FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
389FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
A budai tanácsban tegnapelőtt furcsa historia volt, melly Mári tanácsos és polgártárs logicáját igen furcsa alakban tüntette fel. Az épületes eset imigyen hangzik: A budai önkénytes század főhadnagya Rapun Jenő, mint kapitánya szóbeli jelentéséből tudva van, Ivánka őrnagy által, bátorsága, ügyessége, s nyelv-tudománya miatt az ellenség kémlelésére küldetett, első ízben vissza is tért, s hogy hivatásának derekasan megfelelt, onnan gyaníthatni, mert parancsnoka másodízben elküldötte e nehéz és veszedelmes utra. Most azonban a sereghez vissza nem jött, mint idő közben Budán volt kapitányától halottuk, s az egész város tudta. Tegnap Rapun neje, ki férjét már mint Jellachich áldozatát siratta, férjétől levetet kap Szegszárdról azon tudósítással, hogy ő ott, mint idegen, horvát kémnek tartatván, elfogatott, életvesztéssel fenyegettetett, s mostig fogva tartatik. Neje a budai tanácshoz folyamodott, melly Tolna megyét az értelemben határozá tudósítani, hogy az elfogott csakugyan a budai százados főhadnagya, mindig becsületes embernek ismertetett, s hír szerint Ivánka őrnagytól küldetett kémlelésre, addig tehát ne érje őt bántalom, míg az ez iránt felszólitandó Ivánkától válasz nem érkezik, s ezen határozatot minden ember okosnak vélendi, ki felebarátja életét verebénél többre becsüli, vagy prokátori kákán csomó keresésben nem leli gyünyürüségét. Csak Mári tanácsos ur támadt fel kullancs makacssággal ellene. Állitván, hogy minden becsületes embernek magát igazolni kell tudni, s ha Rapun becsületes ember, igazolja magát, különben akasztassék fel. Hiába hozták fel társai, hogy épen s csak ez által igazolhatja magát, s hogy a horvát táborba nem vihetett élte veszedelme nélkül olly oklevelet, mellyet Tolna vármegye is érvényesnek ismerne. Mind nem használt, Mári polgártársunk csak a mellett maradt, hogy a szegényt sorsára kell hagyni. Szerencsére a tanács más véleményben volt, különben Mári uram rendszere talán egy becsületes embert juttatott volna Zichy Ödön sorsára.
– A tegnapi lapunk szerint Fövenynél elfogott 1500 legény s 11 tisztből álló bródí zászlóalj ma reggel hajókon érkezett Pestre, s az új épületben elzáratott; a tíszteknek a kardviselés meg van engedve. Ezen Waffenbrüderekre gróf Latour már valamivel büszkébb lehet, mint a Fejérváron elfogottakra, mert közőlük már sokkal többnek van, ha nem mindnyájának is, nadrága, valamennyinek ugynevezett kabanyiczája, a hatűrúrül által otthoni szolgálatban viselt szürke szűrposztó zubonya s bakancsa. Az emberek szálasak de soványak. A fejérvárt elfogott csapat Budáról e napokban Egerbe szállíttatik, had láthassa az e vidéken lakó tős-gyökeres magyarság, minő ellenség által akarják őt kiirtatni.
– A tegnapi lapunkban említett rabló mint rögtön törvényszék elébe nem tartozó a rendes biróságnak adatott átal. Ellenben ugyan tegnap déltájban ment a pesti hóhér Török Bálintra – falu Buda mellett – mint halljuk az ottani hazaáruláson kapott lelkészt felakasztani. Holnapután többet róla.
– Europa pár millióra menő hadai közt alig lehetne – ha csak saját többi huszárezredeikben nem – szebb vagy olly szép legénységre akadni, minő a Gallicziából érkezett Vilmos huszárok két osztálya, s milly sulyosok csapásaik, nem sokára érzendik ellenségeink, mellyekre tegnap indúltak. A derék ezred másik fele is útban van 17 év óta nem látott, s annál hőbb sovárgással óhajtott hazája felé.
– Ugyan Gallicziából kedves vendégeink érkeztek: négy tagból álló küldöttség ősi lengyel barátink részéről nemcsak rokonszenvet jelenteni, de, ha kell, több ezerre menő s hadedzett vezérek s tisztek által vezénylett sereget is ajánlani segedelműl. Hála a nemes lengyeleknek! De együtt is kell nekik s nekünk tartani, mert nem csak.
Egy bort ivánk, mi és a lengyelek,
Együtt víttuk Bécset, Budát velek,
Együtt víttuk Bécset, Budát velek,
de most is egy veszély fenyeget. A követek szerint azon hír, hogy hazánkba gallicziai parasztok akarnának berontani, tiszta kokolmány. Az ottani pórnép most is bujtogattatik ugyan, de terhei eltörlése után nem hallgat bujtogatóira, s különösen Krakó vidéke, hol három év előtt a pórnép annyira dühöngött, teljes nyugalomban van.
– Mennyire bőkezűleg szállíták fővárosink lakói az élelemszereket táborunkba, az bizonyítja, hogy Martonvásárban, miután hadunk onnan tovább vonúlt, még ma is van eleség. Ezen lelkesedésnek más fényes s elismerést érdemlő példáját adá az irgalmas barátok budai conventie, melly nem csak tetemes mennyiségű élelmet szállíta seregünkhöz, de hat tagját is elküldé sebesek és
betegek ápolására. Igy kellene az egész magyar clerusnak hivatását felfogni és teljesíteni! Δ
– October 6. délután hozta gróf Hugonay Budára foglyúl a Jellachichchal tartó könnyű lovasok egyik kapitányát, gróf Waldsteint.
