A fejérvári csatatérről.
A fejérvári csatatérről.
A retírálásban már régen elhíresedett, most pedig magát a gyáva szökésben gyakorló Jellachich, a Pákozd mellett leczke után tapasztalván, mit teszen a magyarral kikötni, seregének egy részével a fegyverszünet daczára még vasárnap, titokban egész csenddel Mór felé kotródik s alkalmasint Győrnek tart. Lesz pusztítás és gyilkolás, a merre ralóbandája átmegy ez országos zsivány-vezérnek és európai hírre méltó poltronnak, ki annyi vérontásért és kárért, mellyet már eddig is okozott, ezer akasztófát érdemlene. Ez tehát az Agramer Zeitung dicső hőse, Austria megmentője, ki a Balatonnál gyáva volt a nádorhoz értekezésre menni, s azt koholá, hogy tisztei nem bocsáták? Ki Pákozd mellett fegyverszünetért esdeklett, s midőn azt a nagylelkü magyaroktól megnyer le, gyalázatos szökésre használá. Derék Latour minister úr, és czinkos társai! örülhetnek önök e hősnek, e lovagias katonának, ki a fegyvernyugvást szökésre használja! Valóban, feltalálták benne a hóhért, kivel bennünket mészároltatni akarnak. De hiszen köszönjük is önöknek, hogy fölverték e nemzetet álmaiból. Majd megmutatja most már a’ magyar mire képes. Gyáva, hitvány horvát bán, ha hadat hozott, Magyarország ellen, álljon meg tehát most, midőn önnel szemközt a gyalázott magyar nép! De jobbnak látta, ugy-e, a gyalázatos szökést, mert észrevette a pákozdi előcsatából, hogy a magyar önt szét fogja tépni, hogy hírmondója sem marad, „kii tudósítást vigyen a Szávához és az „Agramernek ön pusztulásáról. Csak szökjék ön, hiszen még nem illant ki; hurokra kerülhet.
Fegyverre ti föld népe, Komárom és Győr, Sopron és Vass Veszprém és Zala és Somogy vidékein! Törjétek össze e haramia sereget, mielőtt falvaitokat pusztíthatná!
