PEST, OCT. 6.
PEST, OCT. 6.
Jellachich gyáván, ütközet nélkül, s a katonai becsületszó lovagias kötelezettsége ellenére megszökött. Tábora részekre szakadozva, a fő sereg vele együtt Bécsnek tart, a kisebb csapatok pedig leteszik fegyverüket, kegyelmet s bűnbocsánatot esdekelve, és a magyar nagylelkűség ótalmába ajánlják magokat.
E hadjárat roppant fontosságu esemény eddigelé is, nem a pákozdi ütközet, vagy néhány ezer horvát lefegyverzése miatt; hanem azon tanulságok miatt, mellyeket a camarilla gazsága ellenére s talán saját reményünkön túl előidézett. Végső eredményben pedig a magyar nemzet feltámadásának első villámsúgára lehetend.
Valamint Lajos Fülöp zsugori lelketlensége s Teste és társai alávaló csalásainak napfényre jötte szükséges volt Francziaországra nézve, hogy a királyságot vérig gyűlölje, s köztársaságot alakítson, úgy nekünk is szükségünk volt a camarilla leleplezett gazságaira, s Jellachich betörésére, hogy az egész nép átkos pulyaságából, s istentelen egykedvűségéből fölébredve kardot emeljen, szabadsága s függetlensége mellett.
Ha álmunk még soká tart, a részvétlen dermedtség halálfagygyá lesz vala; és a pulya elfásultság temetője lett volna népünk szabadságának.”
De isten irgalmassága könyörült rajtunk, s elküldötte szolgáját, ki hirdesse az igét, hogy a népet csak öngyávasága öli meg, s szabadságért küzdve a nemzet csak isten parancsolatját teljesíti, ki szabad embereknek ajándékozó e föld birtokát s nem szolgáknak, mert akkor csak barmokkal népesítette volna e földet!
És a nép fogékonynyá lőn a szabadság magasztos eszméire, fogékonyabbá, mint reménylettük, s oda hagyva csendes tűzhelyét, ekéjét és vagyonát, zászló alá sereglik küzdeni, s halni ha kell mindnyájunk tűzhelyéért, s vagyonáért – az imádott hazáért! Fölszólalt a nép, s első szavát is győzelem követte! Mintha isten szólott volna általa, a puszta hang erejétől leomlanak az udvari ármány, s a király szentséges neve alatt üzött camarillai gazság jerikói bástyái! Tovább, tovább oh nép! hatalmad erős, s akaratod legyőzhetetlen, mert fegyvered egyik élét isten igazsága, másikat saját becsületed védelme teszi.
S ki állhat ellent az igazság aczélának, ki állhat meg egy nemzet akarata előtt, ha ez csak isten parancsát védi midőn vív saját élete, a testvér népek szabadsága mellett, s a haldokló európai zsarnokság döglehelete ellen!!
Előre nép, előre nemzetem! ki nagy voltál egykor, midőn csak saját magadat uraltad, s lealázott rabszolga,. midőn idegeneket engedtél nyakadra ülni! Le kell lánczaidat rázni kiaszott tagjaidról; kiegyenesíteni a magyar korona meggörbedt keresztjét, melly három százados szégyenünk súlya alatt hajlott meg; visszaadni magadat Európának, mellynek te egykor daliás gyermeke, most népei között lenézett s kigúnyolt testvér vagy! –
Élned kell szabadságban, függetlenűl, hogy gyönyörködjél saját jóvoltodban és dicsőségedben, és keressék barátságodat védelmedet a szomszédok, úgy, mint egykor, midőn nem voltál Austriának rabszolga-gyarmata, s a bécsi camarillának pórázon tartott ölebecskéje!
Előre népem, nemzetem! készülj a nagy harczra, mellyben tábort kell alakítnod az életed ellen tátongó bécsi zsarnokság ellen; s készülj a harczra, melly érdemesítni fog nagygyá lenni, vagy elveszt mint sivatag pusztán a szél elsöpri a vándor nyomait, mert nincs érdemök fönmaradni!
Mert ne higyétek, hogy imár a harcz be van fejezve, avagy az ármánynak utósó agyara kitörve, nem. Ki igy beszél, az áltat, hazud, s ámít, hogy elszédítsen s készűletlenűl örvénybe sodorhasson.
A rácz lázadás, vagy Jellachich betörése csak első harapása az ármánynak, mellyel nemzeti testünket föl akarja dúlni. Egész száját kell összezúzni, hogy örökre békében lehessünk!
Az Austria részéről ellenünk űzött ármány s árulás még csak le van leplezve, de nem megsemmisítve. A mit fölfedeztünk, azt hasznunkra is kell fordítanunk.
S itt fog a harcz ismét megújulni. Elő fognak ismét a beteges, a magával is tehetetlen király kicsikart tekintélyével jőni. – Meg fogják számtalanszor ismét kisérteni, mivel lehetne félrevezetni a nép természetes józan eszét, s elaltatni őt, a kivetett farkas tőr fölött! És ismét megkezdendik az igaz hazafiak gyanusitásait, üldözéseit, a küzdelmes szabadságot gyűlöletessé tenni, a temetői csendű szolgaság javára; és igérni fognak aranyat kenyér helyett, és királyi kegyességet nemzeti erőteljesség helyett!
De legyünk józanok, s hallgassunk szívünkre, és hallgassunk azokra, kik nem igéretet, de egész életöket veték zálogba azért, hogy a nép igaz javát akarják, s nem hasztalan udvari fényre, vagy hitvány udvaronczok gazdagítására gondolnak, midőn azt modják: „én a nép javát akarom”!
Te pedig, édes nemzetem! kelj föl hatalmad egész erejével! Köss kardot, ragadj fegyvert és állj ellent mindenkinek, ki szabadságodat megtámadja, vagy nemzeti függetlenséged ellen tör.
Ne tétovázz soha! ne akkor se, ha elleneid császári zászló alatt jőnének nyakadra, s ha maga a királytól hoznának parancsot meghódításodra.
Mert a király megesküdött isten büntető igazságára, hogy ő Magyarország szabadságát s függetlenségét védni és tisztelni akarja és fogja. A király pedig becsületes ember, s nem küldhet sereget ellenünk, mert akkor esküszegő volna, mitől irtózik a pusztai betyár, s a legpiszkosabb zsidó.
Ha tehát fegyveres erő jő ellenünk, azt nem a király, de gaz tanácsnokai küldik, s nekünk kötelességünk azt utósó emberig megsemmíteni, vagy ő irt ki bennünket. – Á. E.
