Győr, oct. 4.
Győr, oct. 4.
Tegnap esti hat óra tájban vonúlt be városunkba Jellachich, mintegy 25–30 ezerre menő rabló bandájával, és 7 ágyúteleppel; ellenálló erőnk nem létében kénytelenítteténk bebocsátani; ma délben pedig, midőn e sorokat irám gyorsan fölkerekedve tovább illant, utját Bécsnek folytatandó; hol a már készen levő seregekkel egyesűlten, a régi absolutismust szándékozik visszaállítani; ezután pedig egy compact erővet a Dunán átkelni, hogy a felsövidéki fellázított tótokkal szövetkezve, szállhassa meg Pestet; mellyet némelly katonái állítása szerint, ha szépségesen néki föl nem adnak, halomra lövetni és végkép elpusztítani igyekszik; s igy nemzetiségünket, alkotmányunkat és felelős kormányunkat megsemmisítve, ős apáink vérén szerzett honunkat az osztrák birodalomba in perpetuum incorporálni szeretné.
Szegény elárult magyar nemzet! Ezekből láthatod elleneid agyarkodását és törekvését! a gaz camarillának ellenünkbeni pokoli merényét és elvetemültségét!! Ha tehát a tömkelegből kivergödni akarsz, s elleneid szája izét a kitűzött czélok irányában elvenni kivánod: erőd teljes megfeszítésére kell magadat eltökélned; mert a veszély napról napra mindinkább komoly szint ölt magára, s tétlenséged csak az ellenség bátorságát s czéljai kivihetésébeni elbizakodását növeli. Fel tehát, a ki magyar és erőt érez karjaiban az ellen megtörésére! mert most lételed vagy nem lételed felett foly a harcz, és csak két szélsőség közt lehet választanod: győzni és tovább is szabaddá lenni; vagy mint szabad nemzet dicsőségesen sírba szállani.
Azonban szabad legyen egy kissé elemeznem azon sáskasereget, mellyről fenebb tevék említést. Ha az ember végig nézi ezen csapatot, és mint ember-csoportot veszi fel: fáj a szív, és önkénytelenül könyörület merűl fel az ember keblében nyomorúságos kinézésök és sanyarteljes éltök felett; de ha mint ellenséges sereg vételik: haragos, bátor és harczszomjas lesz az ember, hogy illy, a régi absolutismus méltó gyalázatára elaljasított nyomorú népsöpredéke az emberiségnek hazánk önállása s létele ellen, noha kényszerítve, fegyvert ragadni merészelt; hogy pedig kényszerítve vannak a harczra, többeknek szájából hallottam, úgy, hogy lételök és gaz árulóik ellen is már zúgolódnak a sok nyomoruság miatt; szentűl merem állítani: hogyha a dolgok valódi állásáról felvilágosíttatnának, gaz árulóiknak, mint kétszinű és haszonleső elnyomóiknak vérébe mártanák mindnyájan fegyvereiket.
Áll pedig az egész sereg, melly városunkat megszállá, mintegy 1000, mindeddig magyar kenyéren hizlalt könnyü lovasokból, és valami 100, tán gúny néven huszárnak nevezhető poroszlókból és vármegyekatonákból, kik közől néhányan a mult országgyülésen Pozsonyban voltak a horvát követek mellett, kiknek ruházatok és felhőkergető csákójuk, bizonyosan még a franczia háborúk idejéből való; s aligha nem satyrának ezek küldettek előcsapatúl; azután van valami 4–5 zászlóalj határőr, ezek mind derék szálas emberek, de a sok koplalás és hajtás közt mind törődöttek; a többi erőszakosan elhurczolt csőcseléknép, legtöbbnyire fiatal gyerkőczék és elaggott öregek, végre néhány száz szerezsán, kiket valami Jellachich Albert nevű rokona vezérli a „lieber bánnak”; fegyver dolgában jól ellátvák, mert néhányat kivéve, mind császári fegyverekkel és töltéstáskákkal birnak, de ruházatban legtöbbnyire szükölködnek, és olly rongyosak, hogy kilencz macska sem fogna legtöbbek öltönyében egy egeret.
Ha Győr körül egy lelkes és félelmet nem ismerő sereg, készen várhatta volna e nyomorú csordát, soha alkalmasabb momentum nem lett volna végképeni tönkre tételére, mint épen itt; mert a csatatértől Győrig nem ettek semmit, és bejövetelük előtti éjjel mindig áztak Kisbérnél a szabad ég alatt; minek következtében a koplalás, esőzés és fáradság miatt olly annyira elgyengültek, mint a legyek; tehát igen könnyen halomra lehetett volna őket konczolni és lődözni.
A bejövet után a rabló bán azonnal 300 mázsa hust, 60,000 adag kenyeret és valami 200 akó bort parancsolt; de mivel e rögtön elő nem állíttathatott, csak másnap reggel, tehát az éhes farkasok közt nagy divattá vált az öt újoni vásárlás, főleg a külvárosokban, hol sertést, ludat és más élelmiszereket procuráltak magoknak, a kerítéseket és az újvárosi temetőben levő fakereszteket mind kitördelék tüzelő fának, noha tüzelő fát is kaptak, a kocsikat pedig, mellyeken fát hordottak nekik, köszönet fejében magokkal elvitték.
Pénzzel jól ellátvák, ugy hogy majd mindeniknél különbség nélkül lehetett 15–20, sőt még több pgö frtot is látni, és pedig mind új banknotában, mellyek még kézben sem voltak, jeléűl annak: hogy mind a camarilla küldi Bécsből számukra; az egész várost bebarangolták váltogatás végett, utoljára 1/3 rész ezüstért is oda adák banknotáikat; de igy sem igen voltak kelendők.
Kitűzött czéljok minden módon Pestre juthatni, s ott Kossuthot, ki egyáltalán gyomrukba nem fér, és a koronát kézre keríteni, de ez mind csak schwarzgelb megvásárlott tiszteiknek czélja, népük közűl kettő sem tudja, miért harczol vagy hová hajtatik; különösen észrevettem még, némelly nagy fejü tiszt uraiméknak a sajtószabadság elleni gyűlöletét; melly alaptalan gyűlöletnek bizonyosan főoka az lesz, hogy nem igen szeretik, miszerint aljas és égbekiáltó törekvéseik teljes meztelenségben a világ itélőszéke elébe állíttathatnak általa.
Ezekből átláthatod, magyar nemzet! minő gaz czéloknak vagy kitéve, mellyeket, hogy siker ne koronázhasson, csak akarnod kell, és mentve lesz hazád; azért tehát fegyverre!
Egy igen nevezetes tettét a lieber bánnak majd elfelejtém közleni; t. i. a mint a felső posta és a környékbeli apróbb posták megérkeztek, azonnal megrohantatta fegyveres erővel a postahivatalt, és minden ott talált leveleket, pénzeket és ujságlapokat elfoglaltatott; az alsó posta szerencsére nem jött ma Győrig, különben hasonló sorsra jutott volna. – V. E.
