ismét egy kőrösi derék zászlóalj, s a jeles porosz herczeg nevű ezred egy ujabb osztálya szállíttattak táborunkba.
– Tegnap ismét nagyszerű mozgalmakat idéztek elő az események fővárosunkban. Délutáni két órakor nagy tömeg jelenlétében a muzeum terén népgyülés tartatott, lelkesítő szónoklatok után a határozat lőn: önkénytes felkelő sereg alakítása a városban, mellynek egy része még tegnap este, a másik ma korán reggel vala táborunkba indulandó. Ezekhez csatlakozni jelentkezének eddig a városiakon kivül 500 vasút munkás, 300 Szepesből érkezett önkénytes, egy a Zrinyi-csapathoz alakult század. A határozat lelkesedéssel fogadtatott, s a tömeg még a muzeum előtt tolakodott a beirásra felállitott asztalukhoz. Igy számos és lelkes sereget szállíthatunk innen is a csatatérre.
– A képviselők által alakított vadász század is tegnap délután gyült össze a nagy piaczon, készen a csatatérre szállni. Illy képviselőkre büszke lehet hazánk, kik nem csak törvényeket alkotni ismerik hivatásuknak, de azokat életökkel is megvédeni készek.
– Szinte tegnap délelőtt indult két gőzös s néhány vonhajó katonasággal táborunkba, köztök a derék bécsi academiai legio, majd kétszáz főnyi derék százada, 370 Sáros megyei buzgó önkényles. Δ
– Tegnap és tegnapelőtt a fővárosban következő falragaszok valának olvashatók:
1. A képviselőház honvédelmi bizottmánya nevében, Budapest városa lakosságához.
Gyakran kimondottuk a képviselőház nyilvános üléseiben, hogy annyi vészszel fenyegetett szegény hazánk megmentése csak ugy eszközölhető, ha utczai zavargások elkerültetnek; mert a hol egyszer a polgári rendnek kötelékei felbomlanak, ott a szenvedély határt nem ismer.
A minek eltávoztatását mindig kértük, mindig ajánlottuk, megtörtént. A lázadás, mellynek a szerencsétlen gróf Lamberg áldozatává esett, a fővárosban a rendnek minden kötelékeit felbontotta; s a következmények beláthatlanok.
Mi a haza szent nevében intjük Budapest lakosságát, ügyeljen a rendre, s tartsa fel a közbátorságot.
Kérjük azokat, kik a fékezetlen szenvedély iszonyatos eredményét önmagukon tapasztalák, térjenek vissza a rendhez, a törvényhez.
A testvér fővárosok hatóságaitól pedig megvárjuk, hogy teljesítsék minden tekintetben kötelességüket.
S a nemzetőrség feleljen meg nemes hivatásának, s a melly lelkesedéssel kész a hazát az ellenség ellen védeni, olly határozottsággal védje a közbátorságot is.
A közbátorság felforgatásával elenyészik a haza megmentésének lehetsége.
Vessen lelkével számot mindenki és ne tegye lehetetlenné a nemzet képviselőinek s a felelős kormánynak a hazát megmenteni. A fővárost nyugtalanságba ejté azon hír, mintha a ma délután a felső Dunáról üresen érkezett rakhajókról valahol katonaság szállott volna ki.
Mi e dolgot megvizsgáljuk s biztosítjuk a fővárosi lakosságot, hogy e hír egészen alaptalan.
Ezen rakhajók üresen érkeztek Gönyőre, s öresen szállítattak onnan a pesti partra.
Azonkívül is megtétetett minden lehető intézkedés, hogy a főváros külmegtámadás ellen biztosítva legyen.
A haza szent nevében, s azon hűségnél fogva, mellyel az ország törvényes szabadsága iránt viseltetünk, nyugalomra s rendre szólítunk fel minden becsületes honpolgárt. Kelt Pesten, sept. 28-án este 1848. A képviselőház honvédelmi bizottmánya nevében. Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Patay József, Zsembery Imre.
2) A képviselőház honvédelmi bizottmánya nevében. Fligelli vezérőrnagy Jellachich táborából elfogatván, mint fogoly Budára kísértetett.
A képviselőház közvédelmi bizottmánya, s maga a képviselő ház is azt határozá, hogy vele mint hadi fogolylyal kell bánni.
Ezt kivánja a népjog, ezt az emberiség, s ezt saját hű seregeink iránti kötelességünk, mert fel kell tenni, hogy ha ki közülök elfogatnék, akként fog velek bánni az ellenség, miként mi bánunk az ellenséggel.
Midőn azt a képviselőház honvédelmi bizottmánya ezennel közhirré teszi, a testvér két főváros lakosságát a haza szent nevében inti és kötelezi, hogy ezen hadi fogolynak ittlétét roszakarók által zavargások előidézésére felhasználtatni ne engedje.
