PEST, OCT. 2.
PEST, OCT. 2.
Ennyire jutottunk! Ide erőtette dolgainkat ármány s ocsmány árulás, hogy fegyverrel kézben kénytetünk vívni szabadságunkért, életünkért. A hónapokig ellenünk forralt undok bűnök pohara immár színig telt, s ki kell azt ellenünk kezéből csapni, ha meggyilkoltatni nem akarunk. – A camarilla rég elásott sárkány-tojása végre feltörött, s most szemben állunk azon szörnynyel, ki hurkot akar vetni életünknek, s leszelni a magyar nemzet jobb karját, hogy soha többé kardot nem foghatva, ne követelje vissza elorzott szabadságát és függetlenségét.
Már most derülni kezd előttünk a velünk hónapuk óta űzött bécsi vakításnak homálya; s lassanként kitekergőznek az ármánynak egyes szálai, mellyekből e nemzet nyakára gyalázatos kötelet akart fonni a camarilla. Tudjuk imár mit értett ő az osztrák birodalmi egység java alatt – Magyarország megsemmisíttését! Tudjuk, mennyit ér Latour minister (ha ugyan még az) becsületszava, hogy nincs semmi köze Jellachichchal – együtt akartátok a nemzetet megölni. S ismerjük immár az osztrák ministerium törvényes szellemét – szerettetek volna Lambergből egy uj Ampringet csinálni, s nádort választani, a nemzet meghallgatása nélkül?!
Ellenünk lázítottátok a ráczokat, megparancsoltátok hóditatásunkat Jellachichnak, lázítónak fogadtátok Urbánt, s fölbujtottátok a szegény tótságot – mind csupa birodalmi egység szempontjából, s csupa becsületes törvényszeretetből? Ó hogy az emberi nyelv gyenge megátkozni titeket, kik e hazára annyi vészt, e becsületes nemzetre annyi véres áldozatot hoztatok!
De a nemzet jókorán megismerte az álnokságot. Megismerte a camarilla szőrös kezeit, a jó, de elgyengült király békitő szavai alatt; s látta a szivére szegzett gyilkot minden asszonyi ravaszság, s udvari ármány palástolásai ellenére.
És fölkelt a nemzet, győzni szabadsága mellett, vagy elveszni hősiesen szolgasága miatt.
Fölkelt, nem egyenként, százanként, vagy ezrenként, hanem fölkelt tömegestől ugy mint isten és becsület parancsolja, midőn hűségét a királyhoz kijátszatva, ezeréves életét megtámadva, s ősi szabadságát letipratni látja! Fölkelt nem a király ellen, mint némelly gaz árulók mondják, de mellette, mert csak azt akarja vélni megtartani, mire Ferdinánd király isten és a nemzet előtt kétszer Pozsonyban megesküdött „hogy a magyar nemzet szabad és független.” – – Fölkelt, hogy a népben nyugvó végetlen erővel szétzúzza elleneit, kik országát elosztani, népét kiirtani, szabadságát elvenni akarják! Fölkelt, hogy a királyt kiszabaditsa rosz tanácsnokai kezéből az esküszegéstűl megmentse, és atyai szivéhez szorithassa e nemzetet, melly őt szereti, a nevében ellene űzött sok ármány daczára is!
És ha a nép fölkel, és viv nem idegen szabadság vagy nemzet s valamellyik testvérnép java ellen; hanem viv saját életéért, s a vele együtt lakó nemzetségek szabadsága mellett, isten e munkától áldását meg nem vonja; s a nép győzni fog, győznie kell, mert igazságos ügyet isten sose hagy elveszni.
Jellacsich félnapi járatra áll városunk előtt. De közelebb van ő sirjához, mint hozzánk. A martonvásári tábor mérkőzött vele egyszer, s érezteté hogy a magyar vér nem satnyult el, Bécsnek minden ügyekezete mellett sem, és a hősök unokája nem gyáva verébnemzedék! – Az ütközet utáni nap maga elismerte megveretését, s fegyverszünetet kért.
A fegyverszünet alatt táborunk számatlan erővel növekszik s holnapután – ha isten is ugy akarja, mint a derék vitéz magyar tábor – Jellacsichnak vérrel lesz megirva útlevele Zágrábba!
Midőn e sorokat irjuk az egész főváros tábor képét viseli. Százanként, ezrenként tódul a fiatalság, a kaszával fegyverkezett földnépe, az iparűzők és polgárok részt venni mind a haza megmentése nagy dicsőségében!
Az egész Duna-mente és a horvátvidéki magyar megyék fegyverben állnak. Isten megvilágosítá a nép értelmét, hogy Jellacsich antikrisztus, ki a szabadságot csak száján hordja, nem szivében s szolgaságot ad, midőn szabadságot igér jutalmul!
Azonban a vész nem mult el, még csak most kezdődik. Ha Jellachich verve lesz is, még a hazának sok ellensége van, kit le kell győzni mielőtt leoldva kardját azt mondhassa: „megmentettem a hazát, most nyugodjunk.”
Isten a jutalmakat nem osztja ingyen, s nem olcsón a nagyokat. Ha birni akarjuk a valódi szabadságot, s nemzetünk függetlenségét biztositni nem csak rongyos papiron, ugy még sokat kell küzdenünk, mert sok ellenségeink vannak, kiket meg kell semmítenünk!
Azért hát föl fegyverre! ez most a jelszó, erről lehet az igaz hazafit gaztól vagy szájhőstől megkülönböztetni. Pest városa magasztos példáját adja naponként a hazafi buzgóságnak; vegyen róla példát az egész haza. És ha a nép kezében fegyverrel akar valamit, akarja azt mit isten és becsület parancsol „hogy e hazát ellenségeitől megtisztitva szabaddá, s függetlenné tegyék”; a nép akarata előtt nincs semmi lehetetlenség!! – – Á. E.
