FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
372 FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
A veszélyben levő magyar szabadság megmentése szent tűz erejével villanyozza át nem csak saját véreinket, de a köztünk lakó idegen nyelvű, s nemzetiségű polgárokat is.
A pestbudai német polgárság legfényesben hazudtolja meg naponként az ellene szórt, s méltatlanul rá rótt magyarellenes gyanusitásokat. Kevés kivétellel az egész vagyonosb polgárság vérét és vagyonát kész a veszélyben levő hazáért adni. Az iparűző s kereskedelmi osztály pedig tömegestől ragad fegyvert és tolúl ki, győzni vagy halni a hazáért!
Tegnap vonultak táborba a köztünk lakozó francziák, számra mintegy százan. Kiindulások megható látvány volt. Elül a franczia nemzeti zászló – jelképe Európa szabadság-harczainak; és a legmagasztosabb nemzet dicsőségének. Zenekaruk nem volt – de megkezdék énekleni a Marseillaist, s úgy tetszett, mintha messze földről jött zarándokok hozsannát éneklenének a magyar szabadság korányló hajnalának!
És ma felszólítás jelent meg a köztünk lakó lengyelek részéről is. Sereget fognak alakítni s velünk együtt küzdeni, a megtámadott szabadság mellett!
Igy szövetkezik velünk a német, franczia s lengyel, hogy a magyar szabadság bilincseit széttörjék és megboszulják a legocsmányabb ármányt, melly nemzeti létünk ellen intéztetett.
És e találkozása a népeknek nem véletlen, de szükséges fejleménye a kornak. – Mai nap többé nem népek állanak egymás ellen, s mi csak fájdalommal tekintünk elvakított horvát testvéreinkre, kik ellenünk kardot emeltek, annélkül, hogy tudnák vagy igazságos oka volna, miért?
A két tábor ugyancsak két nagy elvnek képviselője. Jellachich serege – az udvarok zsarnokságának zsoldosaiból áll; a magyaroké az emancipált népek önálló szabadságának támasza, kivívója.
Egyik a zsarnok Xerxes tábora – másik a szabad görögöké. Amazzal a kényuraság harczol, emez a szabadságot védi.
Miként lehetne itt kétes a harcz kimenetele?! – Á. E.
– Ikervárosunk lelkesüléstől pezsgő tábor, mellyben helybeli lakók s vidékiek vetekednek megelőzni egymást a csatasíkra indulásban. Eddig elmondtuk a csapatokat megyék és számok szerint, mellyek átvonultak, de tegnap előtt óta olly sürűen nyomulnak a puskás és kaszás dandárok, hogy azokról hív lajstromot készíteni szinte lehetetlen. Szepes, a távol Szepes küldé szálas derék fiait, tartás, alak s felszerelésre testőr csapathoz hasonlókat. Gömör erős zászlóalja perczenként váratik. Nógrád ujonczai példátlan lelkesedéssel sovárogva fegyver után érkeztek meg. A Kossuth Lajos által lelkesített derék czeglédiek tegnap reggel vonultak keresztül komoly csatadalt énekelve. Olly sereg minőhöz hasonlót ritkán látni 3000 termetes férfi vihar edzett, szilárd elszántságot tükröző arczokkal.
Pestről egy pár erős csapat, részint ágyúkkal, gyakorlott jól fegyverzett nép. Pestről azonban közel 10,000 indult volna, ha ellenségünk mozdulatai következtében ellenparancs nem érkezik, de az emlitett szám mindenkor készen áll. Így volt a budai jeles 1-ső zászlóallj, számra majd 1500 jól gyakorolva és fegyverezve, már örömrivalgások közt indulásra készen állott a vérmezőn, midőn ellenparancs érkezék. Látni kellett volna ezen harczszomjas férfiakat, mennyire bosszantá őket a hazatérés, haragos zúgás morgott végig a zászlóaljon, itt ott erősebb kifakadások is, s a tiszteknek sok fáradságba került, a kedves várakozásban csalódott kedélyeket megnyugtatni, s csak az vigasztalá őket, hogy pár nap mulva mégis alkalmasint az ellenség elébe szállíttatnak. Átalában határtalan mind két városunkban a lelkesedés, nők buzdítják férjeiket, öreg apák fegyverzik zsenge magzataikat, s ki nem volna kész fegyvert ragadni bizonyos és nyilvános meggyalázásnak tenné ki magát. E lelkesültség más úton is nyilatkozik, a hatóság felszólítására vége hossza nincs az ajándékozott s táborunkba szállítandó élelem szereknek, alig győzik azok özönét tovább szállítani. E közlelkesülésben a pesti zsidókról nem szabad feledkeznünk s az óbudaiakról, kik vagy 6–700 álltak elő a népfölkelésben, s tegnap készen valának már a vérmezőn, midőn hozzájok is érkezik a visszatérés szomorító parancsa. – Magyar nemzet! ha istened diadalt adand, emlékezzél meg, hogy mig más minden javadalmaidban osztozott fajok kiirtásodra emelték gyilkos kezeiket, az eltiport zsidóság ezrenkint tódult harczolni melletted! Emlékezzél erről s válljék termékeny maggá ezen emlékezet kebledben. Δ
BUDA, oct. 3. A főváros egész valóságában fölfogta helyzetének nagyszerűségét. Ezt bizonyítják rendkívüli hatalmas intézkedései.
