Fejérmegye. Oct. 3.
Fejérmegye. Oct. 3.
Régen tudósítottam e lapok olvasóit napi eseményeinkről, mellyek történeti fontossággal bírnak; mivel a Jellachich-féle rabló banda keresztül feküdte a közlekedés utját. Most miután szabadon lélekzek, s megtisztult tájunkon a levegő, s elvonult határunkról azon rongy domb, mellyet Latour „Waffenbrüdereinek” szeret nevezgetni, a napi eseményeket rövid vázlatban előadandom.
Sept. 26-ika volt azon gyalázatos nap, mellyen délután négy óra tájon, mint sáska-sereg lepte meg városunkat a rongy fedte horvát tábor. A nyomorult semmiháziak, kik éhen vesztek volna hazájukban, s kik csak azért hagyták el istálójukat, hogy hazánkban felhizzanak, zsiviózva s ugrándozva futottak be a város kapuján, örülve a győzelemnek, mellyet ellentállás nélkül vívtak ki. Életemben nem láttam, de képzelni sem tudtam annyi rongyot egy rakáson, mint a mennyi fedte e mintegy 30,000-re menő bugercsapat kiaszott testét. Az egész csordában nem volt kettő, kinek egyforma öltönye volt volna. A ronda horvát öltözet kererve volt az utjukban elrabolt magyar öltönyökkel. Szemeimmel láttam, miként ette e barom-csorda a földből felkapart nyers burgonyát, zöld káposztát, és tormát; és illyen nép akar jogokat osztani? illyen népre támaszkodik a dynastia? illyen nép ad fényt az osztrák háznak? istenemre roszul számítanak a bécsi czopfosok.
Midőn e nép bevonult városunkba „kudzsa madzsar, madzsar nem ember, horvát ember” ezzel gúnyolták a bámész tömeget. Magyar nép! nem búvol föld alá, midőn ollyan csorda, melly felszedi a tőled elhányt ruha-rongyokat, és ünnepélyesen öltözködik azokkal, kutyának nevez tulajdon hazádban?
Zichy Ödön grófot, kit majus elsője óta nem látánk városunkban, egész nap az utczákon lehete látni. Az éj közelget, a sötétség és vész madarai előszárnyaltak odujokból.
Esti hét óra tájban jött maga a rabló vezér, a hűtelen vasasok kiséretében: „Isten tartsd meg Ferdinándot” harsogtatva, és ágyúin kanóczokat égetve. Uram, uram, banditafőnök uram! Ferdinánd mellé mikép illik az égő kanócz? s ki mint barát jön, miért gyújt kanóczot? Ej ej, ön nagy lurco, félti a nyakát.
Még az nap megjelent a megye házánál bizonyos Talián Imre, kapitány, (somogyi fi) s nyers magyar hangon, amúgy betyárosan parancsolá, hogy a csorda számára 14,000 kenyér, és 200 alsó borral gondoskodjunk rögtön. És ezen úr magyar! Keressétek fel a hazában ezen czudarnak, ha van, egy talpalatnyi földe, messétek ki szeletenként e haza földéből, és szorjátok szét. Illy semmiházi ne birjon valamit e hazában.
Sept. 27. Zichy Ödön gróf karöltve járt Neustädter generálissal. A megyei bizottmányban áruló katona tisztek ültek, Zichy Ödönt is ott lehete látni. – A rablók nyugnapot ültek s parancsolták főnökeik, hogy a csordának 300 mázsa hust, 18 m. sót, 100 ölfát, 60,000 kenyeret, 937 akó bort szolgáltassunk ki tanyájukra. Általános rémülés. A serezsánok a külvárosokban, és a szomszéd pusztákon raboltak, verekedtek. – A hatalmas bán minden rendeletéhez hozzá tette, „mert ha nem: megengedem a rablást.” Népe engedelem nélkül is rabolt, és ha panaszt tettünk, vállvonítva azzal utasíttattunk el: „ennyi embernek ki parancsol?”
büszke magyar ezen rongyházi csordával alkuba ereszkedik. A magyar küldöttség nem jött. A fentebb említett élelem-mennyiség négy napra – mig az alkudozás tart – megrendeltetett. – Zichy Ödön folytonosan részt vett az élelmezési bizottmányban, és kevélyen nézett ki a terem ablakán, mint fejérmegyei leendő főispán. Este felé a csorda kivonúlt a városból, s Pákozdnál seregünkkel megütközött. Kudarczot vallott.
Sept. 29-én reggeli 4-től 11-ig tartolt a csata. A csorda nagy vesztséggel visszavonult, a hires serezsánok megfutottak, mert ágyúink alleet csináltak soraikban. Több mint 300 nehéz sebesültet hurczoltak a kórházakba. Jellachich fegyvernyugvást kért, és a mieink megadták. Ugyan urak! az istenért ne loyaliskodjatok illy rabló csordával! Üssétek agyon egy lábig, hogy hirmondó se maradjon belőlök.
Zichy Ödön délután eltávozott a városból a proclamatiókat kiosztani. Elfogatott, Abán mint gonosztevő kiköttetett.
A csorda Pákozdon, Pátkán rabolt, gyujtogatott, a mit meg nem ehetett, vagy el nem vihetett összerombolta. A nép koldusan futott házából, azon bűnbánattal, miért nem hitt az uraknak, kik fegyverre szólíták, és miért hitte, hogy Jellachich a népet nem fogja bántani.
Sept. 30-án. A csorda használva a fegyvernyugvást visszavonult Fejérvárra. Rabolt, pusztított, a nőkön erőszakoskodott.
Zichy Ödön a ráczkevi szigetben Lórén, mint hazaáruló délután 4 óra tájban egy czigány által felakasztatott. Jellachichtól mentesítő levele volt Rott generalishoz. „Raro antecedentem scelestum deseruit poena pede elcudo.”
Oclober 1-én Jellachich Mór felé elillantott, hihetőleg a pénteki reggeli torkára forrott.
Oct. 2-án csend.
Oct. 3-án. A fejérvári nép nem állhatva a rablást, felzendült; a hátra maradt horvátokat ütötte verte, mint gazdátlan ebeket, mintegy 700-at lefegyverzett, néhány 100 nem akarta fegyverét letenni, s az ellenszegülőkkel megütközött. Rott generalis 8000-ed magával ma éjjelre Abára megy; Csányitól segitséget kértünk. Falukról jön be a kaszás nép. Nagy nap lesz a holnapi.
Camarilla! tudd meg a nép alvó oroszlán, ha felriad, szétszaggatja ingerlőit. A jóslat teljesedő félben áll. Isten légy áldott!
