Debreczeni levelek. IV. Sept. 29.
Debreczeni levelek. IV. Sept. 29.
Mióta Bihar megye fegyvereket kért tőlünk: ébredezni kezdett előljáróságunk s képviselő testületünk, Bihar megye felszólitásának értelmét helyesen felfogván.
Népünk lelkesedve van, s kész a haza érdekében éltével is áldozni; eddig sem benne, hanem az előjáróság erélytelenségében volt a hiba.
Néhány nap kiállott mintegy 350 főből álló önkénytes csapatunk, melly ruhával s fegyverrel a lehető legjobban felszereltetett. – Különösen jól áll ezen csapatnak a magyar kalap, mellyet csákó helyett viselnek, fekete tollal, s körül kötve hátul lenyuló veres szalaggal.
Mielött elindultak volna, Tóth Mihály lelkész, buzditólag szólot hozzájok s nemzetőreink egy része, Boka hires zenekara, s számtalan nép kiséretében, hadi rendben ment ki velök a város végéig, hol Aradra menendők, a rájok váró szekerekre ültek. Kisérje őket a magyarok igazságos istene!
Három ágyu is van jelenleg Debreczen rendelkezése alatt, mi könnyen megeshetik, hogy szükséges leend a lázadó oláhságra, melly már Biharban is kezdi fejét felütni.... Azért minélelőbb föl kell szerelni ez öldöklő eszközöket, a tüzérek taníttatásával sem kellene késedelmezni.
Ma utazott keresztül városunkon, a Leinenger magyar ezred egyik zászlóalja. Zenekara, bejövetelekor Rákóczy indulóját harsogtatta, mellyet a nép viharos éljenekkel üdvözölt.
Ha valaki még nem látott szives magyar fogadtatást, ezen zászlóalj fogadtatását kellett látni; ötöt, hatot, önkényt hívtak polgáraink magokhoz, azok érezvén szerencséseknek magokat, kimutathatá, az érkezett vitézekkel szives vendégszeretetöket.
Ezen vitézek átalában magyar érzelmüek, sokan csodálkozva kérdezték, hogy itt mért nem toborzanak? mert ők átakarnak jönni a magyar nemzeti katonákhoz.
Mint halljuk, ma reggel be volt tiltva a toborzás, nehogy majd átjöjjenek. Bizony elég kár volt. Ezen egész zászlóaljnak nem kellett volna egyéb, mint kitűzni egy nemzeti lobogót, s akkor azt mondani: jertek; a tisztek magok maradtak volna a feketesárga zászlóval s tán ezeknek is csak azon föltehető része, mellynek nem tetszett volna a magyar szabadságért, magyar zászló alá térni.
Nem is soká tanyázott itt a zászlóalj; délután két órakor már indultak Temesvárra folytatni útjokat.
Az ezredes, indulás előtt ismét eljátszotta a zenekarral 391Rákóczi indulóját, minek következtében ő is nagy éljenekkel tiszteltetett meg. A közvitézek pedig a kocsikról, csákójokat levéve, örömben lelkesült arczczal, s kezükkel, szives bucsút integetve, szüntelen kiáltozák: Éljen Magyarország! éljenek a magyarok! mi közben Kossuth katonákhoz irt proclamatioját, mellyel sürüen hánytak feléjek örömmel kapkodák.
Isten vezérelje e vitézeinket győzelemről győzelemre! Jakó Pál.
