Temesvárott, sept. 24-kén.
Temesvárott, sept. 24-kén.
Hazámfiai, új árulásról tudósítlak benneteket. Ne rémüljetek el, ez esetben nem magyar igyekezett tőrt döfni honának keblébe. Idegen zsoldos ő, ki csupán katonai kötelessége, s becsülete iránt lett hűtlen, egyéb semmi; legyetek nyugton!
A tényeket röviden és szárazon írom le. – Bobellics, a volt vracsevgáji rabló tábor parancsnoka, látván azt, hogy minden törekvése Madersbach őrnagy s fehértemplomi parancsnok szilárd becsületességén, s a fehértemplomi őrsereg vitézségén megtörik, sok emberének vesztesége után Fehértemplom alól elvonult, magát rabló-újonczokkal megerősítette, s a mult hét elején ismét megjelenvén, Udvarszáliást, e szerencsétlen krassómegyei magyar helységet fülgyujtotta, s a Karason átkelvén, temesmegyei Kustély, Vojvodincz és Podporány helységeket megszállotta, a nélkül, hogy a Verseczen tanyázó katonaság, jelesen a két osztály Schwarzenberg dsidások részéről csak egy ellentállási kisérlel is tétetett volna.
A derék verseczi lakosok, az ellenség közeledtével, annak kinyilatkoztatása mellett, hogy ők a várost utósó csepp vérig védeni elhatározvák, azonnal védelmi készületeket tettek. – A németek mindenfelé torlaszokat emeltek, a ráczok pedig a városon kivűl sánczokat húztak. – Ez alatt b. Blomberg ezredes s katonai parancsnok, az ég tudja mi úton, érintkezésbe teszi magát a rablókkal, meglátogatja őket Vojvodinczon, összetalálkozik itt Mayerhoffer cs. kir. austriai ezredessel, s belgrádi consullal, kedves barátjával, értekezik velök, s visszatérvén kinyilatkoztatja a városi lakosságnak, hogy ő a várost megvédeni nem képes, javasolja tehát, hogy adják meg magokat, s ő, az ezredes, kezeskedik, hogy nem lesz bántásuk, sem személyök sem vagyonukban. – E nyilatkozat, mint igen természetes, az egész városban levertséget okozott, a ráczok azonnal felhagytak védelmi készületeikkel; a németek 364azonban szilárdan megmaradtak föltétökben s kinyilatkoztatták újra, hogy ők inkább elvesznek, mint a rablóknak megadják magukat. – E nyilatkozat nem volt ínyére Blombergnek, s a városban levő hat ágyúnak elfoglalását rendelte el; a városi nemzetőrség azt azonban megtudja, fegyverre kap, s az ágyúk erőszakos elfoglalásától Blomberget elrettenti. – De még itt sincs vége e szép dolognak. Blomberg egyezkedésre lép a rablókkal (az egyezés kitétele szerint az osztrák-szerb nemzettel), mellyben a város neutralitása köttetik ki, s Blomberg magát lekötelezi, hogy ő védeni fogja a várost, a magyarok jelesen a magyar ministerium ellen, s ez egyezést ő, Mayerhoffer s Petrovics a karloviczi szerb comité-elnöke, aláirja, és aláirás végett a várossal közli.
Vukovics, kir. biztos, ezeknek tudomására jutván, folyó hó 21-kén Verseczre lement. – Másnap az ezredessel beszélni akarván, ezt nem találta, mert történetesen ismét a rablók táborában időzött; megtette tehát intézkedéseit, s délután néhány székely kiséretében útnak indult vissza Temesvárra; a városon kivül egy dsidás csapat útját állva, a tiszt kinyilatkoztatja, miszerint neki parancsolatja van, őt az ezredeshez (azaz a rabló-táborba) kisérni. A derék székelyek fegyvereikhez kaptak, de Vukovics által lecsendesíttetvén, miután ez kinyilatkoztatta, hogy ő az erőszaknak engedni kénytelen, a dsidások kiséretében a szerb-tábor felé útnak indult; már jó előre haladtak, midőn egy a városból nyargaló tiszt utól éri őket, az egész dolgot tévedésnek nyilvánítja, stb. és Vukovics megmenekszik.
Ezek a tények, új szálai azon árulás hálójának, melylyel a magyar haza körülfonva van. – De a gazságnak nem szabad sikert érni. – Versecz nem lesz a rablók martaléka. Az áruló visszaparancsoltatott, átalános megyei népfölkeléssel megyünk Versecz segítségére, Temesvár városa számos nemzetőrsége is kiindúl; fegyvereinkkel lesz a szabadság istene! – Egy nemzetőr.