A két főváros hatóságának pedig, s a nemzetőrség parancsnokságának meghagyja, hogy a közbátorság, s a hadi foglyok iránt kötelezett nemzeti becsület fentartását szoros hivatásának ismerje.
Egyúttal mindenki tudósíttatik, hogy a honvédelmi bizottmányt illető dolgokban Nyáry Pál képviselő s bizottmányi taghoz a megye házára forduljon. Kelt Pesten, sept. 29. 1848. A képviselőház honvédelmi bizottmánya nevében Kossuth Lajos.
3) Gróf Batthyáni Kázmér baranyai főispán és kir. biztos Mohácsról sept. 28-ról esti 10 óráról gyorsfutár által jelenti, hogy miután az ellenséges harditestnek hat zászló aljból álló része 12 ágyúval Róth vezér alatt Pécsről sept. 26-án előnyomult, az utána vonult hadiszereket, a népfelkelés rendezése nyomán, Perczel Antal nemzetőrségi őrnagy által Oroszló helységben Pécstől 1 3/4 állomásra elfogatta. Az eredmény következő:
a) Nyolczvan határőr katona, közlök egy őrtiszt.
b) Tizenhat szekér mindegyik két lovas, minden szekeren két hordó lőszer, még pedig az elfogott okiratok szerint 39,600 csapantyus puska kemény töltés, 150,000 kováspuska kemény töltés. Összesen 189,600 töltés.
c) Több rendű hivatalos sürgönyök.
d) A 80 főből álló határőrök szuronyos fegyverei, töltéstáskái mindegyik 60 keménytöltéssel, s némellyik többel is ellátva. –
Az elfogott határőrök nem csak ellenszenvvel nem, hanem mint állíték, régi kiolthatlan hajlammal viseltetnek a magyarok iránt.
Az elfogott szekeresek, Verőcze megyei földnépe, kényszerítve levén a fuvarozásra szabadon bocsáttattak. – Pest, sept. 29-én 1848. Este 11 órakor. – Nyáry Pál, honvédelmi választmányi tag.
BUDA, september 28. Említettük a napokban, hogy a derék Mack, tüzérségi főhadnagy, egy tervet készitett Budavár megótalmazására, s igértük hogy e tervet bővebben megismertetjük olvasóinkkal. Mack úr e tervét azóta nyilvánosság elébe bocsátotta, s főbb részét kivonatilag ezennel közöljük.
Helytelennek nyilvánitja az érdemes főhadnagy azok véleményét, kik a fövárost megótalmazhatónak nem hiszik, s annak megtarthatása felől aggodalomban vannak. Igaz ugyan, hogy a bulai vár nem felel meg egészen az erősítés mai kivánatainak; de ha felszereltetik ugy, mint a kezünk közt levő eszközökkel valóban lehet, biztosithatjuk azt még azon esetre is, ha az ellenségnek, vagy a legvakmerőbb rohanás, vagy épen árulás közbenjöttével, sikerülne alkalmas ostrompontra vergődnie.
Egy tizenkét darab 24 fontosokból álló ágyutelep, a várat urává teszi a krisztinavárosi hegygerincznek. Hat darab 24 fontostól a Gellértre még csak lábát sem teheti az ellenség. A sváb hegyről nincs olly golyó, melly a várat elérje. A kalváriáról pedig ez ellen működni képtelenség. Tehát csak a várba kell szállítani minden ostromszereket, mik az új épületben olly roppant tömegben hevernek. Ugy szinte a várba szállítandó mindazon munitio, melly most három különböző raktárakban, a pesti és budai oldalon van lerakva. Ennek befogadására legalkalmasbnak látja tervező, a tüzér és Jozsef laktanyát, az Eszterháziféle házat és garnison templomot.
Mi a vársereget illeti: ennek 2,500 biztos egyénből, tehát honvédekből kellene állani, s 300 tüzérből. Azért legsürgetősebben kéri, a várbeli honvéd tüzéreknek háromszázra rögtön leendő szaporítását. Mack ha az eszközök kezébe adatnak, igéri, hogy háromszáz embert, három nap alatt kiállít. Ezek, mint tüzérek, földhányók s szivattyúzók egyszersmind, nem ennék hiába a kenyeret.
A földalatti utak sem kerülendik ki egy szakértő tüzérparancsnok figyelmét.
Attól, hogy az ellenség rakétákkal gyujtassa föl a várost, nem kell félni. Telepeiket 24 fontosainkkal kellő távolságban fogjuk tudni tartani. A vár épületeit az ismert eszközökkel éghetlen karba teendjük, s szivattyúsaink a lehelő gyuladásnak elejét veszik, s csak erőt és fáradságot ne kiméljünk, urai maradunk a várnak.
