Győr, oct. 4-én.
Győr, oct. 4-én.
A hír, melly néhány nap óta városunkat rémitgeté, hogy a horvátországi zsiványfőnök városunk felé vonul, tegnap csakugyan valósult. Tegnap estve 5 órakor ért ide a pusztitó sáskasereg, számra mintegy 20,000 ember. Nemzetőrségünk, melly mintegy 5000 emberből áll gr. Zichy Otto őrnagy vezérlete alatt készen állt ugyan; de átlátván hogy illy túlnyomó erőnek nem képes megfelelni, tanácsosabbnak tartottuk ellen nem állni. És igy Jellachich városunkat minden akadály nélkül elfoglalta. Elől 60 fölkelő huszár lovagolt, utánok huzódott Zeisler tábornok vasasaival, aztán Hartlieb, a gyalogsággal, utána Kempten a határőrökkel, végre maga a Fejérvárról dicsőségesen megszökött hős, mintegy 16 tiszttől környezve. Polgármesterünk elébe ment azon kérelemmel, hogy a várost pusztitástól megkimélje, mire ő felsége a Szlávia képzelt poltron fejedelme, kinyilatkoztatni méltóztatott, miképen tudja, hogy Győr szab. kir. város, következőleg mint a császár tulajdona megtartandó. És most az elillant vezér után jött még csak a sereg java, gyalázatos, piszkos nép, mellynek a rablásvágy már homlokáról is leolvasható. Maga a rabló főnök a püspöki lakba vonúlt; népe azonban házakba nem szállásoltatott; egy osztály határőr a várostéren cirkál örül. A vezér (sit venia verbo) mihelyt városunkba ért, azonnal 16,000 pftot 60,000 kenyeret, 300 mázsa húst, 800 akó bort, és 700 mérő zabot parancsolt éhes csőcseléke számára. Ha soká maradnak itt e telhetetlen sáskák, egy évi élelmünket 3–4 nap alatt megemésztik. Ha valamellyik vissza talál jutni közőlök Horvátországba, még unokájának is elbeszéli, hogy egyszer jól élt életében, akkor t. i. mikor Magyarországban volt.
