Becskerek, sept. 25-én.
Becskerek, sept. 25-én.
A lázadó vad rablók vandalismusukat folytatólag felperzselték tegnap a gedő-falvi és krivabarai két magyarajkú községeket, és Temes megyébe vonultak, hol Versecz előtt Vattina helységben felüték táborukat. A földönfutóvá tett szegény magyarok a két megyében elszéledtek, hogy éhen ne haljanak. Nem szomorító, nem leverő-e ama gondolat egy dúsan fizető aratás után az éhenhalásnak kitéve lenni! Kérdezzük immár ezek folytán uj főparancsnokunkat: fogja-e helyén találni erre lázangó végvidékben az ollyanféle békítő búcsújárást, mint a mellyennel előbbi főparancsnokunk a perlaszi csata után a kigyószivű rablókat lekenyerezni óhajtotta? és nem fogja-e átlátni, hogy minden elpusztúlt magyar ház ugyanannyi lázadó községet követel büntető példa és áldozatképen? A rablóknak e megyéből kitakarodása után felkerekedett a mindenha gonosz indulatairól ismeretes rácz ajkú nagygáji község, felgyújtó saját földesurának, Maleniczának, továbbá Basch József és több haszonbérlőknek szérün álló gabnái; kiűzé a csapjog haszonbérlőjét, és borait dinom-dánom közt erőszakoskodólag dőzsölve, elfogyasztá. A lázangó rablók Zichidorf és Sz. János községe előljáróit mai napra Alibunárra rendelék, hogy ott velök az egyezkedési föltételeket megkössék; egyben meghagyván nekik, hogy miután most szerb hatóság alá tartoznak, minden hivatalos közlekedést a megyei tisztviselőkkel szüntessenek meg, mit az egyik jegyző a kerületbeli szolgabiróval tudatott is. – A Schwarzenberg-dsidások árulási vétke már most világos. Mert nem elég, hogy a Zichidorfon tanyázó kapitány Salm herczeg nyilván kijelenté több, hitelt érdemlő tanúk előtt, hogy neki positiv utasítása van a bécsi hadügyministeriumtól, semmi esetben meg nem ütközni a rablóráczokkal, hanem a semlegességet megtartani; azonkül a zichidorfi németajkuakat felhivá a ráczok előtti maguk megadá?ára. Ezt tevé, hír szerint, Blomberg ezredes is Verseczen, nem iszonyodván hozzáadni, miként megadás esetére ő védendi a várost, a magyarok ellen. – És aztán az illyen árulók nem irtóznak kettőzött fizetést húzni a magyar kincstárból, hogy ennek hálájaúl sírba döntsék a hont. Ki az országból az illyen gonosz állatokkal, uti költségek fejében pedig szálljon reájok az elpusztúlt helységek s az árvák és özvegyek átka! – Ma tartatott bizottmányunk. A ránk tornyosuló veszedelem roppantságát latra vevén, minthogy az eleve megkeresett Vetter parancsnokunk kijelenté, hogy ő, ki nyolcz helyről megtámadtathatásnak van kitéve, nagyobb számú sereget nem nélkülözhet, rendeltetett, miszerint a megyei határőrök Modosson központosúlva, a velök csatlakozandó azon tájbeli nemzetőrökkel az ellenséget feltartóztatni és lehetség esetében visszanyomni igyekezzenek; egyúttal pedig a szomszéd Csongrád, Csanád, Békes és Arad vármegyék rögtön segedelemküldés végett megkéretni határoztattak. Hasonló értelmű sürgöny ment el a hadügyministerhez, ki ezúttal felhivatott, hogy Blomberg helyébe más parancsnokot nevezzen, különben a megye megtagadandja az élelmezést az áruló dsidásoktól. És szánandó, kétségbeejtő helyzetünk a ministeriummal is tudatott. Ha a magyarság fegyvert nem ragad, úgy megkonduland e hon felett a halál harangja.