Terve végén meleg szavakban nyilatkozik a lelkes főhadnagy, mikép el van tökélve, ha minden áruló lenne is, maga kezdeni csatát a honvédtüzérek ötven ágyujával: – legalább, szabadságért és függetlenségért halni kész lelkes honvédtüzérei között megtalálandja azt a mit keresett, hazája védelmében dicső halált.
Nem, hadnagy úr, erre nem fog kerülni a sor; sokan vagyunk a kik ép úgy lelkesülünk a szent ügyért mint ön; és mi megfogjuk törni fejét az álnok kigyónak, melly sarkunkat akarja megmarni. Erőnk van, s olly férfiak vezérlete mint ön, bátorságot is ad belénk, hogy megfojtsuk az ármányt, s az igazság istenaszszonyát visszaültessük trónusába.
Ajánljuk a derék tüzértisztet és tervét a ministerelnök figyelmébe. Illy embereket olly helyre kell állítani, minőt érdemelnek. – Szathmáry Károly.
BUDA, sept. 30. Az elhatárzó nap, úgy látszik, nem messze van. Sorsunk dőlni fog. Jobbra-e vagy balra? ez még isten kezében van.
Mi nyugodt lélekkel állunk, a közel de bizonytalan jövendő előcsarnokában, a léleknek azon szilárd nyugalmával, millyet a büntelenség öntudata ád csak a tiszta léleknek.
Igaz, nem egy eset van rá a történetben, hogy az ártatlanság fölött diadalt ült az ármány; de a Nemesis boszúló keze, elébb utóbb megnehezedett a gazság tényezőin.
És hogy rólunk is az volna megírva a sors könyvében, hogy ezúttal el fogunk veszni, mit ugyan hinni nem fogok, míg csak a szivet az ellenség ki nem vágja keblemből: – akkor is, „van biró a felhők felett, áll a villamos ég” s van egy igazságos isten, ki megbünteti az apák álnokságit a fiakban is, harmad sőt negyed iziglen.
Azonban erre szükségünk aligha lesz; mi győzni fogunk, nekünk győznünk kell. És ha így történik, – akkor reszkessen az a csorda, melly vérünkre szomjazik, mert nem látja többé a földet, melly őt szülte; – és reszkessen az a király környezete odafönt, mert számolni fogunk egymással.
Most pedig lélekjelenlét, és öntudatos védelmi készületek!
A főváros már egészen harczi lábon áll.
Fegyveres csapatok tanyáznak a téresebb utczákon, s nappal és éjjel, erős patrolok járnak föl és alá mindenütt.
A nemzetőrség örökébet, mint Argus.
A halált ordító ágyúk tanyát változtattak, s a pesti uj kaszárnyából felköltöztek Buda várába, hogy innen jobban szemébe láthassanak az ellenségnek.
Harczvágyó népe a két városnak, elszántan várja, hogy megriadjon az ütközetre hivó tárogató.
A nemzetőrök egy része mozgóvá alakúlt, s már táborba is szállittatott.
Az aristocratia félénk része szinte mozgóvá alakúlt, s mint költöző fecskék a gólyának, úgy ezek a bécsi kétfejű sasnak szárnyai alá vonúltak. Szép tőlök! A magasztos hazaszeretet eme példányképeivel, majd lesz idő tán, midőn névszerint is szolgálhatunk, hogy ismerjék mindnyájan: kik ők; és diszruhában tiszteleghessünk megérkeztén a „Perfida” nevű gőzösnek, melly őket Bécsből visszaszállítandja, bekövetkeztével a béke csendes napjainak. –
Ismerek egy nagy urat, ki rég Bécsben ül már, nagy reményű magzataival, kik az aranjuezi napok alatt ministeri hivatalnokok valának. A nagy úr nem rég haza izent feleségének, hogy mivel itt a dolgok már igen roszúl állanak: siessen ő is utánok.
S a grófnő talán schwarzgelb kokárdát tűzött, és hajóra ült?
Azt izente férjének, hogy innen egy tapodtat sem távozik. Ha csakugyan veszedelemben lesz a főváros is, ott lesz, hol harczosaink legjobban hullanak, és kötözgetni fogja a sebesülteket*.
Ime Budapest lelkes hölgyei! előttetek a szép példa, mely szerint a haza vészes perczeiben cselekednetek kell, ha a hon méltó leányai akartok lenni. – A szerk.
Én a dolgot egy vonallal sem nagyítottam, szóról szóra igy történt.
Csak azt szerettem volna látni, miként pirult e válaszra a méltsás férj?... – Szathmáry Károly.
