H. Szoboszló oct. 4.
H. Szoboszló oct. 4.
Örömmel ragadok tollat tudatni az egész magyar hazával, hogy Bocskay hajdúi – bár eddig a reactió s szükkeblü gyávaság néhány emberétől s némileg az egymásba ütköző ministeri rendeletektől hátráltatva voltak – a haza méltó várakozásának nagy mértékben megfelelni nem késtek. Most már fegyverben áll a hajdú nép; és ha isten is úgy akarja mint ők, miként hajdan őseik az üldözött polgári és vallási szabadság hosszú harczaiban, Bocskay, Bethlen és 7 Rákóczyak alatt győzelemmel lobogtaták véres zászlóikat: úgy ők is jelenleg az olly sokfelöl gonoszúl elárúlt s jogtalanúl megtámadt magyar szabadságért s nemzetiségért zászlót és fegyvert ragadva, ellenségeinkkel bátran megküzdeni, győzedelmet aratni, vagy dicső halállal kimúlni akarnak.
Kerületünk, múlt közgyülésében, a haza védelmére 800 gyalog, és ministeri rendelet folytán 300 lovas önkénytes nemzetőrből álló seregnek kiállítását rendelte meg.
És már a jól begyakorlott, tökéletesen felfegyverzett s közköltségen egyenruházott 800 főből álló gyalog sereg, Matkovics őrnagy vezérlete alatt hólnap reggel útnak indúl az aradi táborba; s aligha csalatkozom, azt állitva, hogy illy számú tiszta magyar ajkú és szellemü népet, egy törvényhatóság sem állított elő. A lovas zászlóalj is alakúlt már és kevés napok múlva útnak indúl Budapest felé. Ezen csapat a kerület legbirtokosabb s míveltebb osztályából, nagy részben Szoboszlóról alakult, tulajdon költségén szerelven fel magát; mindnyájan egytől egyig testben és lélekben igaz magyarok, bátor daliás kinézésű gyönyörű nép, mellynek látásán örül a magyar szív.
Síllye Gábor kormány biztos, szinte kerületünkben, egy 1800 főből alakitandó Bocskay csapat toborzásához kezdett a közelebbi napokban, és eddigi működését a legfényesebb siker koronázza, csupán Böszörményben az első egy két nap alatt mintegy 500 vitéz hajdú állott a Bocskay zászlója alá; s kevés idő mulva – úgy hiszem – azt fogom hirdethetni a hazának, hogy az egész csapat kiállítva van.
Tegnap tartott kerületi közgyülésünk az országgyülés által reánk kivetett 1017 honvédnek minél előbbi kiállítását megrendelte; főkapitányunk’ hivatalos felszólitása folytán pedig az egész kerületi őrsereg a rendes katonaság által fellázított Szathmár megyei oláhok megzabolázására készül.
És ezek után szabad legyen a hajdúság részéről szerény öntudattal megkérdeni ezen hirlapnak szabolcsi B. tudósítóját – ki a 80-ik számban azt mondá, hogy a hajdúk nem a Bocskay hajdúi többé – valljon hány törvényhatóság van a magyar hazában, melly eddig olly nagy számú magyar ajkú és szellemü népet állitott volna ki, mint a kis hajdú kerület aránylag már kiállított, s ki fog állítani?
Azonban a hajdú kerület többet nem tett, mint mennyit hazafiúi kötelessége s őseiről rá szállott harczias lelkesedése, a veszélyben levő honvédelmére tenni parancsolt, sőt kevesebbet tett, mint tenni akar; mert ha a haza veszélye úgy kivánja, tömegestől fog felkelni a 64000 lélekből álló tiszta magyar nép, talpra fog állani mint egy ember, s befogja bizonyitani a haza előtt, hogy a hajdúk Bocskay őshajdúinak méltó utódai. Szoboszlai Fer.