A nemzetőrség a kimozditás által megfogyott; pedig a szolgálatok most gyakoribbak, az űrhelyeken tetemes erőre van szükség, mit a nemzetőrökből kiállítani nem lehet: annálfogva határoztatott, mikép mindazok, kiket a törvény a fegyverviselés alól különben fölmentett, e rendkivüli időkben katonai szolgálatot tenni tartoznak; mivel pedig lehetnek ollyanok, kik a perczek fontosságát átlátni nem bírják, s önmagok és hazájok védelmére fegyvert fogni vonakodnának: az illyeneket a hatóság erőhatalommal fogja kényszerítni; ki ellenáll, úgy tekintetik, mint ki honát védeni nem akarja, tehát haza áruló, s mint illyen rögtön halálra itéltetik.
A városban levő minden ló összeiratott, s tulajdonosaik, a mennyire szükséges, azokat tábori szolgálatra átengedni tartoznak. A vonakodó, statárium alá esik.
Tapasztaltalvás, mikép sokan jónak látják a városból mielőtt a veszély ide jőne, megszökni: ezentúl passus senkinek sem fog adatni, kivéve a nőket, ezek szaladhatnak, minthogy félénkségükkel úgyis csak ártanának.
István főherczeg „Oberstallmeisterje” nem tudjuk hol vette magának azon jogot, hogy kiktől a jegyzői hivatal megtagadta az útlevelet, ő ad nekik passust. Majd megizenik neki, hogy kimélje magát e fáradságtól, mert különben ....... körmére koppantanak.
Egyébiránt a megszökők is, haza térvén, mint honárulók, fognak tekintetni.
Átalános népfölkelés határoztatott. Tartozik menni minden, kinek ép karja van.
A nemzetőrség egy része szinte ismét táborba száll.
Csakhogy ezek szerint, a várat ajánljuk az országgyűlés éber figyelmébe, mert Kossuth azon felszólítására, hogy biztos kezekben van-e a vár? a polgármester azt felelte, mikép, kaszárnyák, fegyvertár stb. szóval az egész várőrzet olylyak kezében van, kik az alkotmányra meg nem esküdtek!!!...
Jó volna a pesti nemzetőrség egy részét fölszállítani a várba, biztosításul, mert illyenkor a fölösleges óvatosság sem árt, Budára nézve pedig annyival kevésbbé, mivel itt a polgárság nagy része is schwarzgelb szellemű.
És most egy időre búcsút veszek e rovattól.
A tollat, erősebben szóló fegyverrel cserélem föl.
Utánam, hazafi bajtársaim, a csatára!.. ott vár reánk az igaz dicsőség; vagy dicső győzelem, vagy dicső halál, a hon védelmében, hol szomorúan síró harangok helyett, az ágyúk egeket rázó hangja dörgi el vonagló tetemeink fölött: „Requiescant in pace!”...
Föl, a kiben egy csöp eleven vér van, – csatára!
Isten önnel tisztelt szerkesztő úr! jövőre a csatatérről irok, vagy – a más világról.* – Szathmáry Károly.
Szerencse kisérje önt, szerencse és áldás minden fegyvert fogott testvéreinket! Mi magunk is rég táborban volnánk, ha szerkesztői kötelességünk itt nem tartana. De azt hiszszük, így is a hazának szolgálunk, ha naponként megmutatjuk a tisztelt közönségnek, hogyan állank dolgaink e vészes pillanatokban, hogy bátorodjék és buzduljon minden hazafi s megerősödjék a hitben, hogy élni fogunk, élnünk kell, mert isten van velünk és az igazság! – A Szerk.
