A fehérmegyei táborból.
A fehérmegyei táborból.
Tisztelt szerkesztő! Mig Pest rosz hírek füszerezte utczái közt voltam, kétes aggodalmakkal tekintettem hazánk képére. A sok mende monda után már hajlandó voltam hinni, hogy Jellacsich látcsövével már az ős budavári kapukat szemléli, mig seregének egy része Promontoron tanyáz, s hadaink mindig hátrálva mintegy utmutató, és quartélycsinálóul szolgálnak ellenségünknek. Ezen s más hasonló híreken egy kissé megütköztem ugyan; bátorságomat azonban soha egy pillanatra sem vesztém el. Midőn pedig a kávéházakban kétségbe eső képeket pillantottam meg, s kétségbe esésük okát tudakolva feleletűl nyertem, miszerint 96,000 huszáraink mentek át az ellenséghez, s midőn továbbá igy leverve szállásomra rohantam, s a házrnestertől egész hiteleséggel hallottam előadatni, miképen Budapesten már Quartiermacherek vannak für 300,000 Feinde; ekkor (t. i. sept. 28-án) elkeseredve ragadtam puskát és siettem a vándor ellenség elébe. Kettőztetett lépésekkel nehezen lihegve, midőn már alkonyatkor Promontorba értem, s a horvátok holléte felől tudakozódtam, s nevetve azon feleletet kaptam, miszerint azok bizony Horvátországban és Fejérváron; ekkor tovább mentem, és sietve Téténybe érvén, az ittenieket, mivel olly édes álmokban voltak elmerülve, háborgatni nem akartam, Martonvásár felé folytattam utamat. S minő látmány tünt itt fel előttem? Puskazörgések hasítják át füleimet, fegyveres nép szaladgál jobbra balra, ezután körbe áll, hangos rivalgással tölti el a levegőt; már azt hittem, itt nekem is vagy zsiviozni, vagy rögtön meghalni kell. Oda érve azonban megértettem, hogy itt magyarok vannak, kik egy posta után kérdezősködő, s a Jellacsich táborához tartozó ezredest csiptek el. Ekkor felbátorodva még azon éjjel Velenczébe érkeztem, hol a vendégfogadóban több harczosok között Perczel Móriczczal találkozva értesültem, miszerint Jeliacsich közeledve, másnap táborunkat megtámadja. Ugy lön. Hajnalban Pákozdra mentem, hol szélesen kiterjedt táborunk tanyázott. Bal felől a sorkatonaság volt kiállitva, melly részint danolva, részint pedig köpönyeit a füven szárogatva, tölté a legnagyobb lelkesedéssel tábori idejét, ezután következtek a derék honvédek, s a váczi tábor, a baloldalon pedig a borsodiak. 11. óráig csak egyes távolbóli lövéseket lehetett hallani, mig végre a plenkirozók egész dechargei gyorsan követték egymást. Néhány percz mulva a mi plenkirozóink az ellenségtől megtámadtatva a hegytetőkre szoríttatlak, s illy állásukban is a nagy számú ellenséggel, azt ollykor ollykor visszaverve, a legnagyobb elszántsággal harczoltak. A budaiak és hontiak látván a viaskodás kétes kimenetelét, csak nem sírva kérték a kapitányt, hogy engedelmet adjon nekik pajtásaik segítségére menni, mi megadatván, viharként rohantak a hegy felé, hol szemem láttára az ellenséget felfelé kergették. Ez alatt a jobb oldalon komolyabb jelenet fejtődött ki. Az ellenség t.i. serege egy részével alattomban L. Berény felé vonulván, ott a Kolman és Ivánka által vezetett seregünkkel találkozott. A tüzelés mindinkább növekedett. Ágyúink orkánként zúgtak, s az ellenség sorait nagy zavarba hozták, mig végre az, hős seregünk elől viszszavonulni kényteleníttetett. Mi a csatát befejezettnek gondolván, csakhamar az ellenség bal szárnya által meglepőleg felriasztattunk, ugyanis az a hegyek megől kibontakozva, ágyú és kartács szóval jelentette megtámadását. A mi ágyúink az ellenség roszúl irányzott ágyuinak nem akarván rögtön felelni, az ellenség közelebb jövetelére várakoztak, mi megtörténvén, ágyuink haragos működésétől az ellenség annyira megrettent, hogy tüsténti visszavonulásra kényszeríttetett. A tüzelés mindkét részről d. u. 3 óráig tartott. Ez alkalommal a mi seregünknek állhatatossága minden különbség nélkül bámulásra méltótag olly nagy volt, hogy az ellenség táborábani zavar mindinkább látható vala, s így a 3 órakor végződött csata, melly azonban eldöntőnek nem neveztethetik, a miéinknek szerzett győzelmi babért. Megjegyzendő itt az, hogy ha a mi táborunknak nagy része az nap reggel Martonvásár felé nem vonul, akkor Jellacsich vándor serege kétségen kivül semmivé tétetett volna. – Egy hadfi.
